Josephine Baker, a világhírű afroamerikai énekes-táncosnő – akit a címben idézett becenevén kívül hol Bronz Vénuszként, hol Kreol istennőként emlegettek –, gazdag pályát járt be, ebben a bevezetőben azonban csak életének fontosabb eseményeit említjük meg. 1906. június 6-án született az amerikai Saint Louis-ban (Missouri állam). 13 évesen felvették egy tánckarba, és ettől kezdve élete megváltozott. Háttérénekesként és táncosként kezdte, de tehetségének köszönhetően hamarosan az együttes sztárjává vált. Rövidesen Harlembe költözött, ahol már komoly sikereket ért el, aztán 1925-ben úgy döntött, hogy Párizsban települ le, a művészvilág fővárosában. Az „egzotikus afrikai nő” szerepében előbb a francia fővárost hódította meg, aztán ennek köszönhetően megnyílt előtte a nemzetközi karrier kiépítéséhez vezető út.
Amikor kitört a második világháború, úgy döntött, hogy bevonul a francia hadseregbe. „Franciaország tett azzá, aki ma vagyok, és kész vagyok feláldozni az életemet az országért” jelentette ki. Hadnagyi rangot kapott a légierőben, és a titkosszolgálat egyik fontos alakjává vált. A háborúban végzett katonai szolgálatáért megkapta a Becsületrendet, a francia állampolgároknak adományozható legmagasabb kitüntetést.
Négyszer ment férjhez. Harmadik férje a francia zsidó iparmágnás, Jean Lion volt, aki megerősítette kötődését a judaizmushoz. Baker hivatalosan soha nem tért át a zsidó hitre, de Brian Boyne-Baker, egyik nevelt gyermeke önéletrajzában azt írta, hogy otthonában hajlamos volt zsidó életmódot folytatni.
1954 december végén Josephine Baker kérelemmel fordult az izraeli szociális minisztériumhoz. Saját gyermeke nem lehetett, így akkor már öt örökbe fogadott gyereket nevelt az általa szivárványtörzsnek (Rainbow Tribe) nevezett közösségében, amely, úgy vélte, nem lehetett teljes egy izraeli zsidó gyerek nélkül. Kezdeményezésének célja az volt, hogy bebizonyítsa: a népek közötti béke és testvériség jegyében harmonikusan együtt tud élni többféle származású ember anélkül, hogy feladnák saját hitüket és kulturális hátterüket.
Moshe Shapira vallásügyi miniszter elutasította a kérelmet. A minisztérium nem engedheti meg magának, hogy egy gyereket elszakítson Izraeltől éppen akkor, amikor egyik fő célunk minél több zsidó gyerek befogadása – állt az indoklásban.
Az elutasítás azonban nem gátolta meg Bakert abban, hogy keresztülvigye tervét. Nem sokkal ezután örökbe fogadott egy francia zsidó kisfiút, akit Moisének nevezett el, és a vallás hagyományainak megfelelően nevelt. Moise tanult héberül, tanulmányozta a Tórát, és külön szakács gondoskodott kóser étkezéséről.
Akkoriban az volt az uralkodó nézet, hogy az örökbefogadott gyermekek számára az a legjobb, ha a lehető legszorosabban beilleszkednek az új családba és annak kultúrájába. Baker ezzel szemben nagyon komolyan vette gyermekei multikulturális nevelését. 1974-ben ezt nyilatkozta az Al Ha’mishmar című izraeli lapnak:
„Tizenkét gyermekem van, akiknek igyekeztem a lehető legtöbbet adni. Mindegyik gyermekem legalább 3 nyelven beszél: angolul, franciául és spanyolul kisgyerekként megtanulnak, később pedig minél több nyelvet ismernek meg, annál jobban megértik az embereket.”
A lap arról is beszámolt, hogy a világhírű sztár megérkezés után először a Siratófalhoz ment imádkozni. „Úgy érkezem Izraelbe, mint aki hazatér. Ugyanolyan jól érzem magam itt, mint otthon” – mondta az újságíróknak. Ezt megelőzően 1970-ben látogatott el Izraelbe, hogy az akkor 12 éves Moisét két évre egy kibucba küldje tanulni.
’74 decemberében nyugdíjba vonulásáról beszélt. A következő év tavaszán, ötven éves pályafutása lezárásaként, búcsúturnéra indult. 1975. április 18-án agyvérzésben halt meg, Monacoban temették el húszezer gyászoló részvételével. 2021-ben a párizsi Pantheonban szimbolikus újratemetést rendeztek számára.
