„A kettő (mármint a főrabbi-állás és a nem zsidó barátnő) nem megy együtt – jelenti ki a rabbi, és ez a mondat nem csak a film, hanem egyben a kapcsolat végét is jelentheti. Vagy mégsem? Egy újabb évadból kiderülhetne…” – zártuk a sorozat első évadjáról írt tavaly októberi cikkünket. Mostanra megérkezett a romantikus komédia folytatása, ugyancsak tíz epizóddal, mint az első volt. A sorozat alkotója, Erin Foster testközelből ismeri a kérdést, mivel 2019-ben kötött házassága előtt párja, Simon Tikhman kedvéért – aki ugyan nem rabbi, „csak” zenei menedzser – betért a zsidó vallásba.

A sorozat két főhőse: Joanne (Kristen Bell), egy „siksze” és Noah, egy reformrabbi (Adam Brody) a környezetük helytelenítése ellenére egyelőre hát együtt maradt, amit azért gyanítani lehetett az első évad romantikus befejezéséből. Az új évad újabb szereplőket is mozgósít, mint például Brody valódi feleségét, Leighton Meestert Abby szerepében. Ugyanakkor a régebbi figurák között vannak, akik némileg háttérbe szorulnak, például Noah fondorlatos, kemény jellemű anyja (akinek azért a ritkább felbukkanása is mély nyomot hagy a történetben) vagy Johanne apja. Aki mindkét évadban végig jelen van, az a talán legszimpatikusabb figura: az esetlennek tűnő, de, mint most kiderül, mély érzelmekben gazdag Sasha (Timothy Simons), Noach testvérbátyja, no meg fokozatosan kedvelhetővé váló felesége, Esther (Jackie Tohn).

Már az új évad elején megtudjuk, hogy Joanne ingadozása miatt – betérjen-e a zsidó vallásba vagy sem – Noah nem kapta meg az áhított főrabbi állást. A betérés kérdése továbbra is ott lebeg a következő részekben, emellett persze mások bonyolult kapcsolataiba is belelátunk, mert szinte mindenkinek kijut a gondokból. A szabadszellemű Joanne-nek semmi baja azzal, hogy a párja zsidó, viszont Noah, már csak rabbi mivoltából adódóan is, nem engedheti meg magának, hogy más felekezethez vagy éppen sehová nem tartozó nőt válasszon társul.

Miután Noach rabbi egy reformnál is reformabb, alternatívnak nevezett közösséget szemel ki magának a régi helyett, elhangzik az ortodoxokon kívül több irányzatot foglalkoztató felvetés: hogyan modernizáljuk a zsinagógai élményt úgy, hogy a hagyományt is megőrizzük? Napjaink létező kérdése ez, kár lenne figyelmen kívül hagyni. No de hol a korszerűsítés határa? Mi történik egy olyan közösségben, ahol a rabbi is fedetlen fővel jár, ahol tanítás helyett a fiatalok sztorizásai után kap csak alkalmat egy rövid felszólalásra, és ahol egy új film megtekintése felülírja a sabati pihenés parancsolatát? Ehhez a közösséghez mérve Noach rabbi konzervatívnak mondható.

Az első évad a vártnál nagyobb elismerést hozott: 89 országban szerepelt a sikerlistákon, és szinte minden rangos díjra jelölték. Kritikusok szerint ez lehet az oka, hogy a folytatás sietve készült el, ami érezhető a botladozó cselekményvezetésből. Ahogy egy izraeli oldalon olvasható a második évadról:

„…inkább a biztonságos zónában marad – tétovázó, udvarias, fél attól, hogy elveszíti azt, amit már elért. És mégis van benne valami kellemes, szinte túl ismerős, mint egy régi szerelem, amihez visszatérsz – még akkor is, ha pontosan tudod, hogyan fog végződni.”

Hogy valójában miként végződik majd a történet, az belátható időn belül kiderül a sorozat 3. évadából.

A sorozat eredeti címe: Nobody Wants This.