Múlt héten egy zsidó szombati vacsorán voltam, és miután elmondták az áldást a bárheszre (remélem jól írom), sóba mártották. Tudom, hogy ennek vallási oka van, de túl félénk voltam ahhoz, hogy ezt ott megkérdezzem. Kedves Rabbi elmondaná az okát ennek a szokásnak? Nagyon köszönöm.

A Rabbi válaszol:

Nagyon jó a kérdés. A talmudi időkben az volt a gyakorlat, hogy a kenyeret sóba mártották, hogy ízt adjanak az elég íztelen kenyérnek. A zsidó törvények kimondják, hogy a „kóser kenyérhez” ez nem szükséges. Ennek ellenére a sónak mindig a zsidó asztalon kell lennie, és van egy kabbalista szokás, hogy a kenyeret háromszor sóba mártjuk minden étkezés elején. (Sokan kifejezetten szombaton/ Sábeszkor teszik ezt.)

Ennek a szokásnak az az oka, hogy az asztalt, amelyen eszünk, a Szentélyben egykor álló oltárhoz hasonlítjuk. A zsidó otthon egy miniatűr templomhoz hasonlítható, így ahogy az oltáron minden áldozatot megsóztak, a kenyeret is, amelyet eszünk, megsózzuk.

Azért is teszünk sót a kenyérre, mert a só megőrző hatású, jelképezve, hogy ez az étkezés már nem pusztán átmeneti élmény, hanem egy olyan pillanat, amely örökké tart.

Továbbá a Tóra (3Mózes 2:13) a „sószövetségéről” beszél, ahol Isten arra szólít fel bennünket, hogy minden áldozat bemutatásakor használjunk sót, mintha azt mondaná, hogy a velünk kötött szövetsége örökkévaló, sóval megpecsételve. Mivel a só soha nem romlik, így az elpusztíthatatlanság szimbóluma is.

 

Remélem tudtam segíteni.

 

A Rabbi.