Ebben az évben, szeptember 11. este beköszönt a zsidó újév, Rojs Hásono ünnepe.

Az ünnep két napján, a muszáf imában felhangzik az ikonikus Uneszáne Tojkef ima:

„Mondjuk hát el e nap szentségének nagyságát, hiszen félelmetes és rémületet keltő az… itt az ítélet napja!”

Ezen a napon dől el az égi magasságokban minden hús-vér ember sorsa. A zsidó szertartási rend különlegessége, hogy az ünnepi imarend szerves része Mózes könyveiből egy kijelölt rész felolvasása, mely tartalmában szimbolikus módon követi az ünnep tartalmi egységét.

Az emberben felmerül a kérdés: milyen logika vezette évezredekkel ezelőtt bölcseinket, amikor úgy határoztak, hogy az ünnep első napjának üzenetét Sára ősanya története adja:

„És az Örökkévaló megemlékezett Sáráról…” (I. M. 21:1)

Sára fiút szült, miután maga is kételkedve fogadta az ígéretet: „Vajon igazán szülök-e még én, aki öreg vagyok?” …és ami a szövegben következik, az visszaadja az ünnepi tartalom egyik lényegét: „Van-e lehetetlen dolog az Örökkévaló előtt?” (uo. 18:14) A Talmud szerint több dolog is megváltoztathatja az emberre kimondott ítéletet. Ezek között szerepel nevének megváltoztatása, egy további vélemény szerint pedig tartózkodási helyének megváltoztatása is.

Isten maga változtatja meg Sára nevét: „Száráj feleségedet ne nevezd Szárájnak, hanem Sára legyen a neve.” (uo. 17:15) Mi is történt Szárájjal? Isten megváltoztatta a nevét, és utána mondta: „És megáldom őt…” (uo. 17:16) A névváltoztatást tehát áldás követi! Érdekes, hogy a mindenben nyitott és érdeklődő Ábrahám nem kérdezi Istent a névváltoztatás miértjéről!

A Talmud szerint Rabbi Chelbo mondja: „Az embernek mindig óvatosnak kell lennie, hogy fenntartsa felesége becsületét, mivel áldás csak a felesége miatt található az ember házában”, amint arra a Szentírás utal: „És jól bánt Ábrámmal az ő kedvéért, és juhai és ökrei voltak.” (uo. 12:16)

Ezt mondta Rava Mechoza lakóinak, ahol élt: „Tiszteljétek feleségeteket, hogy gazdagok legyetek!” (Bává Möciá 59a)

„A derék asszony férje koronája.” (Péld 12:4)

Rabbi Áchá mondta: Sára férjét, Ábrahámot vele koronázták meg, de őt, Sárát nem koronázták meg férjével, Ábrahámmal! A rabbik úgy magyarázták: Sára férje felettese volt. Ábrahám teljesítette Isten akaratát: „…és mindenben, amit neked Sára mond, hallgass az ő szavára.” (I. M. 21:12)

Rabbi Jehosua ben Korchá mondta: a judot, amelyet Isten Száráj nevéből elvett, kettéosztotta: felét Sárának, felét Ábrahámnak adta. (Berésit rábbá 47:1) Hogyan kell ezt érteni? A jud számértéke tíz, a hé betűé öt. Vagyis az egy jud két hé betűre oszlott: az egyik Ábrahám, a másik Sára nevébe került. Két hé betű, az egyik Ábrahám, a másik Sára nevében.

Két ember egymás mellett, békében és megértésben: Isten áldása!

Szabolcsi Lajos „Gyöngyszemek a Talmudból és a Midrásból” című kötetében (1942) olvasható egy gyönyörű példázat:

„Van jutalom és van bűnhődés! Kérdezzétek meg Memphis romjait, miért omlottak össze? Mert fáraói zsarnokok voltak! Kérdezzétek meg Ninive homokdűnéit, miért maradt csak por az asszír királyok után? Mert erkölcstelenek és paráznák voltak. Kérdezzétek meg Athén csontjait, hová lett a görög hatalom? Elpusztult, mert hamis bálványokat imádott. Kérdezzétek meg Róma összetört oszlopait, miért omlottak le? Mert a római császárok ártatlan zsidókat tartottak rabláncon, végeztek ki, gyilkoltak meg tűzhalállal! Ezer és ezer embert cirkuszok mulattatására. És kérdezzétek meg Izraelt, miért maradt életben? Mert nem hagyta cserben Istenét, és nem feledkezett meg könyvéről.”

 

„Bízz hát az Örökkévalóban, legyen szíved erős és kitartó, bízz az Örökkévalóban.” (Zsolt 27:14)