A szeretet szavával köszöntöm minden Kedves Hitsorsomat S’lach l’khó szentírási szakasz szombatjára készülve!
“És elküldött Józsua, Nun fia, Sittimből két férfit, kémekül titokban mondván: Menjetek, nézzétek meg az országot és Jerikót.”
(Józsua 2,1)
A négy évtizedes pusztai vándorlásukat lezárva Izráel gyermekei megkezdik a honfoglalást. Ezt megelőzően a szükséges felderítést, előkészítést is el kell végezni a vállalkozás sikere érdekében. A vállalkozás felelős vezetője Józsua, Mózes mesterünk kijelölt utódja. 38 évvel korábban Józsua volt az egyike a 12 kémnek, akiket Mózes küldött ki, hogy kikémleljék Kánaán országát. 40 nap múlva visszatértek és az volt a véleményük, hogy teljesen kilátástalanul vennék fel a küzdelmet a hatalmas őslakókkal.
Mindez demoralizálta az akkor honfoglalásra készülő Izráel népét.
Józsua és Káléb kisebbségben maradtak pozitív véleményükkel. A kémeket a 12 törzs jelölte, így azok visszatérve saját törzseikhez, tovább demoralizálták a népet. Józsua tanult a történtekből és nem bízta a véletlenre a vállalkozás előkészítését. Pontos, megbízható információkat várt a felderítéstől. Ugyanakkor nem kockáztathatta, hogy a népet negatívan befolyásoló beszámolók kerüljenek napvilágra.
Ezért titokban küldött két kémet.
A zsidó sereg a Jordán túlsó partján nyilván megtette a hatását, mert a két visszatért férfi a következőket jelentette Józsuának:
“Bizonnyal az Ö-való máris a kezünkbe adta az egész országot és már reszketnek is előttünk az ország összes lakói.”
(Józsua 2,24 )
Józsua felderítői fellelkesítették a népet és a biztos győzelem hitével töltötték el. Kánaán meghódítása pedig ma már történelem, a zsidó nép történetének fényes fejezete.
No, de mi történt négy évtizeddel korábban?
“Küldj el férfiakat, hogy kikémleljék Kánaán országát, …”
(4M:13,1)
– mondja Ö-való Mózes mesterünknek.
Ö-való közlései utasítások vagy Mózes felfoghatja – e tanácsoknak, amelyeket elfogadhat vagy nem fogad el? S’lach l’khó, szószerint küldj magadnak: Ami jelentheti azt is, hogy a vállalkozás sikeres előkészítése érdekében.
“Minek is visz bennünket Ö-való abba az országba, hogy elessünk kard által, feleségeink és gyermekeink martalékká legyenek; nem jobb volna – e nekünk visszatérni Egyiptomba?”
(4M:14,3)
A kémek jelentése nyomán vakrémület, siránkozás és lázadás jellemezte a népet. Az Ö-való büntetése miért csak most a kémek jelentéséért, annak a népre gyakorolt hatásáért következett be? Hiszen az aranyborjú imádásáért nem büntetett Ö-való.
Pedig ott nyilvánvalóvá vált, hogy ez a nemzedék még alkalmatlan a honfoglalásra , az államalapításra.
Akkor mi értelme volt kémeket küldeni és ki küldte a kémeket valójában?
Józsuával ellentétben Mózes nem is kémeket, hanem tulajdonképpen a 12 törzs vezetőiből álló bizottságot küldött Kánaánba.
“És odaléptetek hozzám mindnyájan és mondtátok: Hadd küldjünk férfiakat magunk előtt, hogy kikémleljék számunkra az országot és hozzanak nekünk hírt az útról, amelyen majd fölmegyünk és a városokról, amelyekhez eljutunk.”
(5M:1,22-23)
Mózes mesterünk, a Dvórim alapján úgy tűnik, hogy a nép kívánságára, sőt követelésére küldött ki bizottságot. Ö-való nem büntette meg a népet, amely tudatlanságában bűnözött és az egyiptomi állatkultuszt utánozta, mert félt, hogy Mózes eltűnt a Szináj hegyén és nem tér vissza közéjük. A kémek uszítását és annak népre gyakorolt hatását viszont nem hagyta büntetés nélkül, mert Izráel ekkor már számos csodának és égi segítségnek volt tanúja.
“Jónak tetszett szememben a dolog és vettem közületek 12 férfiút, egy – egy férfit minden törzsre.”
(5M:1,23)
Jónak tetszett Mózes mesterünknek, de nem tetszett Ö-valónak.
Ezért mondta azt Mózesnek: “Küldj el magadnak férfiakat … ” Ez Ö-való távoltartását jelenti vélekedtek bölcseink.
Amikor a 70 vén kijelöléséről beszélt Mózessel, amit Ö-való helyeselt, akkor így szólt Mózes mesterünkhöz:
“Gyűjts össze nekem hetven férfiút…”
(4M:11,16)
Ö-való tudomásul vette a nép kérését, de távol tartotta tőle magát.
Mózes ötödik könyvét is ismernünk kell ahhoz, hogy feloldhassuk a látszólagos ellentmondásokat, amelyeket felvetettünk.
Vannak, akik tévesen ítélik meg a szentírási szakaszban történteket a hetiszakasz háftorójában történtekkel való összevetésben. Józsua határozott vezetési stílusának tulajdonítják a sikereit Mózes mesterünk tépelődő, fontolva haladó stílusával szemben.
Ez azonban tévedés.
Mózes mesterünk az addigi eseményeket; Izráel magabiztos győzelmeit úgy értelmezte, hogy megérett a helyzet a Szentföld meghódítása megkezdésére. Úgy vélte, a honfoglaláshoz szükséges bátor szellem megvan Izráel fiaiban, hiszen ők kérték Mózes mesterünket, hogy küldjenek ki kémeket. (Lásd: 5M:1,22)
Mindent megtett rabszolgaságban született népe sikeréért, de az események azt támasztották alá, hogy a rabszolgaságban születettek zöme, gyávaságával és zúgolódásával nem alkalmas egy szabad nemzet feladatainak elvégzésére. A törzsi vezetők előre menekültek és támadást intéztek az amáléki és a kánaáni erők ellen, de rajta vesztettek. A megsemmisítő vereség hatására minden további katonai vállalkozás megkezdéséhez elveszítették erejüket. Sajnos nem hallgattak Mózes mesterünkre, aki miután a sikertelen felderítés folytán megbizonyosodott, hogy a honfoglalásra alkalmatlan még népe, dél felé vezette volna őket.
Egyetlen népet sem lehet akarata ellenére boldogítani, reformokra késztetni, vagy olyan vállalkozásokra vezetni, amelyekre még nem érett meg.
Még Ö-való népét sem.
Egy emberöltő kellett, hogy az alkalmatlan, meggondolatlan vezetők nélkül a nép, szenvedések árán talpra álljon, s eközben felnőjön egy küzdelemben edzett új nemzedék. Ezt a nemzedéket adta át Mózes mesterünk Józsuának.
