A Tóra szerint minden zsidó ember köteles Pészachtól hét hetet számolni Sávuotig, azaz a Tóraadás ünnepéig. Ezt az időszakot szfirát háómernek, az ómerszámlálás idejének, röviden szfirének nevezzük. E napok összekapcsolják az egyiptomi kiszabadulást, tehát Pészáchot a Szináj-hegyi kinyilatkoztatással, Sávuottal: a törvény, a Tan elfogadásával.

Gyakorlatiasabb magyarázat szerint az aratás időszakában a nép hajlamos lehetett arra, hogy a munkába belefeledkezve elmarad a termés zsengéjének bemutatása Jeruzsálemben az előírt időben, a Pészách utáni ötvenedik napon, Sávuotkor. Írott naptár még nem lévén e sajátos számolási móddal, az ómerrel, kévékkel számolták a napokat. Az aratás után az árpát a Szentély udvarába vitték, ahol kicsépelték, kirostálták, majd megpirították a szemeket egy hengerben, égő tűz fölött. Ezek után a szemeket kiterítették a Szentély udvarában, úgy, hogy a szél könnyen átjárhassa. Majd ezután malomba vitték és lisztté őrölték az árpát.

Nagyjából 24,5-25 kilogramm lisztet kellett, hogy kapjanak, ezt átszitálták, és levettek belőle egytizedet, amit aztán összekevertek olajjal, és egy maréknyi füstölőszert tettek a tetejére. Ezt lengették négyfelé, (fel és le, jobbra és balra) a Szentély udvarának keleti részében, majd az oltár délnyugati csücskébe helyezték, ahogyan más lisztáldozatokkal is eljártak. Az oltár tüzére tettek egy maroknyit, a maradékot pedig a papok ették meg, ahogy az más lisztáldozatok esetében is történt.

Több szomorú történelmi esemény is kötődik e napokhoz, ezért is lettek e napok a gyász napjai.

A Talmud szerint ezekben a napokban halt meg Rabbi Ákiva 24.000 tanítványa.
A középkorban, 1096 tavaszán a Szentföld felé vonuló keresztes seregek katonái és a velük lévő csőcselék ekkor pusztította el a németországi nagy zsidó központokat: Speyert,Worms-ot, és Mainz-ot. A Szentföldre érvén pedig folytatták a zsidók öldöklését, mely 1099-ben Jeruzsálem lakóinak legyilkolásában csúcsosodott ki.

A szfire harmincharmadik napja azonban különleges nap! Lág báómer napja, azaz a harmincharmadik nap. Ahogy már tudjuk, minden héber betű egyben szám is, hiszen mindegyiknek számértéke van. Esetünkben a lámed betűnek 30, a gimelnek 3 a számértéke. Ha a két számot összeadjuk, 33-at kapunk. Egyúttal pedig megkapjuk a nap nevét is.

Ekkor felfüggesztődnek a gyászszokások és némi ünnepi jelleg is társul a naphoz, mondhatjuk, hogy örömnappá minősül. Méghozzá azért, mert ezen a napon megszűnt a tanítványok között pusztító járvány!

Egy másik hagyomány szerint e napon halt meg rabbi Simon bár Joháj, aki halála előtt felfedte a Kábálá titkait, valamint az ő nevéhez fűződik a Zohár, a Ragyogás könyvének megírása. Ugyanakkor meghagyta, hogy halálát ne gyász, hanem öröm kövesse. Rabbi Simon bár Joháj egy Cfát közeli településen, Meronban van eltemetve. Sírja zarándokhely, melyet lág báómerkor látogatnak meg a legtöbben.

Az ember lelke az I-sten gyertyája.

A nesámá, a lélek az embernek a fényes, világító része, ezt szimbolizálja a gyertya. De az olyan ember lelkét, aki képes volt felfedni a rejtett világ ragyogását és képes volt ezt a nagy fényt a világ felé is sugározni, nem elég egy gyertyával jelezni, ezért egész nagy tüzet raknak az emlékére. A nyíllövészet, röviden nyilazás Simon bár Johájhoz is kötődik, mert a hagyomány szerint az ő életében nem volt látható szivárvány az égen. A szivárvány és az íj a héber nyelvben egyazon szó: keset.

A Tóra írja:

„Szövetséget kötök tehát veletek, hogy ne irtassék ki többé minden élő test vízözön által, és hogy ne legyen többé vízözön, amely elpusztítja a földet. És szólott az Ö-rökkévaló: ez a Szövetség jele, amelyet megállapítok köztem és köztetek és minden veletek lévő élőlény között örök időkre. Ívemet (szivárvány, héberül keset) helyezem a felhőkre, hogy szövetség jeléül szolgáljon köztem és a föld között.” (1Mózes9,11-13)

 

Ki volt a híres tanítvány, Simon bár Joháj?

Simon bár Joháj Akiva rabbi egyik legtehetségesebb tanítványa volt, aki bátran harcolt a rómaiak ellen. A lázadás után a zsidó nép nagy vezetőjévé lett.  A rómaiak halálra ítélték, ezért bujkálni kényszerült. Simon rabbi és a fia, Elázár, egy Izrael északi részén lévő barlangba menekültek. Ételük és vizük nem volt, de egy midrás szerint csoda történt és egy szentjánoskenyérfa sarjadt ki a barlangban és egy tiszta vizű forrás bukkant elő. Ennek a fának a termését ették és a forrás vizét itták. A termés neve karob. A karob port a termés magjának őrlésével állítják elő, az emberi szervezet számára értékes ásványi anyagokban, élelmi rostokban és vitaminokban gazdag. Kakaó helyettesítésére is használják. Itt szeretném megjegyezni, hogy a karobot napjainkban újra felfedezték a reformkonyhát követők.

A legenda szerint Simon rabbinak és fiának mindössze egy-egy rend ruhája volt, és annak érdekében, hogy az ne kopjon el, egy gödörbe tették őket, magukat pedig homokkal szórták be, hogy ne legyenek pőrén. Egész nap tanultak, és amikor elérkezett az imádkozás ideje, felvették a ruháikat, imádkoztak, majd visszatértek a homokba. Simon rabbi és fia 12 évig éltek a barlangban és nem tettek mást, csak tanultak. Egy szép napon Éliás próféta odajött a barlanghoz és bejelentette, hogy a rómaiak vezetője meghalt, így Simon rabbi már nincs veszélyben.

Rabbi Simon Bár Joháj nemzedékének legnagyobb tóratanítója lett. Élete utolsó napján összehívta a tanítványait és egész nap tanította nekik a Tóra legmélyebb titkait. Egyik tanítványa erről a napról azt mondta: „a ház megtelt lángokkal, melyek egész nap lobogtak, s a tűz és a fény fala miatt senki nem tudod közel kerülni Simon rabbihoz. A nap végére a tűz alábbhagyott és megnézhettem Simon rabbi arcát: halott volt a tálitjába burkolva, a jobb oldalán feküdt és mosolygott.”

Mindannyiunk életében voltak-vannak mérföldkövek. Gondolok itt a britre, pidjon hábénre, bár micvóra stb. A kisfiúk három éves kor körül kezdenek el kipát hordani, a kislányok pedig édesanyjuk segítségével ez idő tájt kezdenek gyertyát gyújtani.

A harmadik életévüket betöltött kisfiúknak ünnepélyes keretek között ezen a napon vágják le először a haját, Meronban. A szertartást hálákának nevezzük.

A kisfiú ilyenkor bemutathatja, hogy már mennyi mindent megtanult, például elmondhatja az álefbétet. Általában aprópénzt szoktak adni a gyermekeknek, hogy azt bedobhassák az adománygyűjtő perselybe, mert az adakozás micváját, fontosságát tekintve, nem lehet elég korán elkezdeni!

 

Szokás ezen a napon tábortüzeket, máglyákat rakni és gyújtani, majd azokat énekelve körbe táncolni. Legelterjedtebb magyarázata e szokásnak az, hogy jahrzeitkor, illetve Jom Kippur estéjén (a gyertyák meggyújtása előtt) szintén szokás gyertyát gyújtani halottainkért. Ezeket a gyertyákat nér nesámának, azaz lélekgyertyának hívjuk.

 

Grillre vele!

Egy éles váltással most térjünk rá a „hagyományos” lág báómeri ételekre! Ha megoldható, ételeinket ezen a napon készítsük el kint a szabadban! Főzzünk bográcsban, grillezzünk ínycsiklandó húsokat, zöldségeket vagy akár gyümölcsöket.

Természetesen nem törvényszerű, hogy a húsokat vagy zöldségeket csak és kizárólag nyárson lehet elkészíteni! Minden családban, baráti társaságban van valaki, aki nagyon szeret grillezni. Ez az én környezetemben is így van! Jól bevált szokásaink vannak, amíg a társaság férfi tagjai sütik a húst, mi hölgyek a salátákat készítjük el.

Az én feladatom mindig a húsok előkészítése és pácolása, legalább egy nappal a tervezett sütögetés előtt. A grillezések fontos alapanyagai a fűszerek, fűszerkeverékek. Használatukkal nemcsak a sütés, grillezés során gazdagíthatjuk a húsokat új ízekkel, hanem mondjuk úgy, hogy utóízesítésre is kiválóak. Így mindenki a saját ízlésvilágának megfelelően tudja beállítani az elkészült húsok, zöldségek fűszerességét, erősségét vagy akár csípősségét. Én az olajban pácolás híve vagyok.

Az elkészítés módjának megfelelően feldarabolt húsokat egy tálba rakom, és közben fűszerezem, majd egy kevés olajat vagy olívaolajat öntök rá, és jön a következő sor hús. Ha több fajtára pácolok, akkor azt mindig külön edénybe teszem.

Természetesen van más formája a pácolásnak, például a száraz pácolás, a rubozás. Szó szerinti fordításban azt jelenti, hogy dörzsölés, ez a fűszer felvitelének módjára utal.

Ezt a pácolási formát általában a barbecue (BBQ) készítésénél használják, ahol a sütés fa- vagy faszéntüzelésű grillekben vagy sütőkben, alacsony hőfokon történik. Ez jellemzően 120°C körüli hőmérsékletet jelent a fa által biztosított füstös környezetben. Itt nagyobb méretű húsokat nagy adagokban sütnek. Általában marhaszegyet és marhaoldalasokat sütnek így. Ha jól ruboztunk, akkor gyönyörű, egységes bark, azaz kéreg képződik a sütés végére. Mindenki döntse el, hogy melyik ízvilágot és pácolási módot részesíti előnyben.

Ne feledkezzünk meg a zöldségekről és gyümölcsökről sem!

A grillezés segít kihozni a zöldségek természetes cukortartalmát, így finom, édes csemegét kapunk végeredményül.
Ezen kívül a sült zöldségeket kínálhatjuk egészséges köretként szinte bármely fogás mellé.

A vegánoknak vagy vegetáriánusoknak ez egy remek módszer az izgalmas és változatos ételek elkészítéséhez. Arra azonban vigyázzunk, hogy közvetlenül ne érje tűz a zöldségeket, tegyük a grillrács szélére, ahol esetleg gyengébb a tűz. Pácot is készíthetünk vagy fűszerolajjal megkenhetjük, esetleg olajszóróval permetezhetjük sülés közben a zöldségeket.

Közkedvelt grillzöldségek: paradicsom, paprika, bármilyen hagyma, kukorica, cukkini, gomba, krumpli, padlizsán, sárgarépa, brokkoli, karfiol stb. stb.

Hogyan grillezzünk gyümölcsöt?

A gyümölcsök grillezése elég egyszerű, egy pár dologra azért mégis érdemes odafigyelni. Melyik gyümölcsöt jó grillezni?
Rengeteg gyümölcs jó erre a célra, de figyeljünk, hogy ne legyen túlérett, és olyan gyümölcsöt válasszunk, ami hő hatására is megtartja az alakját. Erre tökéletes lehet: őszibarack, sárgabarack, görögdinnye, sárgadinnye, ananász, körte, banán. Mivel a gyümölcsök elég sérülékenyek, jobb, ha nagyobb szeletekben gondolkozunk. Ha elaprózzuk, könnyen szétesik, összenyomódik. Arról nem is beszélve, hogy a nagyobb szeletek a grillrácson is könnyebben kezelhetők. Ha nem szeretnénk, hogy a gyümölcsök odaragadjanak a rácshoz, vékonyan kenjük be őket olajjal. Válasszunk semleges ízű olajat, hogy ne nyomja el a gyümölcs aromáját. Néha egy kevés cukor sem árt! Ha citrusféléket grillezünk, szórjuk meg a gyümölcsök felületét kevés cukorral. Így szebben karamellizálódnak, és különlegesebb lesz az ízük is.

 

Ha valaki a vegetáriánus vagy vegán étrendet követi, számukra készíthetünk falafelt, amit természetesen pitába töltünk! Ehhez egy nagyon jó receptet találtam a Street Kitchen honlapján, érdemes kipróbálni! Én is e szerint készítem a pitákat! Csak nagyobb mennyiségben, és természetesen chálá vételével.

A receptet és az elkészítést itt találjátok: