Alig pár hét, és szeptember 22-én este ránk köszönt a zsidó újév és vele együtt az őszi nagyünnepek. Az újévet megelőző hónap neve elul, mely az önvizsgálat, a megtérés és a bűnbánat ideje, ekkor a zsidó ember számot vet önmagával és értékeli az elmúlt évet. Elul első napjától a zsinagógákban a reggeli ima után sófárt fújunk, és elmondjuk a 27. zsoltárt. Ugyancsak ebben az időszakban mondjuk a szlichotokat, az engesztelő imákat, amelyek bűnbocsánati kérelmeket tartalmaznak. A szlichá héber eredetű szó, jelentése bocsánat vagy bocsánatkérés, ennek a többes száma a szlichot.

Az „elul” nevet sokféleképpen magyarázzák bölcseink. Az egyik, legismertebb: „áni ledodi vedodi li”, én a kedvesemé vagyok és a kedvesem az enyém. Az idézet Salamon király által írott Énekek Énekéből (6,3) származik. Bölcseink magyarázata szerint ez az Ö-rökkévaló és a zsidó nép közötti kapcsolat megszemélyesítése. Így tehát az elulban szükséges önvizsgálat folyamata az együttérzésben és a szeretetben, az ember és az Ö-rökkévaló közti kapcsolat keretein belül mehet végbe. Kifejezhetjük magunkat úgy is, hogy ebben a hónapban felerősödik az Ö-rökkévaló és a zsidó nép közötti szeretetkapcsolat.

Jámim noráim, azaz a félelmetes napok

Ezt a Ros Hásánától Jom Kippurig terjedő időszakot nevezzük jámim noráimnak, azaz félelmetes napoknak. Különleges tíz nap. Egyrészt örülünk az újévnek, az új lehetőségeknek, de ugyanakkor az örömünk nem hangos. Érezni az emelkedettséget, de a bűnbánat, a megtérés, az őszinte ima jellemzi napjainkat. A remény, hogy a jók könyvébe kerülünk életre és bőségre, nem kifejezetten anyagiakban, hanem a jó cselekedetek teljesítésében is!

Tisri hónap egy különleges hónap. Ugyanis ebben a hónapban van a legtöbb ünnep. Ros Hásáná, Gedáljá böjtje, Jom Kippur, Szukkot. Tisri hónap első és második napja Ros Hásáná, a zsidó újév napja. Szó szerinti jelentése: az év feje. Ros Hásánát nevezzük még az ítélkezés napjának, jom hádinnek is. Ugyanis a hagyomány szerint ilyenkor három könyv van nyitva az Ö-rökkévaló előtt. A világ valamennyi teremtménye átvonul kinyújtott pásztorbotja alatt, és tettei, cselekedetei alapján a három nyitott könyv közül kerül be valamelyikbe. Az első könyv az igazak, a második a gonoszok, a harmadik a közepesek könyve. Az igazak életre, bőségre, a gonoszok rosszra írattatnak be. Viszont a közepesek lehetőséget kapnak arra, hogy őszinte megbánással, imával javítsanak tetteik megítélésén.

Az ünnep további elnevezése a harsogás napja, azaz jom hátruá. Törvényeink szerint legalább harminc sófárhangot kell hallani. Az első hosszan elnyújtott, riasztó hang, neve: tökiá. A második három szaggatott hangból áll, neve: sövárim. A harmadik pedig kilenc rövid, panaszos, éles hangból áll, neve: töruá. A sófárfújásnak nagyon sok magyarázata van. Néhány példát szeretnék megemlíteni!  Emlékeztet bennünket a Szináj-hegyi kinyilatkoztatásra. A sófár hangjára megnyílik az ég, és imáink közvetlenül az Ö-rökkévalóhoz szállnak. De jelképezi Izrael fiainak összegyűjtését is a szétszóratásból.

 

Íme a sófár hangja:

 

Nagyon kedves szokás, hogy az ünnepet megelőzően üdvözlőkártyákat küldünk rokonainknak, barátainknak, melyekben jó és édes évet kívánunk, illetve jókívánságainkat fejezzük ki. Következő cikkemben készítünk majd kártyákat is, illetve lakásunk dekorálására is megpróbálok egy-két tippet adni nektek!

Ünnep előtt nagyobb összegű cödákát, adományt adunk. De vásárolhatunk mézet és almát, melyeket adományként juttatunk el rászoruló hittestvéreinknek. Szintén szokás, hogy felkeressük elhunyt szeretteink sírját, illetve nagytudású, szentéletű emberek, cádikok sírjait. Zsinagógáinkban a terítőket, takarókat fehérre cseréljük, hiszen a fehér szín a tisztaság jelképe.

„Ha vétkeitek bíborvörösek is volnának, e napon hófehérré válnak” – Jesájá I,18.

A férfiak kitlit (halotti ruhát) öltenek, mely emlékeztet bennünket a halandóságra és, a bűnbánatra figyelmeztet.

 

Táslicholjunk!

 

Ros Hásáná első napjának délutánján kimegyünk egy folyó partjára vagy tóhoz, és zsebeinket kifordítva az előre bekészített kenyérmorzsákat a vízbe szórjuk. Ezekkel a mozdulatokkal szimbolizálva, hogy megszabadulunk a bűneinktől, így máris értelmet nyer a szó jelentése, mert a  táslich szó eldobást jelent. De honnan ered ez a szokás?

Nechemiás próféta könyvében olvashatjuk, hogy ros hásánákor az egész nép összegyűlt a vizek kapuja előtt található térre, és Ezra próféta felolvasta nekik a Tórát. (Nech 8,1) Mikeás próféta könyve tesz említést arról, hogy bűneinket a tenger mélyébe dobjuk. (Mik.7:18) Innen származik a szokás neve.

Természetesen több magyarázata van ennek a szokásnak. Említsünk meg pár példát!

• Az emberi test a víz által, a lélek pedig az őszinte imával tisztul meg.
• A halak nem tudnak víz nélkül meglenni, az ember pedig az Ö-rökkévaló gondviselése nélkül.
• Ahogy a víz elviszi a morzsákat, úgy törölje el az Ö-rökkévaló a bűnöket!

Lehetőleg olyan vízhez menjünk, amelyben halak is élnek. A halakon ugyanis nem fog a szemmel verés, héberül az ájin hárá, illetve bőségesen vannak utódaik. A halaknak nincs szemhéja, így a szemük állandóan nyitva van, és ez arra emlékeztet minket, hogy az Ö-rökkévaló folyamatosan figyel ránk. Mi pedig szinte folyamatosan arra kérjük Őt, hogy mindig így vigyázzon ránk. Ahogyan pedig a halak fennakadhatnak a halászok hálóján, úgy akadhatunk fenn mi is az ítélet hálóján. Ez a gondolat megtérésre sarkall, figyelmeztet minket.