Röé hetiszakaszában szó van egy prófétáról, aki jelet vagy csodát ígér, és az be is következik. Aztán hívni kezd: menjünk más istenek után. Mózes azt mondja, ne hallgassunk rá. Rabbi Akiva, aki a római üldözés idején tanított, azt mondta, ez az ember a bálvány nevében egyetlen csodát sem tett. Tekintélyét még abból az időből hordozza, amikor egyedül az Örökkévalót szolgálta. Most a régi hitelével lép elő.

Nem kell tehát azon törnünk a fejünket, honnan kap csodatevő erőt egy csaló. Csakhogy akkor meg azt nem értjük, miben áll a próba. Egy idegen hittérítőt bárki elhárít. Ez az ember pedig azt kívánja, hogy az Örökkévaló nevében szolgáljunk mást. A tilalmat a Színájnál hallottuk, a saját fülünkkel. Ki dőlne be neki?

Naftáli Cvi Jehuda Berlin a volozsini jesiva vezetője volt, és a Nöciv néven ismerjük. A Tóra-kommentárjában azt mondja, a hamis próféta nem békés időben jön. Akkor jön, amikor a városban egyre-másra temetnek. Amikor az ellenség a határon áll. Amikor egy anya harmadik napja virraszt gyereke mellett, és már nem tud imádkozni, csak számolni a lélegzeteket.

Ilyenkor lép be, és így beszél:

„Ismertek engem. Nem ma kezdtem, és amit egyszer jövendöltem, be is következett. Erre a bajra is van szerem. Idegen, tudom. De honnan tudnátok, hogy nem használ?”

Erre a kérdésre csakugyan nincs mit felelni. Nem tudjuk, hogy nem használ, mert azt az istent nem ismerjük. A hamis próféta pedig azt állítja, hogy ismeri. A szerről azonban nem tudunk semmit. Arról, aki hozza, tudunk. Azt tudjuk, mit kér cserébe.

Aki a halállal néz szembe, nem lesz okosabb tőle, inkább butább. Egyikünk sem. Amit máskor meg sem hallgatnánk, arra most azt mondjuk, nem hitehagyás, csak egyetlen kicsinyke engedmény. Csak most, csak ez az egy.

Így üt rést a kerítésen.

Prófétaként ma nem érkezik hozzánk senki. Olyan gyógyító igen, aki nemcsak a szerét adja, hanem azt is kéri, hogy higgyünk benne, és hagyjuk el, amiben eddig hittünk. Mózes meg is mondja, mi történik ilyenkor. Próba ez: kiderül, szeretjük-e az Örökkévalót teljes szívvel és teljes lélekkel.

Ugyanezek a szavak ott állnak a Sömában is, egyes számban: teljes lelkeddel. Rabbi Akivát egész életében gyötörte ez a vers. Úgy értette, hogy akkor is, ha elveszik a lelkedet, és mindig azt kérdezte, mikor teljesítheti be.

Amikor a rómaiak kivégezték, éppen a Söma ideje volt. Vasfésűkkel szaggatták a húsát, ő pedig a Sömát mondta. A tanítványai megkérdezték: Mesterünk, még most is? Ő így felelt: most, hogy eljött az alkalom, ne tenném meg?

Ebből a szakaszból ennyit viszek magammal: amikor az az ember belép, és azt mondja, ismertek engem, tudjuk, honnan ismerjük. Ezt pedig nem azon az éjszakán kell kitalálni, amikor valaki a lélegzeteket számolja.