A legszemélyesebb könyv

 

Kedves rabbi!

Szeretném jobban megérteni a Tórát, ezért nemrég elkezdtem olvasni Mózes ötödik könyvét. Azt vettem észre, hogy sok olyan történet és törvény szerepel benne, amelyekkel már találkoztam a korábbi könyvekben. Szeretném tudni, miért volt szükség ezek újbóli elmondására? Mitől olyan különleges az ötödik könyv, és mit üzenhet egy mai embernek? Nagyon köszönöm a válaszát.

A rabbi válaszol:

 

Kedves Kérdező! Nagyon örülök a kérdésének, mert első olvasásra valóban úgy tűnhet, hogy Mózes ötödik könyve csak ismétli a korábbiakat. Valójában azonban ennél sokkal többről van szó.

Képzelje el, hogy egy szeretett tanár vagy egy szülő tudja: hamarosan el kell búcsúznia azoktól, akiket évek óta vezetett. Vajon egyszerűen felolvassa nekik a régi jegyzeteit? Aligha. Inkább azt mondja el, amit a legfontosabbnak tart, kiemeli a hibákból levont tanulságokat, és átadja mindazt a bölcsességet, amelyről szeretné, hogy elkísérje őket egész életükben.

Pontosan ez történik a Devarimban vagyis az ötödik könyvben, Mózes már tudja, hogy nem léphet be az Ígéret Földjére. Utoljára szól a népéhez, és nem pusztán felidézi a múlt eseményeit, hanem értelmezi is azokat. Megmutatja, hogy a pusztai vándorlás örömei és kudarcai nem csupán történelmi események voltak, hanem életleckék.

Ezért hangsúlyozza újra és újra a felelősséget, az igazságosságot, az idegenek iránti együttérzést, az özvegyek és árvák védelmét, valamint azt, hogy a hit nem lehet pusztán külsőség. A Tóra nemcsak azt kérdezi: „Mit teszel?”, hanem azt is: „Miért teszed azt, amit teszel?” Ez a különbség a szabályok ismerete és a bölcs élet között.

A Devarim talán éppen ezért a Tóra egyik legszemélyesebb könyve. Nem csupán Izrael népéhez szól, hanem minden emberhez, aki időről időre megáll, visszatekint az életére, és felteszi a kérdést: Mit tanultam az eddigi utamból, és hogyan szeretnék továbbmenni? Ezt a kérdést tegyük fel mi is és induljunk el az önmagunk megismerése útján.

A rabbi