Kivételes életút előtti főhajtás, erkölcsi és szellemi állásfoglalás – átadták Szolnokon a Dr. Heves Kornél sétányt. A Tiszaparti sétány 120 méteres szakaszát nevezték el Szolnok hajdani, legendás rabbijáról.

Az eseményen Prof. dr. Róna Tamás főrabbi, a ZSIMA és a Rabbitestület elnöke is részt vett. A magyarországi zsidóság számára újabb rangos eseményre került sor december 18-án Szolnokon. A város Tiszaparti sétányának 120 méteres, leghosszabb és legszebb szakaszát, a gyaloghídtól a RepTár felé, a város néhai rabbijáról nevezték el Dr. Heves Kornél sétánynak. A néhai főrabbi 48 éven át volt lelki gondozója Szolnok mintegy kétezer fős zsidó közösségének.

A sétány útjelző táblájának ünnepélyes leleplezésén Szolnok városának lakói mellett jelen volt Maya Kadosh, Izrael magyarországi nagykövete, Forrainé Hámor Éva, a névadó Heves Kornél dédunokája, Györfi Mihály polgármester, Győri Péter Benjámin, a szolnoki ökumenikus lelkészkör elnöke, Prof. dr. Róna Tamás főrabbi, a ZSIMA és a Rabbitestület elnöke, továbbá Frölich Róbert országos főrabbi és Prof. dr. Grósz Andor, a MAZSIHISZ vezetője.

Róna Tamás főrabbi az ünnepélyes átadót követően a város polgármesterének írt köszönőlevelében hangsúlyozta, mennyit jelent ez a tett a magyarországi zsidóság számára.

Az elnevezés nem pusztán egy kivételes életút előtti főhajtás, hanem erkölcsi és szellemi állásfoglalás is, annak a hitnek a megerősítése, hogy Szolnok városa nem feledkezik meg azokról, akik egész életüket a közösség szolgálatába állították, s akik munkásságukkal az emberek közötti megértést, a békét és az együttélés kultúráját erősítették. (…) Mélyen megható volt számunkra, hogy a sétány avatási ünnepségén jelen lehetett Dr. Heves Kornél dédunokája, ükunokája és szépunokája is, akik személyes jelenlétükkel nemzedékeken átívelő folytonosságot tettek láthatóvá. Az ünnepség méltóságát emelte a zsidó hitközség életét bemutató helytörténeti kiállítás, valamint az a közösségi együttlét is, amelynek során kóser ebéd mellett oszthattuk meg egymással az emlékezés pillanatait – fogalmazott a főrabbi levelében.

Dr. Heves Kornél (1870-1945) a rabbiszeminárium elvégzése után a budapesti egyetemen nyert bölcsészeti doktorátust. 1898-ban, 28 évesen lett Szolnok főrabbija. Emelkedett hang, elmélyült hit és bölcselkedésre való hajlam jellemzték írásait és költeményeit. Szolnoki szolgálatának második évében lépett be az éppen akkor, 1898-ban elkészült, és 1899. augusztus 29-én átadott gyönyörű zsinagóga épületébe, hogy szent szolgálatát a nagytemplomban folytassa.

A ma is aktuális, 100 évvel ezelőtt elhangzott Tatarozás című beszédéből idézünk:

Ó ha megnyílna az ajka e templomfalaknak, elsírná titkos könnyeiteket és elzokogná a sok visszafojtott panaszt is.

Ezt hallom én a templom minden zugából, ezt sikoltja itt minden oszlop, tégla és kőszilánk – kezdjük hát újra a tatarozást, testvéreim! A szívek megrongált templomáról van szó – de a szívek templomában lélek lüktet.

Azt kell ékesíteni, restaurálni, megtölteni kincses tartalommal, hogy a megifjodás és újjászületés ne csak külsőségekben mutatkozzék!

Tatarozni, javítgatni kell a töredezett emberi lelkeket is!

 Ebből a beszédből is pontosan érezhető, hogy a főrabbi számára elsődleges az emberi lélek volt, gondolatait rendkívül líraian és mély együttérzéssel fogalmazta meg.