Felix Posen 1928. október 24-én született Berlinben. Családjával 1938 végén, a Kristályéjszaka után menekült el Németországból az Egyesült Államokba. Fiatal korától vonzódott a zsidó kultúrához és vallotta, hogy a judaizmus nem kizárólag vallás, ezért a zsinagógák mellett az iskolai tantermekben és az iránta érdeklődő közösségekben is megvan a helye.
A családban ortodox nevelést kapott. Ahogy visszaemlékezésében írta, abban a szobányi méretű vallásos környezetben nem ismerkedhetett meg a judaizmus szélesebb körű kulturális aspektusaival. Később Amerikában is hiába keresett válaszokat kérdéseire, mert akkoriban – a negyvenes-ötvenes években – sem középiskolákban, sem egyetemeken nem voltak ilyen jellegű tanfolyamok, és rendszerezett irodalmi források sem álltak rendelkezésre. Miután részt vett a koreai háborúban és utána bekapcsolódott egy sikeres üzleti vállalkozásba, elérkezettnek látta az időt, hogy nekilásson programja megvalósításához.
Az immár jó anyagi lehetőségekkel bíró filantróp 1980-ban alapítványt hozott létre, amelynek céljaként a zsidó identitás megőrzését és megújítását jelölte meg az oktatás segítségével. A 2025-ben bekövetkezett haláláig[1] elnöklete alatt működő Posen Alapítvány jövőképe azon az elven alapul, hogy a „zsidóság, mint kultúra” nem elméleti fogalom, hanem oktatási, közösségi és etikai infrastruktúra. Célja, hogy mindenki számára biztosítsa e lehetőséget a zsidó nép spirituális és kulturális gyökereinek feltárására, miközben integrálja a nyitottság, a gondolatszabadság, az egyenlőség, a pluralizmus és az egyén tiszteletének egyetemes értékeit. Az alapítvány egyben közvetítőnek tekinti magát a múlt és a jövő, a hagyomány és a szekularizáció, Izrael és a diaszpóra között.
Az alapítvány fő értékei öt alapelvre épülnek: a zsidó oktatás minden zsidó egyetemes joga; a kulturális egyenlőség és az identitások sokszínűsége; pluralizmusra és kritikai gondolkodásra nevelés; a közösség és a hovatartozás erősítése Izrael és a zsidó nép kultúrájának megismerése révén, valamint az oktatási rendszerek, az akadémiai szféra és a közösségek közötti partnerség. Ezekre az értékekre épül az alapítvány 2048-ra, Izrael Állam megalakulásának centenáriumára készülő terve, melynek célja a zsidó kulturális oktatás globális hálózatának kiépítése.
Az alapítvány útjának kijelölése annak a megértéséből fakad, hogy a huszonegyedik század identitással kapcsolatos kihívásai a kulturális bizonytalanságból, a globalizáció hatásából és a hagyományos közösségek széteséséből tevődnek össze. Felismerhető a kulturális és identitásbeli szétesés veszélye: a fiatalabb generáció sok zsidó származású tagja idegen vallási rendszerként vagy csupán múzeumi értékként éli meg a judaizmust. Ugyanakkor – ellentétes tendenciaként – egy elszigetelődő és szélsőséges vallási identitás van kialakulóban, amely veszélyezteti a zsidó demokratikus elveket. E két szélsőséggel szemben a Posen Alapítvány nyitott, befogadó és összekapcsoló harmadik lehetőséget kínál.
Válaszként a kihívásokra az alapítvány oktatási programokat működtet Izraelben és a zsidó világban: tartalmakat fejleszt az állami oktatási rendszer számára, tanárokat képez, online könyvtárakat és tudásbázisokat hoz létre, támogatja a könyvkiadást és digitális tartalmakat állít elő. Egyik legfontosabb eredménye az 1990-es években indított The Posen Library of Jewish Culture and Civilization[2] című sorozat a Yale University Press kiadásában, amely 3000 év zsidó történelméből és irodalmából válogat. A tudásbázis létrehozásán túl az alapítvány egy új oktatási nyelv megteremtésére törekszik, amely a zsidó identitást a gondolat, az érzelem és a társadalmi cselekvés tükrében ábrázolja.
Jegyzetek:
[1] Munkáját fia, Daniel, aki addig is részese volt az alapítványnak, folytatja tovább.
[2] Posen Könyvtár a Zsidó Kultúráért és Civilizációért
