Izrael állam megálmodója Herzl Tivadar 1860-ban született Budapesten, a Dohány utcában. „Ha akarjátok, nem mese!” – írta Altneuland című regénye elé mottó gyanánt 1904-ben.
S valóban, a herzli mese 44 évvel később valósággá vált.

Az idei polgári naptár szerint április 15-én ünnepeljük, hogy 1948 óta van (újból) zsidó állam. Az ókori zsidó állam, pontosabban királyság megszűnte után, de különösen amikor a Római Birodalom a területet provinciává alakította át, valóban nem sok esély látszott arra, hogy valaha lesz önálló zsidó állam. Az ezt követő felkelések ugyan időről időre sokakat reménnyel tölthettek el, hogy újból lesz önálló zsidó állam, de a Bar Kochba felkelés leverése után ennek reménye szinte eltűnt. Császári parancsra száműzték a zsidókat őseik földjéről. A diaszpórába szétszóródott zsidóság számára valóban csak álom, csak mese lehetett a késő ókorban vagy a középkor évszázadai alatt az önálló zsidó állam. A világban szétszóródott zsidóság számára a hit, a hagyományok megtartása önmagában is komoly kihívást jelentett, nem is szólva az őket ért számos hátrányosan megkülönböztető szabályról, illetve előítéletről.

A 18. század azonban ebben is – úgy tűnt – mintha változásokat indukálna. Zsidó részről kialakult, s megerősödött az igény arra, hogy a korabeli társadalom részévé, mi több integráns részévé váljanak. S ez jelentette nem csak az adott ország nyelvének használatát, vagy a kor öltözködési szokásainak átvételét, hanem a gazdasági és társadalmi élet mellett a politikaiba való bekapcsolódást is. Ugyanakkor ez az összetett folyamat, vagyis a gettók elhagyása egybeesett a modern nacionalizmus és nemzetállamok létrejöttével. Természetesen hosszabb távon fel lehetett tenni a kérdést: vajon ezek a nemzetállamok mennyire lesznek befogadóak, mennyire lesznek integrálóak.

Ez a kérdés sokáig egyáltalán nem foglalkoztatta, vagy talán mondhatnánk: nem érzékelte a kérdés létét és súlyosságát Herzl Tivadar. A Pesten 1860-ban született, német nyelvű Herzl egy felvilágosodott neológ zsidó családban szocializálódott. Mindez történt a rohamléptekkel fejlődő Pesten, amely egyre inkább látszódott egy nagy olvasztótégelynek, de amelynek lakosságában a zsidóság száma és aránya – s így a városra gyakorolt hatása is – egyre nagyobb. Az 1867-es kiegyezés utáni gazdasági fellendülés, illetve a még szintén abban az évben elfogadott zsidó emancipációs törvény sokakban megerősítette a hitet, miszerint a zsidóság számára az asszimiláció és az integráció az egyetlen járható út. Ehhez tegyük hozzá, hogy a magyar politikai elit számára is kellettek a magyar ajkú zsidók, hogy az országban a magyar anyanyelvűek aránya megközelítse majd elérje az 50%-ot…

A Herzl család azonban 1878-ban átköltözött a Monarchia másik fővárosába, Bécsbe. A fiatal Herzl Tivadar itt jogi tanulmányba kezdett, s igyekezett minél jobban integrálódni a mindennapi bécsi egyetemi életbe. Jómódú család sarjaként élvezte az életet, s belépett a Burschenschaft nevű, tradicionális diákegyesületbe is. Tetszett neki az egyesület jelszava: Ehre, Freiheit, Vaterland (Becsület, Szabadság, Haza). Azonban Herzl csakhamar szembesült azzal, hogy az egyesületben nemhogy jelen vannak, hanem kifejezetten erősek az antiszemita hangok, felszólamlások. S bár ezek ellen próbált tenni, de eredménye vajmi kevés volt. Így alig két év múlva ki is lépett a szervezetből. Rövid jogi karrier után az újságírásban találta meg hivatását Herzl, aki ekkor, vagyis a 20-as éveinek derekán sem sok affinitást mutatott a zsidóságot érintő témák iránt. Ekkor az irodalom felé fordul, hosszabb távon talán egy írói karrierben gondolkodott.

Azonban 1894-ben komoly hatás éri, amikor is a Neue Freie Presse tudósítójaként a Dreyfus perról kezd el tudósítani. Ekkor szembesül azzal, hogy a III. francia köztársaságban a zsidó származás ugyan olyan vád, stigma lehet, mint amilyen a középkorban volt. Hogy hiába van a törvények szerint jogegyenlőség, a sajtó, a felheccelt tömegek és a bíróságok felülnek, s tényként kezelnek antiszemita összeesküvés elméleteket.
A következő évben, 1875-ben Bécs első alpolgármesterévé választották azt a Karl Lugert, aki Budapestet Judapestnek nevezte nyilvános beszédeiben is.
Luger két év múlva már a császárváros polgármestere.

Herzl, aki sokáig mélyen hitt egyfajta zsidó-német asszimilációs doktrínában ezekben az években megváltozott. Naplója alapján úgy látta, hogy az antiszemitizmus elleni harc esélytelen, s egyben reménytelen. Egyre inkább az a gondolat kerítette a hatalmába, hogy a zsidóknak önálló államot kellene létrehozniuk, hiszen csak így lehet eredményesen harcolni az antiszemitizmus ellen, megvédeni saját magukat, s rögzítette azt is, miszerint a zsidóság nemzet – csak nincs éppenséggel saját állama. Gondolatait a Zsidó Állam (Judenstaat) című 1896-ban megjelent könyvében foglalta össze. Ettől a ponttól megváltozott mind Herzl élete, mind pedig a cionista eszme története. Érdemes megjegyezni ennél a pontnál, hogy a nagyon vallásos zsidók időről időre visszatértek őseik földjére. De ezek nem voltak központilag szervezett, és főleg nem tömeges alijázások.
Herzl élete a könyv megjelenésétől kezdve immár a leendő modern Izrael Állam körül forgott. Életét az utazások, tárgyalások, a tárgyalópartnerek meggyőzése tette ki, de nem volt kevésbé fontos kihívás anyagi támogatókat sem szerezni.

1897-ben Bázelban megtartották az I. Cionista Kongresszust. Munkakapcsolata egyre jobban elmélyült a szintén Pesten született Max Nordauval és az oroszországi felmenőkkel bíró Israel Zangwillel.
1898-ban eljutott Jeruzsálembe is, amely vélelmezhetőn csak megerősítette a munkába vetett hitébe. Érdemes megjegyezni, hogy utazása időzítése nem lehetett véletlen. Ugyanis II. Vilmos német császár is a szent Földön tartózkodott ekkor. Mi több, a mai Holon közelében találkoztak is. A tárgyalások különösebb, kézzel fogható eredményt nem hoztak. Herzl talán abban bízott, hogy a német csáazár befolyásolni tudja a török vezetést. Amikor azonban 1901-ben találkozott II. Abdulhamid szultánnal, akkor totális török elutasítással találkozott. Hasonlóan járt a cionista mozgalom, amikor a Vatikán irányába puhatolózott, elvi támogatást keresve: vallási feltételhez szabott a pápai állam bárminemű támogatást.

Mialatt utazott és tárgyalt, a cionista mozgalom egyre erősebb lett, szinte minden európai országban létrejött a helyi fiókszervezet. Ugyanakkor a cári Oroszországban a 19 század végén, a 20 század elején megszaporodtak a halálos áldozatokat követelő pogromok, amelyeket nem egy esetben a helyi közigazgatás szervezett meg, nyilvánvalóan központi utasításra. Az oroszországi zsidóság joggal tette fel a kérdést, ha nem véd meg minket senki, sőt: maga az állam szervezi a pogromokat, hova menekülhetnénk. Vagyis még Herzl idejében elindult a szervezett alija a mai Izrael földjére. Ekkor, az un. első alija alkalmával körülbelül 35000 ember érkezett, döntő többségük Oroszországból, de érkeztek Jemenből is bevándorló zsidók. Ekkor indult komoly fejlődésnek néhány már meglévő zsidó település, mint nekünk magyaroknak különösen fontos Petah Tikva.

A sok utazás, a tárgyalások okozta stressz azonban egészségét felőrölte. S bár ismerte az un. „Uganda tervet”, de annak Cionista Kongresszus által elutasítását már nem érte meg – 1904. július 3-án hunyt el.

Fájdalmasan fiatalon, mindösszesen 44 évesen ment el – pontosan 44 évvel később, 1948-ban, ezen a napon kiáltották ki a modern Izrael Államot.

Felhasznált irodalom:

Novák Attila: Theodor Herzl, Budapest, 2002, Budapest Vince Kiadó
Avineri, Shlomo: Herzl: Theodor Herzl and the Foundation of the Jewish State, London, 2013, Weidenfeld & Nicolson
Herzl, Theodore: The Jewish State, https://www.jewishvirtuallibrary.org/quot-the-jewish-state-quot-theodor-herzl (letöltés ideje: 2021. április 14.)
Friedman, Isaiah: Theodor Herzl: Political Activity and Achievement, Israel Studies, 9(2004)/3, 46–79