Minden évben ezekben a késő tavaszi, nyár eleji napokban, hetekben arra emlékezik a hazai zsidóság, hogy 1944-ben ekkor történt a magyarországi „Mózes hitűek” tömeges deportálása: a legújabb kutatások szerint 450-550 ezer hittestvérünk halt mártírhalát, nagy részük Auschwitz-Birkenau poklában. Hatvan éve – 1961. április 11. és december 15. között – zajlott Izraelben a deportálásokban vezető szerepet játszó – a Harmadik Birodalom hóhéraként elhíresült – Adolf Eichmann pere. Eichmann a háború után Argentínában bujkált, onnan rabolták el izraeli ügynökök, majd Jeruzsálemben bíróság elé állították: bűnösnek találták és 1962-ben kivégezték.
A ZSIMAgazin terjedelmi okok miatt nem vállalkozhat arra, hogy Eichmann életét, rettenetes pályáját bemutassa, vagy a per eseményeit részleteiben felvillantsa, helyette a megjelenések sorrendjében három könyvet mutatok be a házi könyvtáramból a téma iránt érdeklődőknek.
Elsőként 1965-ben jelent meg Friedrich Karl Kaul könyve az Eichmann-ügy címmel. Az ügyvéd, egyetemi tanár és író Kaul személyesen részt vett a per tárgyalásain. A gazdag zsidó családból származó Kaul a háborút követően Kelet-Berlinbe költözött, az akkori Német Demokratikus Köztársaságba, ott is futott be jelentős karriert. Ennek megfelelően a könyvet csak azoknak a vájtfülűeknek ajánlom, akik az elbeszélésről le tudják hántani a kommunista ideológiai réteget, a „német imperializmus, amelynek erői az NSZK-ban újra veszedelmesen előtérbe kerültek” és hasonló fordulatokat.
(Kossuth Könyvkiadó, 1965)
Az ajánlót Gideon Hausner: Ítélet Jeruzsálemben (Az Eichmann-per története) című kötetével folytatom. Hausner Izrael Állam főügyésze volt 1960-1963 között, a vádat ő képviselte Eichmannal szemben. Vádbeszédének alábbi kezdősorai már retorikai stúdiumok szöveggyűjteményeiben is megtalálhatóak:
„Ahogy önök előtt állok, ó, Izrael bírái, mint az Eichmann elleni vád képviselője, nem egymagam állok. Hatmillió vádló áll itt velem. Csakhogy ők nem tudnak felállni, rámutatni a vádlottak padján ülő férfira, azt kiáltva, hogy „J’accuse”. Mert ők már csak hamu: hamu, mely kupacokban áll Auschwitz dombjain és Treblinka rétjein, hamu, melyet szétszórtak Lengyelország erdeiben. Sírjaikkal van tele Európa. Így hát én leszek a szószólójuk.
A nevükben vezetem elő ezt a rettenetes vádiratot…”
A bőséges irodalomjegyzékkel, névmutatóval ellátott kötet talán a magyar nyelven elérhető legalaposabb munka a téma vonatkozásában. Hazánkban először az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg 1984-ben, majd a deportálások 60. évfordulójára 2004-ben az Oliver Games International Könyvkiadó által.
Ez utóbbi elérhető még az antikváriumokban.
Végezetül David Cesarani: Eichmann élete és bűnei című könyvére hívom fel a figyelmet. Cesarani a Londoni Egyetem Modern Történelem Tanszékének professzora volt, 2004-ben megjelent dolgozata jelentőségét az adja, hogy a legújabb – korábban még fel nem dolgozott – források elemzését is elvégzi. (Gold Book, 2005) Cesarani –kritikai megjegyzésekkel – sokat hivatkozik az alábbi kötetre: Hannah Arendt: Eichmann Jeruzsálemben, így érdemes ebbe is belelapozni.
(Osiris Kiadó, 2000)
Akik mozgóképes feldolgozást is megismernének, azoknak „Az ember, aki elfogta Eichmannt” című filmet javaslom, a címszerepben Robert Duvall, kétszeres Oscar-díjas filmszínész.
