Prága már évszázadokkal ezelőtt jelentős központja volt a zsidó kultúrának, hiszen a középkorban neves rabbik tevékenykedtek itt, akiknek szellemisége az egész zsidó világra nagy hatással volt.
Az első zsidók valószínűleg már a római korban letelepedtek a későbbi cseh és morva területeken, azonban nincsenek archeológiai leletek vagy dokumentumok, amelyek megerősítenék ezt a feltételezést. Az azonban kétségtelen, hogy zsidó település létezett a morvaországi régióban a tizedik század végétől, és bizonyítékok vannak arra, hogy 970 óta Prágában is éltek. A XI. század végére szervezett közösségbe tömörült zsidókat hamarosan üldözni kezdték: először az első keresztes háborúban (1096-’99), később helyileg szervezett pogromok keretében.
A prágai zsidó közösség II. Rudolf uralkodása alatt, a XVI-XVII. század fordulóján élte aranykorát. Ebben az időszakban számos rabbi, filozófus és tudós élt a városban, akik közül néhányan többek között a csillagászat, a matematika és a történelem tanulmányozásának szentelték életüket. A prágai zsidó kultúra csúcspontja a XIX. század végén és a XX. század elején volt, amikor a város számos költőnek, írónak, gondolkodónak és művésznek adott otthont, akiknek művei jelentősen gazdagították a modern cseh, német és héber kultúrát, különösen az irodalmat.
A rabbik között a legismertebb Yehuda Löw ben Bezalel, másként a Maharal, a Gólem megalkotója. 1573-ban alapította meg híres jesiváját, ahol számos kiemelkedő tanítvány tudását gyarapította. Mellette a helyi zsidó hitközség tekintélyes férfiaknak adott otthont – azt viszont ritkábban említik, hogy nem egy nagytudású asszony is nagyban hozzájárult a közösség szellemi kincsestárának gyarapításához.
Elsőként Rivka bat Meir Tiktinert kell megemlíteni. A lengyelországi Tykocinból származik (erre utal a Tiktiner név), ahol az utóbbi időben ismét népszerű lett: a városban az elmúlt két évben a nevével fémjelzett zsidó zenei fesztivált rendeztek. Nem tudni, mikor települt le Prágában, csak annyi biztos, hogy ott ment férjhez és ott hunyt el 1605-ben. Etikai értekezéseket írt, amelyeket összegyűjtve néhány évvel halála után Prágában és Krakkóban is kiadtak Meineket Rivka (Rivka dajkája) címmel, legutóbb pedig 2009-ben jelent meg angol fordításban. Írásaiban a háziasszony kötelességeire összpontosít különböző kapcsolatokban (pl. a férj vagy a vendég felé), valamint általános etikai kérdésekkel foglalkozik, leírva a vallásos zsidó nők mindennapi életét a korai újkorban. Minden valószínűség szerint ez az első női szerző által írt, jiddis nyelven publikált könyv. Fennmaradt ezen kívül egy szimchat Tóra ünnepére írt költeménye, amely a megváltás látomásával zárul.
Egy másik híres prágai hölgy Chava (Eva) Bacharach (1585-1652), a fentebb említett Maharal vallási tanulmányokban járatos unokája. Rabbi férjét követve Wormsba költözött, de miután 1615-ben kiűzték onnan a zsidókat, családjával együtt visszatért Prágába. Korán, 32 évesen megözvegyült, ám hiába akadtak tiszteletre méltó kérői, férje emlékét őrizve nem házasodott újra. Amikor fiát, Moshe Shimshon Bacharachot 1650-ben meghívták rabbinak Wormsba, elhagyta Prágát, hogy elkísérje. Körülbelül egy évig maradt ott, majd elindult Erec Izraelbe, de útközben Szófiában meghalt, ott temették el. Unokája, Yair Chaim Bacharach apja nyomdokaiba lépve szintén a rabbi hivatást választotta. Nagyanyja emlékére Chavat Yair címmel írt könyvet halachikus kérdésekről.
