Pár nappal ezelőtt még Purimot ünnepeltünk, vidáman és önfeledten, de az idő feltartóztathatatlanul rohan, és bizony nemsokára már Pészách köszönt ránk. Most jöhetne az a pillanat, amikor kényelmesen hátradőlhetnénk, és egy jó könyvvel a kezünkben vagy a kedvenc filmünk megtekintésével pihenhetnénk egy keveset! Csodás gondolat! Ha a könyvet választjuk, akkor az lehet például a Sulchán Áruch! Így pedig már el tudjuk kezdeni a kovásztalan kenyér ünnepére való felkészülést, az arra vonatkozó szabályok és törvények tanulmányozásával.
Purim és Pészách ünnepe között pontosan harminc nap telik el! Soknak, hosszú időnek tűnik, de tapasztalt háziasszonyok bizony tudják, hogy ez nagyon rövid idő. Miképpen elul hónapja az őszi nagyünnepekre való felkészülés jegyében telik el, úgy niszán hónap első fele a Pészáchra való készülődés ideje. Ennyi idő alatt kell megtervezni és megszervezni a pészáchi előkészületeket. Lassan el lehet, el kell kezdeni a pakolást, a nagytakarítást, átpakolni a konyhaszekrényeket, külön helyet csinálni a pészáchi edényeknek, hogy legyen jól előkészített helye majd az ünnepre vásárolt élelmiszereknek.
Nemsokára ideje lesz átgondolni, kitalálni a menüt, megrendelni, beszerezni a maceszt, listát írni, hogy megkönnyítsük a bevásárlást, így pedig elkerüljük a felesleges kiadásokat!
Tanítsuk meg gyermekeinknek, hogy a pészáchi takarítás nem csak a mi feladatunk! Mindenkinek adjunk konkrét feladatokat! Gyermekeinket ne arra kérjük, hogy „Menj a szobádba és takaríts ki!”, mert a takarítást, mint fogalmat elég tágan tudják értelmezni! Amibe a zenehallgatás – természetesen fülhallgatóval, vagy egy szint teljesítése a kedvenc játékban szerintük ugyanúgy belefér, mint akár a tiszta ruha bepakolása a szekrénybe vagy akár a porszívózás!
Ha pontos kéréseket, utasításokat adunk, amelyek könnyen elvégezhetők, gyermekeink kevésbé érzik magukat leterhelve az adott feladattól. Legyen világos, hogy mit várunk el tőlük, és mindenképpen dicsérjük meg őket, amikor minden feladatot elvégeznek.
Tökéletesen elvégzik a munkát?
Valószínűleg nem, de ezzel is felelősségre tanítjuk őket, ez pedig erősíti az önbizalmukat, amikor rájönnek arra, hogy ők is segítettek egy nagyon fontos micvá teljesítésében. Tehát a legjobb tudásunk szerint tegyünk meg mindent az előkészületek során, de ne váljunk a széderre idegronccsá! A dolgoknak helyesnek és nem feltétlenül tökéleteseknek kell lenniük! Az utolsó és talán legfontosabb tipp, hogy soha ne essünk pánikba!
A tökéletes ellensége a késznek!
Most pedig pár gondolat az ünnepet megelőző szombatról és konkrétan magáról Pészáchról!
A Pészách előtti szombatnak külön elnevezése van, ez a nagy szombat, Sábát Hágádol. A kivonulás napja niszán tizenötödike, az ezt megelőző szombat niszán tizedike.
Tehát az első Sábát Hágádolt niszán hónap 10-én, öt nappal a kivonulás előtt még Egyiptomban ünnepelte meg a nép. Amikor az Ö-rökkévaló megparancsolta nekik, hogy minden család vegyen magának egy bárányt. Viszont ez a parancs csupán arra az egy szombatra vonatkozott. Ezen a napon az Örökkévaló csodát tett Izrael népével Egyiptomban. A bárány az egyiptomiak szent állata, s minden zsidó családnak a kivonulás előtt egy bárányt kellett bemutatnia áldozatul. Az egyiptomiak mérhetetlen haragra gerjedtek, amiért a szent állataikat a zsidók fel akarták áldozni, de nem jött ki hang a torkukon, hiába próbálkoztak vele, egyetlen szót sem tudtak kiejteni tiltakozásul.
Sábát Hágádol legismertebb szokása, hogy a közösség rabbija vagy szellemi vezetője az egész közösséghez szól ezen a napon. A dróse témája általában a pészách ünnepére való felkészülés, az ünnep szabályai és törvényei. A beszéd hosszúsága miatt nevezik nagy szombatnak, mert ez bizony jócskán belenyúlik a délutánba.
Egy érdekes régi szokás szerint a Sábát Hágádolt megelőző napon kis kenyereket sütöttek a maceszsütésre félretett liszt maradékából, és azt szétosztották a szegények között. Úgy nevezték ezt, hogy a szegények bárchesze. Mindenki a saját lehetőségeihez mérten sütötte a kalácsokat, a gazdagabbak többet, a kevésbé tehetősek kevesebbet.
Pészách ünnepét niszán hónap tizenötödikétől huszonkettedikéig ünnepeljük. Az első és az utolsó két nap főünnep, a közte levő négy nap félünnep, chol hámoéd vagy chalemajd. Izraelben huszonegyedikéig tart, és „csak” az első és az utolsó nap főünnep.
A nyolcnapos ünnep a felszabadulás emlékét őrzi, és azt idézi, hogy Izrael gyermekei a kétszáztíz esztendős egyiptomi rabság és szolgaság után több, mint 3000 évvel ezelőtt kivonultak Egyiptomból. A kivonulás történetét, amely Mózes küldetését, a fáraó kérlelhetetlenségét, az Ö-rökkévaló rendelte tíz csapás sorozatát, majd a zsidók menekülését beszéli el, Mózes második könyvének első tizenöt fejezete írja le.
Az ünnepnek több elnevezése is ismert.
Chág hápészách az ünnep legelterjedtebb, legközismertebb neve, magyarul az elkerülés ünnepe. Az elnevezés a Tórából ered, mert: „a halál angyala elkerülte Izrael fiainak házait Egyiptomban, midőn sújtotta Egyiptomot, a mi házainkat megmentette…” (2Mózes12,27).
Azokra a történésekre találunk utalást a szövegben, hogy a kivonulást megelőzően az Ö-rökkévaló csapásokkal sújtotta Egyiptomot, szám szerint tízzel. A tizedik csapás, mint tudjuk, az elsőszülöttek halála volt. A halál angyala elkerülte a zsidók házait, míg az egyiptomiakét nem. A pészách szót másképp pontozva lehet piszéách-nak is olvasni, ami sántát jelent. Ez minden bizonnyal utalás a halál angyalára, aki átugrotta (pászách), átlépte a zsidók házait.
Chág háchérut, a szabadság ünnepe. Elnevezése onnan ered, hogy a hosszú rabság után elnyomott őseink számára ekkor jött el a szabadulás ideje, maga a szabadság! A rabszolgákból szabad nép lett és elindultak a Kánaánba vezető úton.
A kovásztalan kenyér ünnepe
Chág hámácot, szintén a kivonulásra, a szabadságra emlékeztet bennünket.
„És a tizenötödik napján a hónapnak (niszán hónap) van a kovásztalan kenyerek ünnepe az Ö-rökkévalónak, hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek…” (3Mózes23,6).
A kovásztalan kenyér, más néven mácá, pászka vagy laska, szegények és a rabszolgák kenyere volt. Valamint emlékeztet bennünket a sietségre, mivel őseinknek olyan gyorsan kellett elhagyniuk Egyiptomot, hogy a tésztájuknak nem volt ideje megkelni. Bölcseink magyarázata szerint a kovásztalan kenyér emlékeztet bennünket az egyiptomi rabszolgaélet nyomorúságára, arameus nyelven háláchmá ánjá, a sanyarúság kenyere.
Chág hááviv a tavasz ünnepe.
„Mert a tavasz hónapjában jöttél ki Egyiptom országából” (2Mózes23,15).
Éled a természet, nyílnak a virágok, Izraelben a termés érlelődni kezd. Kevésbé ismert elnevezése Pészáchnak az ítélet napja, mivel a Misna tanúsága szerint az Ö-rökkévaló ezen a napon mond ítéletet a föld termése felett. Pészách ünnepének igen sok gyakorlati előírása, szabálya van, ezeket a legalaposabban és legkörültekintőbben fogjuk együtt „átbeszélni” az ünnepre, áttanulmányozzuk az előírásokat, szabályokat. Foglalkozunk majd az ünnep történeti hátterével, az előkészületekkel, készítünk maceszgombócot és macesztortát, recepteket is „cserélünk”!
Választ kaphattok majd azokra a kérdésekre például, hogy mi a cháméc, ki mondja a Má nistáná-t, mit tegyek a szédertálra, mit kell tudnom a széderestéről?
Mit főzzek? Még nem csináltam maceszgombócot! Vagy nagyon kemény lett a gombócom, mit csináltam rosszul? Kéne egy jó és biztos recept! Kérdésből kérdés lesz!
