Több oka lehet annak, hogy a történelem során Mózes alakja számos képzőművészt és irodalmárt lenyűgözött és alkotásra késztetett. Először is az élettörténete, amelyet születésétől haláláig leír a Tóra, önmagában is izgalmas, fordulatos és cselekménygazdag, emellett tanulságokkal teli. Másodszor egy szerény, feladatát vonakodva vállaló hős története ez, akinek mélyen emberi tulajdonságai megnyerőek és szimpátiát ébresztők, ezért lehetővé válik számunkra, hogy azonosuljunk vele és mindazzal, amin keresztülmegy.

Vallástól és nemzetiségtől függetlenül képzőművészek sora választotta témául Mózes alakját, ábrázolta élete különböző szakaszaiban. Jellemző mozzanatokat választottak ki életéből: azt az epizódot, amelyben a fáraó lánya megmenti az újszülött gyermeket, vagy amelyben megjelenik Mózes előtt az égő csipkebokor; amelyben a felnőtt Mózes kettéválasztja a menekülő nép előtt a Vörös tengert; azt, amelyben a próféták prófétája átveszi vagy éppen összetöri a kőtáblákat, végül életének utolsó jelenetét, amikor Nébó hegyéről végigtekint az Ígéret Földjén, ahová nem léphetett be. Ezek az ábrázolásmódok persze változtak a művek keletkezési korának megfelelően. Néhány példát bemutatunk az alábbiakban, szándékosan a kevésbé ismert alkotásoknak adva helyet, ugyanakkor kihagyva egy sor világhírű remekművet, hiszen egy megközelítőleg teljes felsorolás kötetnyi ismertetést és illusztrációt tartalmazna. Zájin ádár alkalmából ezúttal életének kezdetét és végét, azaz születését és halálát ábrázoló alkotásokra szorítkozunk.

A szíriai sivatagban 1932-ben felfedezett romváros, Dura-Európosz zsinagógájának falait freskók díszítik. Az egyiken a fáraó lánya látható, amint a Nílusban fürödve kimenti a vízből a csecsemő Mózest. A zsinagóga a III. században épült.

Binifazio Veronese veronai születésű, Velencében alkotó festő 1545-ben készítette el a reneszánsz világának megfelelő festményét. Mind a környezet, mind az emberek a kor jellemző vonásait idézik meg. A sok színes figura között szinte elvész a fő alak: a kis Mózes.

Ugyanezt a témát ábrázolja a maga elképzelésében Sir Lawrence Alma-Tadema (1836-1912) holland festő, aki élete legsikeresebb éveit Angliában élte le. 1904-ben született festménye a korra jellemzően az ókori egyiptomi korszakhoz kapcsolódó eredeti elemeket is magában foglal. Abban az időben az egyiptomi és görög régészet a legnépszerűbb kutatási területek közé tartozott, így az ókori kultúrák tanulmányozása lehetőséget adott a művésznek arra, hogy a jelenetet autentikus környezetben és ne saját kora divatjának alapján képzelje el.

Jacob Steinhardt német származású izraeli festő 1965-ben készült fametszete a fájdalmas búcsút ábrázolja. Az út végéhez érő Mózes nem a kis házakkal tarkított hegyeket fürkészi, hanem zárkózottan önmagába tekint. A háttérben a nyugovóra térő Nap korongja látható, Mózes életének naplementéjét jelképezve. A kifejező ábrázolás annak is betudható, hogy Steinhardt a metszetet 78 éves korában, három évvel halála előtt készítette.

 

Forrás