Kedves Rabbi!
Sajnos nemrég elhunyt édesapám. A temetésen azt mondták, hogy el kell mondanom a gyászolók Kádisát. Szeretném megérteni, hogy miért mondják a gyászolók kifejezetten ezt az imát, és mi ennek az imának a célja?
Köszönöm a választ.
A Rabbi válaszol:
Nagyon sajnálom, hogy az édesapja meghalt, זכרונו לברכה emlékéből fakadjon áldás.
Amit a halottaink után mondunk Kádis, egy nagyon szép ima. Rövid, ugyanakkor mély érzelmet indít el, abban aki mondja és abban is aki azt hallja. Ebben az arámi nyelven elmondott imában azt kérjük, hogy I-ten neve legyen megszentelve, és uralkodása minél előbb meg tudjon valósulni az emberiség javára.
A Talmud azt írja, hogy a Kádis elmondása, az egyik olyan érdem része, hogy segítsen abban, hogy a világ mielőbb visszakerüljön a teljes Isteni gondviselés állapotába (Sóta 49a).
Azt is mondja egy más helyen, hogy
amikor I-ten meghallja, hogy Izrael fiai megismétlik hangosan:
.יְֵהא ְׁשֵמּה ַרָּבא ְמָבַרְך ְלָעַלם ּוְלָעְלֵמי ָעְלַמּיָא
/ Legyen nagy Neve áldott örökre és örökkön örökké/
akkor Ő maga is szomorúvá válik Jeruzsálem pusztítása miatt(Brachot 3a).
A Kádis nem a halottakért való imádkozás, mint azt sokan tévesen hiszik. Egyáltalán nem tesz semmilyen említést a halálról, sokkal inkább egy olyan ima, amit a gyászolók az elhunytak érdemeiért mondanak el.
