Az 1788-ban Angliából Ausztrália keleti partvidékére, Új-Dél-Wales államba túlnyomó részt fegyencekkel érkező első hajóflotta utasai között már felbukkantak zsidó elítéltek. Többnyire kisebb bűncselekményekért álltak bíróság elé Angliában, ahol abban az időben megkülönböztetés, sőt olykor erőszakos cselekmények elszenvedői voltak. Becslések szerint évek alatt mintegy ezer főre növekedett az Ausztráliában büntetésüket töltő zsidó elítéltek közössége. Egyik meghatározó alakja volt Moses Joseph, aki 1814-ben érkezett Sydney-be, miután hét év száműzetésre ítélték az akkoriban Londonban nem ritka hamisításért. Előtte megismert a brit fővárosban egy Rosetta Nathan nevű zsidó lányt, akinek az apja ugyancsak elítéltként élt Ausztráliában. Mikor az atya büntetése letelt, hazatért Londonba és elküldte a lányát Moseshez, hogy házasodjanak össze. Ez lehetett az első zsidó esküvő a legkisebb kontinensen. Rosetta egyben férje munkáltatójává is vált, s miután az felszabadult, ott folytatták közös életüket. Moses ráhangolódott az akkoriban kezdődő aranylázra, munkaeszközöket gyártott és adott el a bányászoknak. Az összegyűjtött pénzből telket vásárolt egy zsinagóga építéséhez, amelynek ő lett az elnöke.
Az ausztrál zsidóság kiemelkedő nőalakja Esther Abrahams. Csipkelopásért elítélt fegyencként az első transzporttal érkezett Sydney-be börtönben született törvénytelen kislányával, nyolc hónapig tartó hajóút után, 1788. január 26-án. Útközben a hajón megismerkedett egy George Johnstone nevű brit tiszttel, aki aztán 1808-ban a William Bligh kormányzó elleni államcsínyt vezette. Esther és George 1814-ben házasodtak össze, addig hét közös gyerekük született. Johnstone 1823-ban meghalt; birtokát feleségére hagyta, aki hozzáértően folytatta a gazdálkodást, és bűnöző múltját feledtetve az egyik legbefolyásosabb polgárrá vált, amit Londonban soha nem érhetett volna el.
Solomon Levey-t 19 éves korában, 1813-ban ítélték hét év száműzetésre tealopásban való állítólagos bűnrészesség miatt. Hat évvel később felmentették (más forrás szerint kegyelmet kapott), ugyanebben az évben megnősült és sikeres üzletember lett. 1825-ben Daniel Cooperrel megalakították a Cooper & Levey nevű céget, amely export- és importcikkek forgalmazása mellett ingatlanközvetítéssel, hajóépítéssel, gyapjúkereskedelemmel és bálnavadászattal foglalkozott.
A gazdasági élet mellett az irodalomban és a zenében is nyomot hagyott egy-egy Ausztráliában élő zsidó, ha nem is éppen pozitív alakként. Isaac „Ikey” Solomon volt az, akinek életéről több írás született, de megjelenik Charles Dickens regényében, a Twist Oliverben is, amelyben az író Fagin alakját Solomonról mintázta.
Merthogy az utóbbi is bűnöző volt, nem is akármilyen. 40 font készpénz és egy 4 shilling értékű zsebkönyv ellopásáért 23 éves korában fegyházbüntetésre ítélték. Ekkor Angliában zárták be, ahonnan négy évvel később megszökött. Megint lopott, megint elfogták és ismét megszökött; Dániába, majd az Egyesült Államokba menekült. 1831-ben az Ausztráliához tartozó Tasmaniába vitték, Richmondban, majd Port Arthurban töltötte büntetését. Szabadulása után nem tért vissza Angliába, a tasman fővárosban, Hobartban halt meg.
Idézzük fel Fagin alakját a Twist Oliver című musicalből Csákányi László segítségével:
Edward Davis (eredeti nevén George Wilkinson) a jelen felsorolás utolsó nagy alakja. Lopási kísérletért kirótt büntetésének letöltése céljából 1833-ban Sydney-be szállították, ahonnan négyszer szökött meg. 1839 nyarán szökött fegyencekből amolyan Robin Hoodéhoz hasonló útonálló bandát alapított. Hat társát az erőszak lehetőség szerinti kerülésére utasította, a következő év decemberében egy akciójuk alkalmával az egyik bandatag mégis megölt egy boltost. Menekülésbe fogtak, de üldözőik megsebesítették Davist, és egy tag kivételével az egész bandát elfogták. Mindnyájukat halálra ítélték. Davist 1841. március 16-án akasztották fel. Sydney-ben, a Devonshire Street-i temető zsidó részében temették el.
1995-ben Ausztrália harmadik legnagyobb városában, Brisbane-ben mutatták be Chris Mann költő és zeneszerző Teddy the Jewboy című operáját, amely Edward Davis életéről szól. Úgy tűnik, a kritikusok okkal húzták le az előadást, mert ez volt az egyetlen alkalom, hogy az opera színre került.
Egy kis hátborzongatás a történethez angolul.
Forrás:
Vered Lyon Yerushalmi podcastja alapján
