Izraeli népzene
Az autentikus zsidó zene gyökereit keresve vissza kell nyúlnunk egészen a zsidó liturgia recitatív stílusához, mely őrzi ezeket az elemeket, s a későbbiek során ehhez integrálta a környező népek kultúrájának elemeit is. Így jött létre a sajátos ún. mediterán stílus, mely ötvözte a hagyományos keleti dallamok és az ősi imádságok énekstílusát.
Az izraeli folklór zene rendkívül sokszínű. Az ősi dallamvilág közt, mely az ország népzenei kincsét adja, három fő irányvonal lelhető fel: az európai klezmer, a mizrachi (jemeni) zsidó zene és a szefárd liturgia dallamai. E három tájegységről érkezett zenei világ összpontosul egy helyen, s a zene világában egy különleges atmoszférát alkot. Ezek a dallamok kísérték végig a zsidó népet történelmének főbb eseményein, ezen szólaltatták meg álmaikat, szenvedéseiket, reményeiket. Mint ahogy minden népdal, ezek a dalok is általános emberi érzéseket fejeznek ki, de hangsúlyt kapnak az olyan érzelmek is, mint a táj és a haza szeretete. Mára a nemzeti kulturális kincs szerves részévé váltak ezek a dalok, s mindenki számára ismerősek Izraelben.
A héber dal meghatározását ennek a sokrétű zenei háttérnek köszönhetően nehéz pontosan körülírni. Eleinte a bevándorlók magukkal hozták dalaikat, és az eredeti szövegeket fordították héberre, vagy új szöveget illesztettek a régi kedves dallamokhoz. Azóta több ezer dal született, dallamaikban nyomon követhető az alijázók színes zenei választéka az arab, jemeni hagyományoktól a modern rock, pop irányzatokig. Szövegeik a hagyományos bibliai történetektől a modern izraeli költészetig egyaránt igen változatos témájúak.
Az izraeliek különbséget tesznek a héberül írt, sokszínű és stílusú dal és a „shir ivri” (héber dal) között, amelynek szövege az ország hangulatait tükrözi, de dallamában a szláv, klezmer hatások érvényesülnek. A hagyományos klezmerdinasztiából származó Giora Feidman –aki Argentinában született és az ötvenes években költözött Izraelbe- klarinétjátékával világszínvonalra emelte a műfajt.
Az izraeli zene fejlődéstörténete
A kifejezetten izraeli zene kezdeteit az 1900-as évek elejére tehetjük. Az akkori kibucok világában fellépett az igény egy saját ének-, zene- és tánckultúra kialakítására. A még különböző európai országokban született izraeli zeneszerzők első generációja megérkezésükkor jelentős erőfeszítéseket tett egy új zenei kifejezésmód kialakítására. Paul Ben-Haim olyan stílust alkalmazott, mely a régi és az új, a keleti és a nyugati hagyományok egyesítésére tett kísérletet. Alexander Uriah Boscovitch a népzenei kifejezési formákat használta fel, Mordechai Seter jemeni dallamokat és ritmusokat illesztett műveibe.
Az izraeli zeneszerzők második generációja (az első generáció tanítványai) már olyan zenei kifejezésmódra törekedett, amely integrálja a héber nyelvet, a zsidó liturgiát és hagyományokat a keleti világ hangzásába. A professzionális zeneszerzés kezdete az 1940-es évek közepétől kezdett kialakulni az országban.
A harmadik és legifjabb nemzedéke célja, hogy nemzeti profil nélkül vegyen részt a nemzetközi kompozíciós áramlatokban. A zene segítségével próbál megbirkózni a holokauszttal, törekszik arra, hogy lerombolja a határokat a zenében, és igyekszik a keleti és a nyugati hagyományok egyesítésével újszerűen feleleveníteni a népzenei elemeket.
Napjainkban Jeruzsálemben az Izrael Fesztivál zenei, színházi és tánccsoportok fellépésével három héten keresztül minden tavasszal mágnesként vonzza a kultúrát kedvelő látogatókat.
Klasszikus zenei élet
Az 1. világháború után a zene előtérbe került az Izrael földjén élő zsidó közösségek kulturális életében, ahol lelkes amatőrök és képzett muzsikusok szimfonikus zenekart, kórust, operatársulatot alakítottak. Az 1930-as években emelkedett professzionális szintre a klasszikus zene, amikor az európai nácizmus elől zenetanárok, zeneszerzők, zenészek és énekesek nagy számban érkeztek az országba.
A mai Izraeli Filharmonikus Zenekar a lengyel származású hegedűművész, Bronislaw Huberman kezdeményezésével alakult, mely első koncertjét Arturo Toscanini vezényletével adta 1936-ban Tel-Avivban. A zenekar azonnal az ország zenei életének kimagasló szereplője lett, és az évek során a világ legrangosabb zenekarai közé emelkedett.
Egy újabb minőségi változást és fejlődést hozott az 1990-es évek elején a volt Szovjetunióból érkező több mint egymillió bevándorló, akik között magasan képzett zenészek, énekesek, zenetanárok voltak. Hatásukra újabb és újabb zenekar alakult. Dinamikus és pezsgő zenei élet vette kezdetét országszerte a zeneiskolákban, konzervatóriumokban és közösségi központokban.
A nagyzenekari eseményeknek napjainkban történelmi helyszínek adnak otthont: a római amfiteátrum Caesareában és Beit She’anban, a Nemzetközi Kongresszusi Központ Jeruzsálemben. A hangverseny lelkes közönsége előtt szívesen lépnek fel a híres izraeli szólisták, mint Pinchas Zuckerman, Shlomo Mintz, Daniel Barenboim vagy Itzhak Perlman.
A könnyűzenei élet
Sajátos színt képvisel az izraeli könnyűzenei életben a jazz, hip-hop, elektronikus és popzene. Jellegzetesen a mizrachi (keleti) elemekre épül fel az alap dallamvilága, melyet a modern zene igényeinek megfelelően aktualizál és átdolgoz. Napjainkban három fő területről eredeztethető a mai izraeli könnyűzene dallamkincse: Etiópia, Marokkó és Jemen.
Népszerű az etiópiai Aveva, akinek több száma is amhara nyelven jelent meg, s kivehetőek dalaiban az etióp népzene elemei, melyek keverednek a jazz dallamaival.
A marokkói hagyomány legnagyobb legendája az Izraelben csak halála után felfedezett Zohra al Fassiya, aki már közel hatvan évesen alijázott Marokkóból Izraelbe. Elsősorban a gharnati nevű stílusban énekelt, amely a granadai mór-arab hagyományból jön és nem csak a marokkói és algériai zsidóság, hanem az andalúziai származású arabok körében is nagyon népszerű volt. A marokkói zsidóság szinte teljes egészében Izraelben él ma, közel félmillióan.
Zohra al Fassiya: Kifi Kassi 2
Az 1980-as ’90-es évek izraeli pophercegnője tagadhatatlanul a jemeni származású Ofra Haza, aki rövid idő alatt világhírűvé vált. Különleges hangfrekvenciája és hangterjedelme lehetővé tette a tipikus jemeni dallamok recitálását, s ezt ötvözte a korszak pop irányzatának stílusával. Dalaiban bibliai témákat, vallási vagy világi izraeli költeményeket dolgozott fel.
A mai izraeli világi zene sztárjai közé tartozik a három jemeni nővér alkotta A – WA, akik őrzik a jemeni dallam- és ritmusvilágot és teljes mértékben naprakésszé teszik azt a pop és hip-hop elemeivel. Ma Izraelben kb. 400 ezer jemeni zsidó él.
Az izraeliek szeretnek énekelni. A régi és a legújabbak dalaikat is egyaránt örömmel dalolják. A közösségi együttlétet sokszor kíséri közös éneklés közintézményekben, otthonokban, kibucokban. A csoportos éneklés erősíti az összetartozás érzését, reményt és erőt ad a jövőt tekintve.
