Amennyiben hitelesnek lehet tekinteni Sabtaj Cvi születési dátumát, úgy nemrég, áv hó 9-én (július 23.) volt világra jövetelének 400. évfordulója. Korábban írtunk róla, a legismertebb álmessiásról és követőiről.[1] Ebben a cikkben azt igyekszünk kideríteni neves izraeli kutatók segítségével, mi késztette zsidók tömegeit világszerte arra, hogy halachikus törvényeket megszegő és az épelméjűség határait átlépő férfit kövessenek, sőt Messiásként ismerjék el, és hogyan hatottak tanításai a zsidó irányzatok közötti kapcsolatra.[2]
Először nézzük, mi inspirálta erre a szerepre. A gazdag családból származó fiatalember neve fontos eleme volt annak, hogy „elhivatottság” ébredt benne. Hatással voltak rá az ókor óta elterjedt asztrológiai elméletek, amelyek a Szaturnusz bolygót (héberül: Sabtaj) a világban tomboló nagy viharokkal, különösen a forradalmi pusztítással és rombolással hozzák összefüggésbe. Hozzájárult ehhez melankolikus hajlama is, amelyet az említett bolygó gyermekeinek tulajdonítanak. Lelkes híve és népszerűsítője, Gázai Natan azt hirdette, hogy Sabtaj lelke a felső káosz és a semmi világában gyökerezik, így rá a valóság egyáltalán nem érvényes, ez az oka a hagyományok elleni fellépésének. Gersom Solem, a híres filozófus és kabbalakutató professzor (1897-1982) ezzel szemben súlyos bipoláris zavarnak, a jókedv és a depresszió végletei között ingadozó intenzív hangulatváltozásnak tulajdonította Sabtaj viselkedését és tetteit.
Sabtaj Cvi titka
Önmagától adódik a kérdés: mi késztetett annyi zsidó hívőt szerte a világban, beleértve rabbikat és tudósokat, hogy olyan embert kövessenek, akinek a tettei és nézetei nyilvánvalóan téveszmék? A kérdésre adott válaszok mind személyiségéhez, mind a korszak történéseihez kapcsolódnak. Kortársai karizmatikus figuraként írták le, különösen kiemelve költészetének erejét, az „angyali éneklést”, amely minden hallgatóját elbűvölte, de az sem kizárt, hogy varázsereje nagyrészt a normák megszegésében rejlett. A kor tragikus eseményei – élükön a hivatkozott ZSIMA cikkben említett Hmelnickij vezette kozák vérengzés – szintén hozzájárultak a messiási idők közeledtébe vetett hit terjedéséhez. Ráadásul akkoriban a nem zsidó világban is érezhetően világvégi hangulat uralkodott az egész Európát érintő, katolikusok és protestánsok között 1618-tól ’48-ig tartó harmincéves háború miatt.
A történet vége ismert: Sabtaj Cvi Konstantinápolyba ment, hogy megdöntse a szultán uralmát és átvegye a helyét. Letartóztatták, bebörtönözték, és választhatott a halál vagy az iszlám vallás felvétele között. Az életet választotta: több követőjével együtt iszlám hitre tért.
A történtek megismétlődésének megakadályozása érdekében a lengyel rabbik szigorú korlátozásokat vezettek be a kabbala tanulmányozására, és azt csak a Talmudban és a halachában jártas vallásosok számára engedélyezték. Sok közösség szégyellte, hogy követték az álmessiást, ezért megsemmisítették az eseményeket dokumentáló közösségi könyveket, sőt Sabtaj Cvi nevének említését is megtiltották. Ez magyarázza azt az ellenséges fogadtatást is, amelyben a XVIII. században létrejött haszidizmust részesítették. A tény, hogy a haszid tanítások nagymértékben támaszkodtak a kabbala könyveire, valamint az érzelmek hangsúlyozása és a karizmatikus vezetők előtérbe helyezése heves ellenállási mozgalom létrehozását eredményezte, amelyet a vilnai Gáon (1720-1797), Kelet-Európa akkori legnagyobb tekintélyű rabbija vezetett. A keleteurópai zsidóság akkoriban két táborra oszlott: haszidok és „mitnagdim” (ellenzők). Az utóbbiak hangsúlyozták, hogy a messiási történet lényege nem annak beteljesedésében rejlik. Folyamatosan reménykedni kell a Messiás eljövetelében, ám semmiképpen nem szabad olyan dolgokat cselekedni, amelyek annak időpontját megalapozatlan elméletek alapján siettetni hivatottak.
[1] https://zsima.hu/2025/06/08/sabtaj-cvi-kovetoinek-utoelete/
[2] https://www.makorrishon.co.il/magazine/people/article/352095
