Rebeka hosszú éveken át meddő volt. Izsákkal együtt imádkozott gyermekért. Az Örökkévaló meghallgatta Izsák könyörgését. Rebeka várandós lett.

A gyermekek azonban már a méhében viaskodtak egymással. Rebeka más asszonyokat keresett fel, házról házra járt. Azt kérdezte tőlük, ők is éreztek-e ilyen fájdalmat. Annyira megviselte a várandósság, hogy már azt is bánta, hogy gyermeket fogant. Végül az Örökkévalóhoz fordult.

Megtudta, hogy ikreket hordoz. Két nép származik majd tőlük, amelyek különválnak, és az egyik erősebb lesz a másiknál. A nagyobbik a kisebbiket fogja szolgálni. Rebeka a saját fájdalmára keresett választ, és gyermekei távoli jövőjéről hallott. Azt már tudta, miért viaskodnak benne. De hogy ez megnyugtatta-e, azt a Szentírás nem mondja el.

A fiúk megszülettek. Ézsau volt az elsőszülött, Jákob a kisebbik. Ahogy növekedtek, különböző utakat választottak. Izsák Ézsaut szerette, Rebeka Jákobot.

Évekkel később Izsák Ézsaut készült megáldani. Rebeka azonban Ézsau ruhájába öltöztette Jákobot, és elküldte az apjához. Jákob kapta meg az áldást. Ézsau meggyűlölte testvérét, és elhatározta, hogy megöli.

Rebeka megtudta, mire készül a nagyobbik fia. Azt mondta Jákobnak, meneküljön Háránba, Lábánhoz, az ő testvéréhez. Attól félt, hogy egyetlen napon mindkét fiát elveszíti. Az asszony, aki olyan sokáig várt gyermekre, most azért küldte el egyik fiát, hogy életben maradjon.

Sok évszázaddal később a rabbik Rebeka jövendölésében két férfit ismertek fel: Antoninust, a római hatalom emberét és Rabbi Jehuda Hánászit, a Misna összeállítóját. A Talmud szerint asztalukról télen-nyáron nem hiányzott a retek, a saláta és az uborka.

Antoninus egyszer megkérdezte a rabbit, mikor kap lelket az ember: a fogantatáskor vagy amikor a magzat alakot ölt. A rabbi az utóbbit válaszolta. Antoninus a sót hozta fel példának: ha egy darab hús három napig sem áll el só nélkül, hogyan maradhatna meg a magzat lélek nélkül? Rabbi Jehuda Hánászi igazat adott neki. Elismerte, hogy ezt Antoninustól tanulta, majd Jób szavait idézte: „Gondviselésed őrizte lelkemet.”

Rebeka még a gyermekei születése előtt megtudta, hogy küzdeni fognak egymással.

Arról nem kapott hírt, hogy utódaik egyszer beszélgetni is tudnak majd.