Boris Schatz a nyugat-litvániai Varniai városban született Shlomo Zalman Dov Baruch néven, 160 évvel ezelőtt, 1866. december 23-án[1]. Ezúttal élete főművéről, annak a mára nemzetközi hírűvé vált jeruzsálemi felsőfokú művészképző iskolának a megalapításáról emlékezünk meg, amelynek létrehozását ő szorgalmazta, és amely az idén ünnepli fennállásának 120. évfordulóját. Az évtizedek során kibővült oktatási körének megfelelően mai teljes neve Bezalel Művészeti és Formatervezési Akadémia.
Schatz nagyapja rabbi volt, ezért szülei igyekeztek vallásos nevelésben részesíteni, és 15 éves korában a nagynevű vilniusi jesivába küldték tanulni. Ott azonban letért a számára kijelölt útról: beiratkozott egy művészeti iskolába, és lassan elvesztette érdeklődését a judaizmus iránt, emellett a cionista ideológiával is ott találkozott először. 1888-ban Varsóba költözött, ahol megházasodott. 1895-ben Ferdinánd bolgár fejedelem meghívásának eleget téve feleségével Szófiába települtek át, ahol az ország Királyi Művészeti Akadémiáját vezette.
1903 elején Bécsben találkozott Binjamin Zeév Herzl-lel. Egyikük egy zsidó államot látott víziójában, a másik a jeruzsálemi „modern szentélyt” képzelte el, amely az ő látomásában művészeti-, kulturális- és alkotóközpontként jelent meg. A történelmi találkozóról Schatz ihlettel telítve távozott. Rövidesen meg is formálta Herzl portréját néhány alkotásában, a cionista vezető pedig, ráhangolódva a tervre, megnyerte a szükséges szellemi és anyagi támogatást a megvalósításához. Schatz az intézmény névadójának Bezalelt választotta, azt a tórai mesterembert, aki a pusztai szentélyt és annak berendezéseit tervezte és részben kivitelezte (Mózes II. 31. 1-5). Schatz egyébként második házasságából származó fiának is ezt a nevet adta. Lánya a Zahara nevet kapta, és mi sem természetesebb, mint az, hogy mindkét gyerek művész lett.
1906-ban Schatz az összegyűjtött 30 ezer frank adománnyal megérkezett Jeruzsálembe, és nekilátott, hogy a semmiből megvalósítsa álmát. Úgy vélte, hogy egy új cionista stílus csakis ott, abban a különleges fényben és a jellegzetes helyi tájon jöhet létre.
Ahogy a bibliai Bezalelnek is volt segítője, úgy Schatznak is, Ephraim Moses (Maurycy) Lilien (1874-1925) illusztrátor személyében, aki fotói révén is ismertté vált. A bázeli Hetedik Cionista Kongresszuson (1905. július 27 – augusztus 2.) mindketten tagjai lettek annak a bizottságnak, amelyet a Bezalel Művészeti Iskola létrehozásával bíztak meg. Az előkészítő munka részeként Lilien elkísérte Schatzot Jeruzsálembe, majd tanította az iskola első, 1906-ban induló évfolyamát.
1929-ben a Bezalel anyagi nehézségek miatt bezárt. Schatz 1932. március 23-án halt meg az Egyesült Államokban, ahol adományokat gyűjtött az iskola megsegítésére. 1935-ben sikerült ismét megkezdeni az oktatást.
1990-ben az Akadémiát áthelyezték a Scopus-hegyen álló Héber Egyetem területére, az építészeti tanszék azonban az eredeti épületben, Jeruzsálem központjában maradt. Boris Schatz gyűjteménye ma méltó helyen, az Izrael Múzeum Művészeti Információs Központjában található. A gyűjtemény több mint 300 műtárgyat és dokumentumot tartalmaz, köztük kézírásos leveleket, képeslapokat, fényképeket, valamint a bolgár fejedelem által Schatznak adományozott díjakat.
Jegyzet:
[1] https://www.imj.org.il/en/content/boris-schatz-archive. Néhány forrásban ez, máshol az 1867-es, hónap- és napmegjelölés nélküli évszám olvasható.
