Richard Simon (1638-1712) az 1682-ben publikálta „ Az Ószövetség történeti-kritikai vizsgálata” bibliakritika művét. A tanulmány, megkérdőjelezi az V. Könyv, Mózes búcsúbeszédei könyvének, más néven, a מִשְׁנֵה הַתּוֹרָה „Tóra ismétlésének könyvének” (lásd V.M.17/18.) I-eni eredetét. Szerinte a Devorim דְּבָרִים könyve Josijáhu (ie.640-609) Juda királya idejében keletkezett.
Ennek megértéséhez meg kell vizsgálnunk Juda, a déli királyság helyzetét ie. VI-VII. században.

Jósijáhu, Menasse király ( ie. 692-642) unokája volt.

Menasse בֶּן-שְׁתֵּים עֶשְׂרֵה שָׁנָה, מְנַשֶּׁה בְמָלְכוֹ, וַחֲמִשִּׁים וְחָמֵשׁ שָׁנָה, מָלַךְ בִּירוּשָׁלִָם „ tizenkét éves volt, amikor király lett és ötven évig uralkodott Jeruzsálemben”
( II. Kir. 21/1.)

Királysága alatt a Tóra törvényeire épülő társadalom mélyére süllyedt. Menasse, apja Chizkijáhú vallásvédelmi rendeleteinek ellenében teret engedett az idegen kultuszoknak:

„ Újra építette a magaslatokat, amelyeket megsemmisített apja Chizkijáhú, felállított oltárokat a Báalnak és készített asérát….leborult az ég egész serege előtt és szolgálta azt”
( II.Kir.21/3.)

Ezt még gyermekáldozattal is tetézte: וְהֶעֱבִיר אֶת-בְּנוֹ, בָּאֵשׁ „átvezette fiát a tűzön” (uo.21/6.) azaz hódolt a Moloch kultusznak. Királysága ötven éve alatt וְגַם דָּם נָקִי שָׁפַךְ „sok ártatlan vért ontott”( uo21/16.) és majdnem kiirtotta az igaz vallást országában.Menasse királysága idején szenvedett Jesája próféta mártírhalált.
Utódja Ámon két évig uralkodott (ie. 642-640.) folytatva, amit apja elkezdett:

וַיַּעֲבֹד, אֶת-הַגִּלֻּלִים „szolgálta az undokságokat” וַיַּעֲזֹב, אֶת-יְהוָה אֱלֹהֵי אֲבֹתָיו „elhagyta az Örökkévalót, ősei I-nét”
( uo21/21.22.).

A kaotikus helyzetre jellemzően Ámon király „palotaforradalom” áldozata lett, majd maguk a gyilkosok is gyilkosság áldozatai lettek.Josijáhu nyolc évesen került a trónra. Uralkodásának tizennyolcadik évében a király tudomására jutott a Szentély állapota, az, hogy a javításra adományozott pénzt a papok ellopják. Felügyelet alá vette az adományokat és hozzálátott a Templom kijavításához.

Blau Lajos szerint (Blau Lajos Az Óhéber Könyv Logos Kiadó 1996. 99. old.) a Talmud Jóma traktátus 6-ban olvasható: :

„ ha az előcsarnokból kiviszi”-ből arra lehet következtetni, hogy a Szentély előcsarnokában őrizték a „mintakódex” Mózes Öt Könyvének „etalonjait” „mintapéldányait”.

Ezek a „mintapéldányok „ két célt szolgáltak: ezekből írták, illetve javították a Tórákat, a Főpap ebből olvasott az Engesztelő napon.
Valószínű, hogy Menasse és Ámon uralkodása ötvenkét év alatt a Tóra és tanításai, de a „mintakódex” is felejtésbe merülhettek.
A Szentély restaurálásának nagy eseményéről számol be a Királyok könyve ( II.Kir. 22/8.):

.וַיֹּאמֶר חִלְקִיָּהוּ הַכֹּהֵן הַגָּדוֹל, עַל-שָׁפָן הַסֹּפֵר, סֵפֶר הַתּוֹרָה מָצָאתִי, בְּבֵית יְהוָה; וַיִּתֵּן חִלְקִיָּה אֶת-הַסֵּפֶר אֶל-שָׁפָן, וַיִּקְרָאֵהוּ

„ Akkor szólt Chilkijáhú a főpap Sáfánhoz az íróhoz: A tannak könyvét találtam az Örökkévaló házában. És átadta Chilkijáhu a könyvet Sáfánnak és elolvasta.”.

A helyzet drámaiságát illusztrálja :

.וַיְהִי כִּשְׁמֹעַ הַמֶּלֶךְ, אֶת-דִּבְרֵי סֵפֶר הַתּוֹרָה; וַיִּקְרַע, אֶת-בְּגָדָיו

„ és volt amint hallotta a király a tan könyvének szavait megszaggatta ruháit”
( uo22/11.)

A Könyv megtalálásának óriási jelentősége, hogy újra megtartották a Peszachot. A szöveg jelentőségét mutatja, hogy Peszách II. napja Haftárája.

Felmerül a kérdés: milyen könyvet találtak meg?
Olvastuk:

סֵפֶר הַתּוֹרָה מָצָאתִי, בְּבֵית יְהוָה

„A Tannak könyvét találtam az Örökkévaló házában”
( 22/8.)

Valószínű az a „mintapéldány” lehetett, ami még Salamon király korából, a Templom felszentelése idejéből maradt. Fel sem merült a kétség, hogy ez nem az eredeti Mózes V. könyve lenne. Az eseményről beszámol a II. Krónika 34. fejezete is.

Szemantikai vizsgálatok felfigyelnek arra, hogy az V. Könyv kifejezésében költőibb, színesebb. A megszólítás egyes helyeken egyes, más helyeken többes számban történik. A Könyv ősiségére történelmi bizonyítékok szolgálnak. Például Mózes búcsúbeszédeinek könyvében szerepel a parancs, hogy írtsák ki a kánaánitákat és a amáléitákat. Ez a két nép nem létezett Josijáhu idejében.
Ilyen értelemben a könyvben kijelentett parancs ha Josijáhu idejében íródott irreleváns lenne.

Tehát sokkal régebben keletkezett, amikor a két nép valóban létezett a térségben: Mózes idejében.