Hetiszakaszunk a Váérá, melyben a fáraó megkeményíti a szívét, ezért I-ten különféle csapásokkal kezdi sújtani Egyiptomot. Ebben a szakaszban az első hét csapásról olvasunk. A szakasz egyik legmélyebb tanítása a szív megkeményítése és az egyéni felelősség kérdése köré épül. Bár a történet látványos csapásokról szól, a valódi dráma a fáraó belső világában zajlik.

A szövegben azt látjuk, hogy az első öt csapásnál a fáraó saját maga keményíti meg a szívét, és csak a hatodiknál olvassuk azt, hogy I-ten keményíti meg azt.

Ebből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogyha sokszor mondunk nemet a lelkiismeretünk szavára, vagy szándékosan figyelmen kívül hagyjuk az igazságot, egy idő után a „szívünk megkérgesedik”. A rossz döntések szokássá válnak, és elveszítjük a szabad választás képességét. A fáraó tragédiája nem az volt, hogy I-ten megbüntette, hanem az, hogy a saját makacssága rabjává vált.

Ne várjuk meg a „tizedik csapást” az életünkben; hallgassunk az első intő jelekre!

Az első három csapást (vér, békák, tetvek) nem Mózes, hanem Áron indította el a botjával. A magyarázók szerint ennek oka az ethosz és a hála.

• A Nílus mentette meg Mózest csecsemőkorában (a kosárban).
• A föld pora rejtette el az egyiptomit, akit Mózes megölt, hogy védje testvérét.

Mózes nem akart „ráütni” arra a vízre és földre, amely korábban segített neki. Ha Mózesnek hálát kellett éreznie élettelen elemek (víz és por) iránt, mennyivel inkább tartozunk hálával I-tennek, illetve embertársainknak, akik segítettek nekünk?!

A spiritualitás ott kezdődik, hogy nem felejtjük el a múltbeli jótetteket, még akkor sem, ha azóta sikeres emberek lettünk.

I-ten négy különböző kifejezéssel ígéri meg a szabadulást: „Kivezetlek”, „megmentelek”, „megváltalak”, „elfogadlak”.

A szabadulás nem egy pillanat alatt történik meg, hanem egy folyamat. Gyakran a saját életünkben is várjuk a „csodát”, ami mindent megold, de a Váérá szakasz azt tanítja, hogy a változás fokozatos. Minden pohár bor a széder estén egy-egy lépcsőfok a belső szabadság felé.

Ne keseredjünk el, ha a változás lassú. Ha már elindultunk a „kivezetés” útján, a „megváltás” is el fog jönni.

Ezen magyarázatok segítenek megérteni, hogy a Biblia történetei nem csupán régi események krónikái, hanem az emberi lélek örök térképei.

A Váérá hetiszakasz tanulsága tehát túlmutat a történelmi eseményeken: egyetemes útmutató a jellemformáláshoz. Arra tanít, hogy a szabadságunkat nem egyszeri nagy tettekkel, hanem a mindennapok apró választásaival őrizhetjük meg. Minden alkalommal, amikor a büszkeség helyett a hálát választjuk, és minden pillanatban, amikor képessé válunk a megújulásra a merev szokásainkkal szemben, egy-egy csapástól kíméljük meg saját magunkat.

Ne várjunk a rendkívüli csodákra; a valódi csoda ott rejlik a figyelmes szívben, amely képes hálát érezni a múltért, és van bátorsága lépésről lépésre haladni a jövő felé. Induljunk el a tudatosság útján, és engedjük, hogy a hála és a türelem vezessen minket a saját belső szabadulásunk felé.