Üljünk be képzeletbeli időgépünkbe és repüljünk vissza háromezer évet. Salamon király uralkodásának ideje ez, a Templom már felépült, a Beit HáMikdás, azaz a Szentély. A Templom hegyről már pontosan tudjuk hogyan nézett ki, hogy lehetett oda bejutni, beszéltünk a kapukról és az épületekről, az Oltárról, a nők udvaráról, a lépcsőkről, el tudjuk képzelni, micsoda hatalmas építmény volt a zsidóság legszentebb helye.

Az első Szentélyt hívjuk Salamon király templomának is, hogy megkülönböztessük a másodiktól, melyet a babiloni fogság után Józsua főpap irányításával építettek újra, s amelyet később Heródes király bővített ki. Most, közvetlen Tisá be Áv után, amikor gyászoltuk a Szentélyt, tegyünk egy sétát a falakon belül és gondolatban járjuk be azt a csodálatos épületet, melyet a rómaiak 70-ben végleg elpusztítottak.

Az alábbi linkre kattintva látható Salamon templomának háromdimenziós modellje.

Megtalálod az Oltárt? Ha szemben állunk a bejárattal, két hatalmas oszlopot látunk meg elsőként. Anyaguk réz, vagy bronz, magasságuk 18 könyök, azaz majdnem 9 méter volt, mely megegyezik egy háromemeletes házéval.  Az oszlopok átmérője öt könyök volt, több, mint két méter, gazdagon díszített oszlopfői liliom, vagy gránátalma formájúak voltak. Készítője a Cór béli Hirám volt, aki több díszes tárgyat is készített a Szentély számára. A jobb oldali oszlopot Jáhinnak, a bal oldali oszlopot Boáznak nevezték el. (Kir. 7:13) A két név jelentése “megalapozza” és ”benne az erő”.

Szintén  Hirám készítette a templomba a tározót, melyet bikaszobrok tartottak. A víztartó alkotás neve jám, azaz tenger volt.

Salamon király temploma egyszerű formájú épület, 60x20x30 könyök, azaz hozzávetőlegesen 30 méter hosszú, 10 méter széles és 15 méter magas volt. Vastag falai kőből voltak. A belső tér három részre tagozódott, közvetlen a bejárat után az Ulam, azaz a csarnok, attól cédrusfából készült fallal elválasztva a Kódes, azaz Szent, valamint a Kódes HaKódesim, azaz a Szentek Szentje. A Szent részen állt a menóra, az aranyoltár és a sulhán, azaz asztal.

A Szentek Szentje

A Frigyládát őrizték itt, benne a két kőtáblával. Az arannyal borított szekrény mellé két kerub alakot állítottak. A belső szentélybe évente egyszer, Jom Kippur alkalmával ment be a főpap, az év többi napján egy lélek sem tehette be a lábát ide. A Második Szentélybe a Frigyláda már üresen került. A kerubok természetfeletti lények, te hogyan képzeled el őket?

Érdekesség:

Jeruzsálemben, a Templom hegyről tizenöt évvel ezelőtt hatalmas mennyiségű törmeléket szórtak ki. Izraeli régészek aprólékos munkával, a törmelék átszitálásával és rendszerezésével összerakták az újjáépített Második Szentély mozaik padlójának egy részét. Ha szeretsz puzzle-t rakni, képzeld el, hogy összekevernek ezer csomag tízezer darabos kirakót és nem kapsz hozzá képeket, hogy mit is kell összerakni.

 

 

Tisá be Áv teljes böjtnap, ám a böjt utáni vacsora előkészítése megengedett. A most következő péksüteményt böjt előtti napon (amennyiben nem szombat, mint ebben az évben) érdemes megsütni, több napig fogyasztható, ha egy pohár vízzel mikrózzuk, teljesen olyan, mintha a sütőből vennénk ki. Legutóbb jeruzsálemi bagelt sütöttünk, ezúttal jöjjön egy egyszerű, könnyen elkészíthető recept, a hagyományos bagelé. Kivitelezése egyszerű, néhány lépésen kívül teljesen rá lehet bízni öt év feletti gyermekre.

Hozzávalók:

–     650 gramm kenyérliszt (érdemes a sima finomliszt helyett ezt használni, ettől lesz jellegzetes állagú a bagel)

–     14 gramm friss élesztő (1 csomag szárított)

–     2 ek cukor a tésztába

–     2 ek barnacukor a főzővízbe

–     2 ek olaj

–     ½ ek só

–     fekete szezámmag, hagymás só a szóráshoz

–     2,8-3 dl langyos víz

Az átszitált liszt közepébe mélyedést teszünk, a són és a víz felén kívül mindent beleteszünk és az ujjunkkal kicsit elkeverjük, úgy, hogy a liszttel még ne dolgozzuk össze. Tipp: ezt a műveletet bátran bízzuk a gyerekre, közben elmesélhetjük, hogy mit is csinálnak a kis élesztőgombák, a cukorral és a vízzel. Amikor az élesztő felhabzik, adjuk a sót a liszthez és kezdjük összedolgozni. Apránként mehet hozzá a víz, kis híján, azt majd csak szükség esetén adjuk a tésztához. Gyúrjuk össze, ha ragacsos, kis liszttel szórjuk meg. Öt-hat perc alatt dagasszuk, majd egy órát kelesszük. Ha jól megkelt, az ujjunk nyoma a tésztában marad.

 

Ebből a mennyiségből tíz kicsi bagel lesz, vagy nyolc nagy. A megkelt tésztát gyúrjunk még pár percig. Vágjuk egyenlő részekre, formáljunk gömböket. Ezt a műveletet szintén érdemes a kisebbekre bízni.

Jótanács:
a hüvelyk és mutató ujjal formázzunk egy nagy C betűt, majd gyors és határozott mozdulatokkal gurigázzunk sima felületen. A labdákat takarjuk le, pihentessük még fél órát. A második kelesztéstől jobban tartják a formájukat, ne hagyjuk ki. Forrásban lévő vízhez adjuk a barna cukrot, vagy ugyanannyi mézet. Formázzuk meg a bageleket. Vagy 22 centis hurka két végét vízzel illesszük egymáshoz, vagy középről indulva tágítsunk 5-6 centis lyukat. Pár perc pihenés után mehetnek a vízfürdőbe, közben melegítsük elő a sütőt 210 fokra.  A bageleket oldalanként fél percig főzzük, majd rakjuk a sütőtálcára. Ha szórni szeretnénk, annak most van az ideje. Mákkal, szezámmaggal, nagyszemű sóval, vagy ezek keverékével lehet próbálkozni, jó móka, felnőttnek, gyereknek egyaránt.

A sütési idő körülbelül 18 perc, amint aranybarna a teteje, készen van. Tegyük ki, ne vágjuk fel forrón, csak, ha nagyon szeretnénk. Vajjal, krémsajttal, tonhalkrémmel, tojáskrémmel töltve is remek. A bagel tésztája nem érzékeny, nem baj, ha kicsit sokat nyomódik, ugyan nem lesz sima a felülete, de az íze mindenért kárpótol.

 

Jó sütést és jó étvágyat!