Ott van előtted a könyv. Ki tudod nyitni, meg tudod érinteni a lapját. Talán azt is tudod, hogy amit látsz, hozzád tartozik. A betűk mégsem engednek közel. Héberül vannak. A mondatok mögött olyan világ áll, amelynek a nyelvét senki nem tanította meg neked.

Sok mai zsidó ember számára ismerős lehet ez a helyzet. Tudja, hogy péntek este kezdődik a Sábát. Talán elmegy a zsinagógába Ros Hásánákor vagy Jom Kipurkor. A zsidóság nem idegen tőle. A Tóra szövege mégis az lehet.

Ezzel a tapasztalattal nehéz mit kezdeni Mózes szavaival a Nicávim hetiszakaszában. Két távoli helyet nevez meg. Amit parancsol, nincs az égben, hogy föl kelljen menni érte, és nincs a tengeren túl, hogy át kelljen kelni érte. Majd azt mondja:

„Nagyon közel van hozzád.”

Mit jelent ez annak, akinek éppen a távolság az élménye?

Rámbán, a 13. századi spanyolországi rabbi ezt a közelséget az előző versekben említett megtérésre érti. Még ha az ember messzire került is, vissza tud fordulni az Örökkévalóhoz.

Rási, a 11. századi franciaországi rabbi ugyanezen a helyen a Tóráról beszél. Egy, a Talmudban megőrzött régi rabbinikus magyarázatot idéz: ha a Tóra az égben volna, föl kellene mennünk érte és meg kellene tanulnunk. Ha a tengeren túl volna, át kellene kelnünk érte.

Ez nem könnyűséget ígér. Éppen ellenkezőleg: a bölcsek még az égig is elmennének érte.

A tórai „közel” tehát nem azt jelenti, hogy már tudod. A könyv közben ugyanúgy ott fekszik előtted. A héber betűket ettől még meg kell tanulni, a mondatot meg kell érteni, a kérdést fel kell tenni.

Van, aki gyerekkorában nem kapott zsidó oktatást; más hosszú évekig nem kereste ezt a világot, és olyan is van, aki felnőttként ül le először egy Tóra-szöveg mellé. Nem ugyanonnan indulnak.

Rási olvasatában a Tóra egyikük előtt sincs elzárva. A tanulás onnan kezdődhet, ahol az ember éppen van.

Nicávimot Ros Hásáná előtt olvassuk. Ilyenkor gyakrabban kerülnek elénk ezek a szavak: megtérés és visszatérés. Csakhogy a visszatérés mást jelent annak, aki ismeri az utat, és annak, aki most próbálja először megtalálni.

Talán ezért fontos, hogy Mózes arról is beszél, hová nem kell menni: nem az égbe, és nem a tengeren túlra.

 

Az első oldal ettől még lehet nehéz.

De ki lehet nyitni.