Sólem Áléchem egyik elbeszélésében egy Kópel nevű kisfiút Tópelének csúfolnak. Nehezen ejt bizonyos hangokat, ezért a gyerekek utánozzák, néha meg is verik. Purimkor mezítláb járja a saras utcákat, küldeményeket visz házról házra, és néhány garast keres. A pénzt nem költi el. Félreteszi Szimchát Tórára.
Zászlót akar venni. Olyat, amilyet a többi fiú visz majd a zsinagógába. Az egyik oldalán két oroszlán látható, a másikon Mózes és Áron. Közöttük apró zsidók emelgetik a lábukat, kis Tórákkal a kezükben, és ezt éneklik: „Sziszu veszimchu beszimchát Tórá”, örvendjetek és örüljetek a Tóra örömének. A rúd tetejére alma kerül, az almába pedig kis viaszgyertya.
Tópele már útközben látja maga előtt az estét. A zsinagógában ül, elöl, a keleti fal melletti padban, a jómódú családok gyerekei között. Az ő zászlója a legszebb, az almája a legpirosabb, a gyertyája a legnagyobb.
Tópele eljut a zsinagógához. A többi gyerek között áll a zászlójával. Két fiú összebeszél. Az egyik odamegy hozzá, és tüzet kér a kialudt gyertyájához. Tópele odahajlítja a zászlóját. A fiú a gyertyájával meggyújtja Tópele zászlóját. Tópele kezében csak a csupasz rúd marad. Otthon az Örökkévalót kérdezi: „Miért történik ez velem?”
A mai magyar neológ zsinagógákban ritkán látni ilyen zászlókat. Az ünnep estéjén kinyitjuk a frigyszekrényt, kivesszük a Tóra tekercseit, de nem olvasunk belőlük. Körbejárunk velük a padsorok között.

Nem táncolunk. Lassan haladunk, vigyázva a tekercsekre. Valaki átveszi a Tórát, néhány lépésen át magához szorítja, majd továbbadja. Elindulunk a Sziszu veszimchu beszimchát Tórá dallamára.
Aki egész évben a maga helyén ül, és az istentisztelet alatt alig mozdul ki onnan, most kilép a padsorból. Egy rövid időre kezébe veszi a Tórát. Aki az előbb még csak nézte a menetet, most maga is benne halad.
A Tóra kézről kézre jár. Haladunk és énekelünk, aztán újrakezdjük a kört. Így jutunk el a hetedik kör végéig.
Sólem Áléchem története sem ér véget a csupasz rúdnál. Egy év múlva Tópelének még szebb zászlója van, szebb rúdja és szebb almája. A zsinagógában most valóban elöl ül, a keleti fal melletti padban, a jómódú családok gyerekei között. Égnek a gyertyák, a zászlója ragyog, és a zsidók körbejárnak a Tórákkal.