E heti szidránk a Vájélech. Gyakran olvassuk ezt a szakaszt Sábbát Suvá-n, a Megtérés szombatján. Ez a rész a bűnnel és a bűnbánattal foglalkozik, az utunkon való eltévedéssel és valódi önmagunkhoz való visszatéréssel.

Ebben a részben I-ten megjövendöli Izrael jövőbeli bűneit és azok következményeit, azt, hogy miként fognak más istenekhez fordulni, ezért szenvedni fognak, aminek hatására I-ten ezt mondja:

ánochi hásztér ásztir pánáj – elrejtem az arcomat (5Móz. 31. 16-18)

I-ten rejtett arca, a szenvedés és a gonosz világban való jelenlétének klasszikus teológiai kifejeződése, itt I-ten válaszának tűnik Izrael bűneire, büntetésnek a bűneikért.

A chászid mester a sudylkow-i Rebbe Ephraim másképp értelmezi ezt a részt. A héber szöveget gondosan újraolvasva Rebbe Ephraim két részre osztja a kifejezést, és újraértelmezi I-ten cselekedeteinek következményeit. Amikor az ánochi hásztér   – Isten én-sége – elrejtőzik azáltal, hogy az önámítás és a bálványimádás álmába merülünk, akkor az ásztir pánáj – I-ten arca – rejtve marad.

Amikor feladjuk értékeinket és emberségünket, elhomályosítjuk I-ten szentségét a világ elől; akkor az Ő arca, igazi jelenléte rejtve marad előlünk. Amikor elferdítjük azt, ami igazságos és helyes, akkor I-ten jelenlétét tüntetjük el, nem büntetésként, hanem következményként.

A Tóra elmagyarázza, hogy ez az elfordulás akkor fog bekövetkezni, amikor Izrael népe „jóllakottságig eszik, meghízik és más istenekhez fordul” (5Móz. 31. 20.) Az önelégültség és a gazdagságba való belemerülés miatt fogja Izrael szem elől téveszteni az isteni mivolt helyét és az abból fakadó valódi értékeket. Sajnos ez a prófécia valóra vált.

Modern fogyasztói társadalmunk olyan gazdagságot kínál nekünk, amely gyakran pontosan azt a közönyt és hamis törekvéseket szüli, melyekről szakaszunkban olvasunk. Az anyagi gyarapodás és a felemelkedés csapdájába esve gyakran szem elől tévesztjük valódi értékeinket; miközben pénzt költünk ruhákra, autókra és minden más elfogyasztott árucikkre, vajon időt szánunk arra, hogy megvizsgáljuk, hogyan felel meg életmódunk a legmélyebb értékeinknek?

Ellenőrizzük-e a fogyasztott termékek forrását, hogy hol és hogyan készülnek? Feltehetjük-e magunknak őszintén a kérdést, hogyan keresünk és költünk pénzt, nem az önmegtagadással és bűntudattal teli aszkézis értelmében, hanem egy szelíd és bölcs kérdéssel, hogy alapvető eszményeink szerint élünk és hogy elrejtjük vagy felfedjük-e I-ten arcát?

A Tórában a válasz figyelemre méltó módon az ének. Az Ö-való ezt az utasítást adja:

Most pedig írjátok föl magatoknak ezt az éneket és tanítsd reá Izrael fiait, tedd a szájukba, azért, hogy legyen ezen ének számomra tanúként Izrael fiai ellen.(5Móz. 31. 19.)

A dal célja itt az, hogy felébressze Izrael népét, hogy segítsen nekik újra kapcsolatba lépni eredeti tiszta természetükkel, a t’suvá (bűnbánat) alapvető jelentésével és így képessé teszi őket arra, hogy igazi elkötelezettségeiket megéljék. Az igaz ének képessé teszi Izrael népét arra, hogy ismét megtalálja I-ten arcát; hogy elforduljon a gazdagság és a kapzsiság rafinált bálványaitól, és I-ten szentségét maguk közé vigye.

Könnyű eltévedni, akaratlanul is elidegenedni az alapelveinktől. Mégis megtalálhatjuk az utunkat egy olyan élethez, amely megtestesíti ezeket az alapvető meggyőződéseket, azáltal, hogy valódi énünket a remény, a magabiztosság és az erő által – ami az ének természete – nyilvánítjuk meg. Általa átalakíthatjuk életmódunkat, és teljes mértékben elfogadhatjuk valódi természetünket – a képességünket, hogy átalakítsuk önmagunkat és a világot.

Néhány nap múlva beköszönt Jom Kippur ünnepe!

Com kál v’g’már chátimá tová b’Széfer háChájjim – könnyű böjtöt és jó bepecsételést kívánok az Élet könyvébe.