Könnyedség és komolyság, kritika és megbocsátás, irónia és szorongás mind jelen volt írásaiban. 150 éve született a magyar irodalom kiemelkedő írója, költője, dramaturgja és producere, Heltai Jenő.
Herzl Károly férfiruha- és terménykereskedő, valamint Reich Jozefa elsőszülött gyermekeként látta meg a napvilágot 1871. augusztus 11-én. Már 14 évesen publikálták verseit. Jogi tanulmányait félbehagyta és újságíróként kezdett el dolgozni, nagy népszerűségnek örvendett. A Magyar Hírlap, a Pesti Hírlap, a Pesti Napló munkatársa lett, a Magyar Szalon, az Ország-Világ, a Magyar Géniusz és a Borsszem Jankó is megjelentette költeményeit. S bár pályája elején és végén jellemző rá inkább a költészet, prózáiban és színdarabjaiban is mindvégig feltűnik lírai hangvétele. Herzl családi nevét 1913-ban Heltaira változtatta. A cionizmus atyjának, az Izrael államát megálmodó Herzl Tivadar unokatestvére volt. Heltai világot látott ember volt, tudósított Nyugat-Európa nagyvárosaiból: Párizsból, Londonból, Berlinből, Bécsből. Korai regényeiben a polgárság bohém világa tárul elénk, melyeket humor és játékos abszurditás sző át. Legismertebbek a Jaguár és a Family Hotel című szórakoztató regényei. Ezzel egy időben születnek meg novellái, melyek tömörek, kritikusak és csattanósak.
Közkedveltek voltak színpadi művei, és jelentős szerepe lett abban, hogy a magyar alkotások külföldre is eljussanak, és a külföldieket a magyar közönség is élvezhesse. A Színpadi Szerzők Egyesületének évtizedekig volt az elnöke, a magyar irodalom diplomatájává vált. Dramaturg-igazgató volt a Vígszínháznál, később a Belvárosi Színház majd a Magyar Színház igazgatója lett. Az I. világháború után megváltozik élete, hangvétele komorabb lesz. Regényeiben megjelenik a szorongás, a kétség. Ez tükröződik az Álmokháza című regényében is. Az erősödő fasizmus idejében írja meg mesebeli verses vígjátékát, A néma leventét, és az elherdált költői tehetségről szóló Egy fillér című művét. Bár kikeresztelkedett, a zsidótörvények őt is utolérték. Üldöztetés, bujkálás, menekülés várt rá, akkor, amikor már életének nyolcadik évtizedében járt. De kitűnő egészségnek örvendett, 74 évesen élte meg a felszabadulást, és volt még ereje új verses színjátékokra, szellemes visszaemlékezésekre, kabarékra, sajátos hangvételű lírákra. 1945 májusában írja meg mély igazságokat és bölcseleteket tartalmazó Szabadság című versét.
„Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.Tudd meg: szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem igér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is, aki pőre.”Heltai Jenő: Szabadság (részlet)
A népszerű írók méltó elismerésüket túl későn kapják meg. Életének utolsó éveiben részesült Kossuth-díjban. Lelke mélyén bántotta ez, de sosem tette szóvá.
Csak mosolygott.
Mert bölcs volt.
86 évesen, 1957. szeptember 3-án hunyt el.
