„És meghallják ama napon a siketek a könyv szavait…”
(Jesájá 29. 18.)
A jelenlegi izraeli nemzeti egységkormány megalakulásának egyik rövid, ám figyelemre méltó mozzanata volt, amikor Sirli (Shirley) Pinto képviselőnő jelnyelven tette le az ünnepélyes esküt. Mivel ez az első eset a Kneszet történetében, hogy siket politikus került be a testületbe, működésének megkönnyítése érdekében egy sor új intézkedésre került sor: jeltolmács kíséri minden alkalommal részben az üléseken elhangzottak, részben az általa közölni valók lefordítása céljából, a szavazások megkezdését pedig fényjelzéssel adják tudtára.
A rendhagyó beiktatás alkalmából az izraeli siketek és nagyothallók történetét idézem fel, amely a Német Birodalomban kezdődött.
1873-ban egy Markus Reich nevű csehországi születésű zsidó pedagógus egy Fürstenwalde nevű, Brandenburg tartományi településen megalapította az Izraelita Siketek Intézetét. (Az Izraelita Siketnémák Budapesti Országos Intézete egy évvel később jött létre Fochs Antal szervezésének köszönhetően.) Tette ezt azért, mert halláskárosult hittestvéreit kiszorították a nem-formális oktatásból. Kezdeményezése hamar nagylelkű támogatókra talált, így 1890-ben az intézet új helyre költözhetett Weissensee Berlin közelébe. A jelnyelv és az alapvető ismeretek elsajátításán túlmenően a tehetséges diákok további speciális képzést is kaphattak. Az intézet világszerte híressé vált, így érthető, hogy a Jeruzsálemben 1932-ben siketek számára megnyitott iskolába német zsidó tanárokat hívtak meg. Az alapító akkor már nem élt; fia, Felix Reich folytatta nagy odaadással a munkát. 1941-ben Tel Avivban, ’49-ben pedig
Haifán nyílt iskola siketek és nagyothallók számára.
A németországi intézetből 1942-ben a nácik 146 német állampolgárságú zsidó gyereket és felnőttet hurcoltak el és gyilkoltak meg. Felix Reichnek tíz tanulóval és az egyik keresztény tanár kislányával sikerült Angliába menekülnie, de a többi gyereket nem tudta megmenteni. Manchesterben halt meg 1964-ben. Az intézet emlékét ma tábla őrzi. Feliratán egy idézet szerepel a Példabeszédekből: „Nyisd meg szájadat a némának…” (31. 8.), a záró sorok pedig: Emlékül a holtaknak, figyelmeztetésül az élőknek.
Az izraeli jelnyelv a fent említett kapcsolatnak köszönhetően a mai napig jelentős hasonlóságot mutat a némettel. (A tévhitekkel ellentétben a jelnyelv nem nemzetközi, bár voltak törekvések egységesítésére. Jó példa erre az angol és az amerikai jelnyelv, amelyek a közös beszélt nyelv ellenére igencsak különböznek egymástól.) A születésüktől fogva siketek és nagyothallók számára ez az elsődleges nyelv, az ivritet – hasonlóan az Izraelben élő nyelvi kisebbségekhez, mint például a különböző országokból érkezett bevándorlók vagy az arab lakosság – csak másodlagos nyelvként használják, elsősorban olvasásra és írásra, vagy akár szájról olvasásra is. A többség közülük az izraeli jelnyelvet tanulja meg, de vannak kivételek. A Negevben élő A-Szaid beduin törzsnek például külön jelnyelve van, amely a szakemberek érdeklődésének középpontjában áll. Mintegy 66 ezer siket él ma Izraelben, közülük becslések szerint húszezren használják különböző szinten a jelnyelvet. Az egykori oktatási módszert idővel elavultnak tartották, a
hetvenes évektől kezdve új metodikát vezettek be.
A hallássérültek helyzetének javítására tett törekvések ellenére vannak, akik bírálják a jelenlegi oktatási rendszert. Egy szaktekintélynek számító pedagógus azt kifogásolja, hogy a hallássérült gyerekeket „halló” tanárok tanítják, ugyancsak halló szakemberek dolgozzák ki a tanrendet és sorolják be a gyerekeket három lehetséges oktatási forma egyikébe. Az alapelv a tanulók integrálása a normál oktatási rendszerbe, azaz az eltérő kisebbséget kívánják beilleszteni a többségi közösségbe azáltal, hogy másságát a lehetőségekhez mérten csökkenteni, az átlaghoz alakítani próbálják. Ehelyett a jelnyelvet természetes anyanyelvként kéne elismerni, és akkor használatában nem a beilleszkedési kísérlet kudarcát látnák. Ahogy fentebb utaltam rá, Izraelben ma három lehetőség kínálkozik a jelnyelv tanítására hallássérült gyerekek részére. Az első kizárólag az ő számukra létesített iskola, amelybe akár másféle fogyatékkal élő gyerekeket is beírathatnak. A második az úgynevezett vegyes iskola: külön osztályokban tanulnak a halló és a siket diákok, ki-ki a maga módszere szerint, azonban közösek a testnevelés- és rajzórák, valamint a gyakorlati foglalkozások. Végül a harmadik az egyéni oktatás, amelynek keretében a hallássérült gyerekek a lakóhelyükhöz közel eső iskola halló gyerekekkel közös osztályaiba járnak, de külön foglalkoznak velük. Ugyanez a három lehetőség áll a szülők rendelkezésére az óvodákban is.
2020. novemberében a Kneszet rendeletet hozott a jelnyelv megőrzéséről és fejlesztéséről a Héber Nyelvi Akadémia keretein belül. Az egyik legsürgetőbb probléma, amelynek megoldása évek óta várat magára: új szavak, fogalmak átültetése jelnyelvre.
Az írás elején említett Sirli (Shirley) Pinto képviselőnő ígéretet tett a folyamat felgyorsítására.
