וַיָּבֹאוּ בְנֵי יִשְׂרָאֵל כָּל הָעֵדָה מִדְבַּר צִן בַּחֹדֶשׁ הָרִאשׁוֹן וַיֵּשֶׁב הָעָם בְּקָדֵשׁ וַתָּמָת שָׁם מִרְיָם וַתִּקָּבֵר שָׁם: וְלֹא”
“וְלֹא הָיָה מַיִם לָעֵדָה

“És elérkeztek Izrael fiai, az egész község Cion pusztájába az első hónapban és a nép maradt Kádes-ban. Ott meghalt Mirjám és eltemették.
És nem volt vize a községnek….”

Rabbi Jószi bár Jehuda a Talmud Tánit traktátusában a következőt mondja:
Három vezető állt Izrael mellett; Mirjam, Áron és Mózes és általuk adta a Mindenható a kutat, a felhőoszlopot, és a mannát. Ezzel biztosítva a három alapvető szükségletét Izrael népének, amik minden emberi társadalom létéhez nélkülözhetetlenek: gazdaság (kenyér és víz), a biztonság (a felhőoszlop, ami az ellenségekkel szemben pajzsként szolgál a sivatagban). 

Történelmi léptékkel azonnal azaz ötven nappal az egyiptomi kivonulás után az egykori rabszolgák alkotmányt – a Tórát kapták. Még azok előtt a folyamatok előtt, amelyek általában bármely emberi társadalmat nemzeti intézmények létrehozásához és törvényrendszer kialakulásához vezetnek. Izrael népe megkapja a Tórát, még mielőtt megtette volna az első lépéseket a történelem színpadán és ezért szüksége van egy rövid szünetre megszabadulni a megélhetés és biztonság kényszerétől azért, hogy találkozzon a Tórával és tanulmányozza azt.
Ez a negyvenéves időszak az egyiptomi fáraó régi világa és Izrael népének földjén kezdődő története között a felkészülés ideje volt még mielőtt az élet próbatételei kötnék le.

Mint említettük nem ismert hasonló eset. A Gemara azt tanítja nekünk, hogy ez az egyedülálló helyzet a három vezetőnek köszönhető : Mirjamnak, Áronnak és Mózesnek, akik már Egyiptomban is vezették a népet különböző módon biztosítva Izrael fiainak nemzeti létét. Gemara, a Szentírási versek pontos magyarázatával írja le mozgásaikat és cselekvésüket, különleges érdemeket tulajdonítva nekik akik fenntartották ezt a különleges világot: egy társadalmat, ami mentes volt az élet kényszertől. Ebben a kísérleti időszakban való igen aktív részvétel miatt nem lesz részük abban, hogy ők vezessék népüket az ígéret földjére. Ebben a kérdésben egy  magyarázat szerint Ábrahám ősünkről, aki különösen híres volt vendégszeretetéről.
Álljon itt egy példa a Tóra leírásában:

…יֹּאמַר [אברהם]
יֻקַּח נָא מְעַט מַיִם וְרַחֲצוּ רַגְלֵיכֶם וְהִשָּׁעֲנוּ תַּחַת הָעֵץ… וַיִּקַּח חֶמְאָה וְחָלָב וּבֶן הַבָּקָר אֲשֶׁר עָשָׂה וַיִּתֵּן לִפְנֵיהֶם וְהוּא עֹמֵד עֲלֵיהֶם תַּחַת הָעֵץ וַיֹּאכֵלוּ

És mondta (Ábrahám)…
Hadd hozzanak egy kis vizet, mossátok meg lábatokat és dőljetek le a fa alatt. És vett vajat és tejet, meg a fiatal marhát, melyet elkészített és elébük tette; ő pedig állt mellettük a fa alatt és ők ettek.

Debi Jismael rabbi tanítása szerint : a vaj és a tej  jutalma a manna, ő állt mellettük, annak jutalma a felhőoszlop és vegyetek egy kevés vizet annak a jutalma a kút. Ezeknek a jóságos cselekedeteknek köszönhetően Ábrahám biztosítja utódainak a pusztában Miriám kútját, Mózes mannáját és az Ároni felhőoszlopot.
Kérdezhetjük: ha így van, miért nevezik a kutat Mirjamról és nem Ábrahámról?
Ábrahám érdeme, de e csodák tényleges megjelenése és folyamatos fennmaradása a sivatagi időszakban, Mózesnek, Áronnak és Mirjamnak köszönhető.

!שבת שלום ומבורך

Békés és áldott szombatot kívánok!

Felhasznált irodalom:

Róna Tamás
A zsidó lélek és a böjtök
pp. 1-1. , 1 p. (1999)