A felületes szemlélő okkal hiheti, hogy ugyanannak az épületnek a képeit látja az alábbi fotón. Nem véletlen a hasonlóság: a nagyobb képen látható nyíregyházi zsinagógát, amelyet 145 évvel ezelőtt, 1880. szeptember 5-én avattak fel, a kisebb fotón megjelenő nagykárolyi ihlette.

A nyíregyházi ortodox és status quo ante hitközség hivatalosan 1877-ben vált külön egymástól. Az utóbbi vezetősége két évvel később zsinagóga építését határozta el, ezért Szatmár vármegye székhelyére, Nagykárolyba küldték Horváth Gyula városi mérnököt, hogy tanulmányozza az 1866-ban épült ottani zsinagógát. Innen ered a két építmény közötti szembetűnő hasonlóság.

Nyíregyházán az építkezés mindössze két hónapot vett igénybe. A gyors lebonyolításhoz az is hozzájárult, hogy a város vezetősége 25 ezer, a királyteleki (ma: Nyírtelek) Dessewffy testvérek 10 ezer téglát ajánlottak fel a hitközségnek.

Bernstein Béla főrabbi említése nélkül nem lehet megemlékezni a nyíregyházi status quo ante közösségről. A főrabbi 1909. április 20-án foglalta el hivatalát. A felekezetek közötti jó kapcsolatot mi sem jellemzi jobban, mint hogy fogadására a hitközség vezetősége mellett dr. Májerszky Béla polgármester is megjelent a pályaudvaron, ahonnan a város négyesfogatán indultak a zsinagógába. Megbecsülésének egyik jele, hogy 1918-ban más felekezetek vezetőivel együtt beválasztották a városi képviselőtestületbe, amelynek 24 éven át volt tagja. Közössége dicsőségére szolgált azzal is, hogy 1929-ben az újonnan alakult Status Quo Ante Hitközségek Országos Szövetsége elnökévé választották.

Arról, hogy miért cserélte fel a szombathelyi rabbiállást a nyíregyházival, úgy nyilatkozott, hogy az Egyenlőség szerkesztője, Szabolcsi Miksa győzte meg, mondván, hogy valóságos misszió vár rá Szabolcsban, ahol hozzá hasonló modern képzettségű rabbi addig még nem működött[1].

A különböző vallású lakosok közötti jó viszony egyik megnyilvánulásáról részletesen ír Galambos Sándor Alapítványozás Nyíregyházán a dualizmus korában című kiadványában[2]. Olvashatunk benne többek között Stern Jenőről, aki felekezeti különbség nélkül támogatta a város szegényeit, meghagyva, hogy „az izraeliták is arányosan kapjanak” a juttatásokból, vagy a Zucker házaspárról, akik alapítványuk kamatainak 30 %-át a status quo ante hitközség iskolásai, 70 %-át a másik négy egyház kisdiákjai segélyezésére irányozták elő. Haas Mór 6000 koronát adományozott, amelynek egyharmadnyi kamata egy arra rászoruló zsidó diák, míg kétharmadnyi része más vallású tanulók helyzetén kívánt enyhíteni. Négy alapító azonban legfontosabbnak tekintette a zsidó gyerekek segítését, köztük Mandel Ábrahám és neje „csakis nyíregyházi születésű, Mózes-hitvallású, szegény sorsú – bármely felsőbb iskolába járó – jó tanuló” támogatásáról döntött.

A város vezetésével ápolt jó viszony fokozatosan romlott meg. 1942. január 23-án Nyíregyháza Megyei Jogú Város igazolóválasztmányának ülése határozatában mindhárom zsidó képviselő – dr. Bernstein Béla, Németi Sándor (az ortodox hitközség elnöke) és Hoffer Bertalan – képviselőtestületi tagságát megszüntette. A városban és környékén élő zsidókat 1944 áprilisában előbb a gettóba, onnan gyűjtőtáborokba zárták, majd deportálták. Nem lehet tudni, hogy a két hitközség által nyilvántartott több, mint 4500 nyíregyházi zsidó lakosból hányan tértek vissza; egy dokumentum szerint 1946. február 4-én 1550-en éltek a városban.

A nagykárolyi zsinagóga ma is áll, a nyíregyházi 1944-ben ismeretlen okok miatt kiégett: egyesek a németeket okolják, mások helyiek gyújtogatására gyanakodnak, és mivel ruharaktárként használták, nem zárták ki a véletlenül okozott tűz lehetőségét sem. Az épület nyugati falának maradványait a holokauszt áldozatainak nevét megörökítő emlékfallá alakították át, amit 1953-ban áttelepítettek a Kótaji úti zsidó temetőbe.

 

Jegyzetek:

[1] A félévszázados Egyenlőség – ötven rabbi ünnepi írása. Egyenlőség, 49. évf. 34. szám, 1929. május 11. (11. o.)

[2] Kiadó: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára, Nyíregyháza, 1996.172 o.