Néha a legfontosabb történetek látszólag hétköznapiak: egy haláleset, egy üzletkötés, egy temetés. Pont ilyen az elbeszélés, amit a héten a Tóra Chájé Szára szakaszában olvasunk. Azok kedvéért, akik még nem mélyedtek el a Szentírásban, tisztázzuk: ez nem misztikus kódfejtés, hanem egy egyszerű családi dráma, tele gyásszal és gyakorlati gondokkal. Ábrahámról szól, a zsidó nép ősatyjáról, aki itt nem hősies csodák révén tűnik fel, hanem mint gyászoló özvegy, aki méltó nyughelyet keres halottjának. Vizsgáljuk meg, hogyan bontakozik ki ez a történet, és miért érdemes rá különösen összpontosítanunk.

Kezdjük az elején. Sára, Ábrahám felesége, 127 évesen hal meg Kirjat-Arbában – ma Hebronként ismerjük, Izrael déli részén.

 

„Ábrahám bement Sárához, hogy meggyászolja és elsirassa őt. Majd fölkelt Ábrahám a halottja mellől, és így szólt a hettitákhoz: Jövevény és polgár vagyok köztetek” (Teremtés könyve 23:2–3).

Ábrahám súlyos gyászában is felkereste a helyi lakosokat. Ők nem ellenségek, hanem szomszédok, akikkel Ábrahám kereskedett. Miért a jogi bevezetés? Mert Ábrahám még mindig kívülálló. Igaz, Isten korábban ígéretet tett neki erre a földre, Kánaánra, de ő még mindig vándorol, sátrazik. Nincs itt igazi otthona, és nincs rá jogcíme.

 

Jogi harc a földért

Ábrahám ezzel a „Jövevény és polgár” (héberül: Gér v’Tosáv) mondattal precíz jogi státuszra utal. A Gér az idegent, a Tosáv a letelepedett, de nem teljes jogú polgárt jelöli. Azáltal, hogy mindkét státuszt egyszerre jelenti ki, Ábrahám azonnal leteszi a voksot a polgári jogok megszerzése mellett. Mintha azt mondaná: „Idegen vagyok, de a családom számára ez lesz a végső otthon.” Ez a kis mondat ragadja meg a lényeget: Ábrahám nem kegyet kér, hanem jogot, és a temetkezési hely megszerzése volt az egyetlen mód a megígért föld fizikai birtoklásának jogi megalapozására. Ez a birtoklás megdönthetetlen jogi alapot teremtett a jövőre nézve.

Most jön az ókori ingatlanalku: Ábrahám sírhelyet kér Sárának egy barlangban, amit Mákhpéla néven ismerünk. Ez Efron nevű helyi emberé. Efron eleinte nagyvonalúan ajánlja az ingyen átadást, de Ábrahám nem kér szívességet. Ragaszkodik a fizetéshez, méghozzá 400 ezüst sékelhez a földért és a barlangért, ami óriási összeg volt, négyszerese a szokásos piaci árnak. Miért? Mert Ábrahám nem tűr meg semmilyen későbbi jogi vitát: csak a nyilvános vásárlás garantálja, hogy a hely örökre a családé maradjon.

A kettős szerződés

Rási, a XI. századi francia rabbi szerint Efronnal mintha valami nem stimmelne a héber szövegben – neve „hiányos” (chászer), ami a szavak mögötti álszentségét jelzi. Kezdetben nagylelkű, aztán az égig emeli az árat. Ábrahám ezzel szemben egyenes: fizet, hogy tisztán zárja le az üzletet.

Rámbán, egy XIII. századi spanyol tudós (orvos és filozófus), továbbmegy: szerinte ez nem csak üzletkötés, hanem terv a jövőre. A Tóra kétszer zárja le az ügyletet: először vételként (Mikná), majd – miután Sára el van temetve – temetkezési birtokként (Áchuzat-Káver). Ez a temetés cselekedete volt az, ami a jogi birtokbavétel (cházáká) erejével elidegeníthetetlenné tette a földet. Ábrahám ezzel lefektette a jogi alapot, megírva a zsidó nép első alapító okiratát Erec Jiszráelben.

Az Édenkert Kapuja

És mi a helyzet azzal a barlanggal? A név, Machpéla, szó szerint „megkettőzés”-t jelent. Rási szerint azért, mert oda párokat temetnek: a négy szent pár (Ádám és Éva, Ábrahám és Sára, Izsák és Rebeka, Jákob és Lea) nyugszik benne.

De ha kicsit mélyebbre ásunk, a Zóhár misztikus írása szerint – ami a Szentírás belső, titkos magyarázata – a barlang az Édenkert kapuja. A hely, ahol Ádám és Éva pora is pihen. Rámbán szerint ez a dupla név Isten nevének betűire utal, amelyek a földi világot kötik az égiekhez – olyan, mint egy híd, ami felemeli a mindennapi porból az öröklétbe. Gondoljunk bele: egy egyszerű temetésből hogyan lesz valami, ami egy egész nép identitását alapozza meg. Ábrahám nem csak földet vesz, hanem megpróbál valami örökérvényűt létrehozni belőle, ahol a halál nem vég, hanem kezdet.

Tanulság

Miért érdekelhet ez bennünket? Mert ez az elbeszélés az önazonosság kérdéséről szól egy bizonytalan világban – arról, hogyan cselekszik az ember a veszteség után, hogyan próbál gyökeret ereszteni, ahol még nincs otthona. Ábrahám idegen, de határozott lépéseket tesz: vásárol, gyászol, tervez. Ebből fakad egy hagyomány, ami ma is hat ránk, akár a jogi szerződésekben, akár a családi örökség gondolatában.

Ha van ideje, nézze meg magát a fejezetet (kb. tíz perc olvasmány), és kérdezze meg magától: te mit tennél egy ilyen helyzetben? Fizetnél-e hatalmas árat valamiért, ami később örökre a családodé lehet? Talán meglepi, mennyire közel áll ez a saját életéhez, mai világunkhoz, ahol mindannyian a helyünket keressük.