Babilonban két híres, egymástól igencsak különböző jesiva volt, az egyik Szúra, a másik Pumbedita városában. Az elsőt ráv Chiszda, a másodikat ráv Jehuda bar Ezékiel vezette. Ez utóbbi egyik tanítványát, Rami bar Tamrit jom kippur estéjén Szúra szélén találták. Éppen szabad tűzön sütött tehéntőgyet[1] evett, amelynek fogyasztása a város lakói számára tilos volt. Chiszda rabbi tanítványai felháborodva vezették mesterük elé a jövevényt.

Miért eszel tehéntőgyet? Hiszen ez tilos! – kezdte támadóan a rabbi. A fiatalember így válaszolt: Jehuda rabbi városából jövök, ahol nincs ilyen tilalom. Miért nem a szabály szerint viselkedsz – folytatta Chiszda rabbi –, amelynek értelmében az adott hely szokásai mindenki számára kötelezők? Rami válaszolt: a város területén kívül ettem, ott nem vagyok köteles betartani a szabályaitokat. A következő kérdésre, hogyan sütötte meg az ételt, ezt felelte: a szemétben talált szőlőmagokon. Talán olyan szőlők voltak azok – találgatott a rabbi –, amelyből bálványimádók készítettek bort, ezért számunkra tilos bármiféle élvezete? Olyan régiek voltak – mondta Rami –, hogy már a penész is kiütött rajtuk, ezért már nem vonatkozhat rájuk a tiltás.

A rabbi most azt rótta fel az előtte állónak, hogy nincs rajta imaszíj, amelynek viselése a középkorban egész nap kötelező volt. Erre az észrevételére is megfelelt a fiatalember: Jehuda rabbi úgy határozott, hogy akinek bélbántalmai vannak és fáj a gyomra, mint most nekem, az fel van mentve a tfilinviselés parancsa alól. Máris jött a következő kérdés: miért nem kötöttél szemlélőrojtokat az imakendődre? A válasz most sem késett: mert ez egy barátomtól kölcsönkért imakendő, és Jehuda rabbi szerint nem kell rojtokat kötni rá, ha harminc napon belül visszaadom.

Miközben beszélgettek, néhányan a rabbi elé vezettek egy megkötözött embert, aki megszegte a „Tiszteld atyádat és anyádat” tórai parancsolatot, ezért meg akarták botozni. Rami rájuk szólt: hagyjátok békén, hiszen nem kényszeríthetünk valakit olyan parancsolat betartására, amiért jutalom jár, márpedig a Tóra a szülők tiszteletéért hosszú életet ígér. Éles eszű ember vagy, látom – dicsérte meg Chiszda rabbi a fiatalembert, mire az büszkén felelt: ha Jehuda rabbi városában volnál, megmutatnám neked, mi is az az éleseszűség.

Ebben a történetben a Rorschach-teszthez hasonlóan többféle, itt-ott képpé összeálló részletet lehet felfedezni. Éli Kahan rabbi a következőket írta róla:

Első pillantásra egy bölcs ember áll előttünk, aki tudja, miként kell válaszolni minden ellene irányuló állításra. Nem sérti meg a halachát, mégis mindig talál módot arra, hogy mások által tiltott dolgokat elfogadtasson. A város határain kívül olyasmit eszik, ami a határokon belül tiltott, ügyel arra, hogy a húst régi szőlőmagokon süsse, betegsége mentesíti az imaszíj viselésétől, és imakendőjére, mivel azt kölcsönkérte, nem köt rojtokat. Ha ezeket emeljük ki, akkor a történetben egy olyan embert ér bírálat, aki nem hajlandó betartani a halachát és úgy viselkedni, mint annak a városnak a lakói, ahová érkezett. Az a tény, hogy a történet jom kippur előestéjén játszódik, fokozza a Rami bar Tamrival szembeni bírálatot és jelzi, hogy komolyan kell venni a halachát.

Azonban, ha figyelmünket Szúra városlakóira és a vezetőjükre, Rav Chiszdára fordítjuk, másféle kép bontakozik ki. Jom kippur előestéjén a városlakók találkoznak egy szegény emberrel, aki bélbetegségben szenved, és a szemétből kihalászott, penészes szőlőmagokon sütött tehéntőgyet eszik. A helybeliek, ahelyett, hogy kitárnák szívüket és segítenének neki, azzal támadják, hogy nem tartja be szigorúan városuk hagyományait. Rav Chiszda minden egyes kérdése nyomán az ember szegény sorsának újabb darabja tűnik elő, de ahelyett, hogy megkönyörülnének rajta, további kérdéseket szegeznek neki.

Később egy másik férfit rajtakapnak, hogy nem tiszteli a szüleit, és a városlakók meg akarják botozni. Ebből sejthető, hogy Ramit sem véletlenül fogták el: jom kippur előestéjén bűnösöket kerestek. Rami bar Tamri figyelmezteti a városiakat, hogy nem helyes megbotozni az embert, mivel a döntés – betartja-e a parancsolatot vagy sem – az ő kezében van. Rav Chiszda azonban nem utasítja embereit a megkötözött férfi szabadon bocsátására, hanem tekintetét Ramira szegezve, továbbra is hozzá beszél.

Ebből az aspektusból nézve a történet célja ráébreszteni az olvasókat, hogy empátiával hallgassák meg a szegény embert, és ne az Ítélet napjának[2] szigorával törjenek pálcát fölötte.

Forrás

 

Jegyzetek

[1] A tehéntőgy fogyasztása körül számos vita alakult ki, mert bár kóser állatból származik, a tejtartalma miatt nehéz kikóserolni.

[2] Ítélet napjának a jom kippurt megelőző ros ha’sanát nevezik.