Mindössze néhány szűkszavú bejegyzésben említi Csizmadia Malvint néhány magyar nyelvű internetes felület. Igaz, 1949-ben Izraelbe emigrált, de arra a kitüntetésre, amit több mint másfél évtizeddel később ott megkapott, Magyarországon végrehajtott nemes és bátor cselekedeteivel szolgált rá.
Száz évvel ezelőtt, 1926. május 20-án született Nagybári (Vel’ká Bara) községben, protestáns család középső gyermekeként. Apjuk, aki hentes volt, amellett szőlészettel és borászattal foglalkozott, korán elhunyt, anyjuk varrónőként dolgozott. A német megszállás idején Malvin 18 éves volt, nővére, Olga 22, húga, Irén 16.
Miután 1944 májusában a sátoraljaújhelyi gettót létrehozták, a két nagylány élelmiszert vitt az oda bezárt zsidó barátaiknak; segíteni akartak a Waller családnak, hogy megszökhessenek. Az asszony hajlandónak mutatkozott rá, de férje azt mondta, hogy inkább ott akar meghalni, ahol a többiek. Auschwitzban gyilkolták meg őket számos sorstársukkal egyetemben.
’44 májusa és októbere között mintegy 210 zsidó munkaszolgálatost abban az iskolában szállásoltak el, amelyet csak egy fakerítés választott el a Csizmadia család otthonától. Olga és Malvin kapcsolatba léptek velük, és saját nehéz anyagi helyzetük ellenére minden lehetséges módon igyekeztek segíteni rajtuk: élelmiszert vásároltak számukra, főztek nekik, újságokat és híreket továbbítottak a fronton történtekről. Otthonuk találkozóhelyként szolgált a munkaszolgálatosok és családtagjaik, valamint messziről érkező látogatóik számára.
Amikor közeledett az orosz front és elterjedt a hír, miszerint a németek más helyre fogják szállítani a munkaszolgálatosokat, a család mindent elkövetett, hogy megmentse őket. Többeket elrejtettek házukban, női ruhákat adtak nekik, hogy sikerüljön elmenekülniük. Csoportokra osztották a muszosokat, mindhárom lány elvezetett egy-egy csoportot rokonaikhoz a közeli falvakba. Heteken keresztül szállítottak ételt a különböző rejtekhelyekre: a rokonok házába, szőlőskertekbe, elhagyott házakba, pincékbe és padlásokra. 29 zsidó embert sikerült bújtatniuk 1944 decemberéig, amikor a környék felszabadult.
Adler (Ajtay) Viktor nevű hegedűművésznek Malvin segítségével sikerült megszöknie a táborból és egy budapesti rejtekhelyre eljutnia, de a lány kulcsszerepet játszott Surányi László 1944 őszén végrehajtott sikeres szökésében is. Miközben a visszavonuló erők elől egy rejtekhelyre vezették a férfit, át kellett kelniük egy magyar csendőr által őrzött vasúti hídon. Malvin szóba elegyedett a csendőrrel és elterelte a figyelmét, miközben Surányinak maradék erejével sikerült átkelnie a vasúti síneken és elrejtőznie egy közeli mezőn. Később, ugyancsak Malvin segítségével, visszatért a Csizmadia házba.
A lányok segély- és mentőakcióinak mozgató ereje a szenvedő zsidó kényszermunkások megsegítésének szándéka volt. Saját életük kockáztatásával cselekedtek, és önzetlenségüket bizonyítja, hogy korábban nem ismerték a férfiakat.
1945-ben Olga feleségül ment az egyik megmentetthez, Fischer Károlyhoz. A férfi szülőházába költöztek, amely a magyar-csehszlovák határon állt, így a lányoknak ismét alkalmuk nyílt segíteni szállással és étellel, immár a túlélők menekülésében. Befogadták, majd másnap elkísérték őket Pozsonyba, ahol a palesztinai bevándorlást intéző csoport egyengette tovább útjukat.
1949-ben Irén, aki Surányi Lászlóhoz ment férjhez és már Izraelben éltek, levelet küldött anyjának és testvéreinek, melyben a nehéz helyzet ellenére kivándorlásra biztatta őket. Mindannyian követték példáját. Malvin, aki felvette a Malka nevet, előbb Akkón, aztán Naharián lakott. 1965. január 15-én odaítélték részére a Jad Vasem Intézet Világ Igazai kitüntetését, amelyet a következő évben vett át. 1953-tól 2023-ig a kitüntetést 28.486 nem zsidó ember, köztük 883 magyar kapta meg.
Csizmadia Malvin egyike volt azoknak a zsidómentőknek, akik Izraelben folytatták életüket. 2010. április 30-án hunyt el, Kfar Masaryk kibbuc temetőjében nyugszik.
