Egyszer, nem is olyan régen hat gyerek elhatározta, hogy megtanulják a zsidó naptárból a  hónapok neveit. Marci  a legidősebb közöttük, jár Talmud Tórára és rengeteget olvas, minden érdekli, ami az idővel kapcsolatos. Marci gyűjti a naptárakat, a régi órákat, azokat néha meg is szereli, szerencsére ez már nem árt nekik, mert már rég megálltak. Nyilvánvalónak tűnt, hogy ő tanít, a többiek figyelnek és tanulnak. El is kezdte, türelmes hangon:

– Az első hónap a zsidó naptárban Niszán, ekkor ünnepeljük a Pészáhot.

– Aha!- szólt Lili, aki Marci testvére és a kedvenc állata a béka – tudom, a Tízcsapás! Amikor az egyiptomiak nem annyira örültek a békáknak, pedig azok a legviccesebb állatok.

– Igen, Lili, pontosan, a kivonulás ünnepe, az első hónap.

– Értem, – szólt Borka, aki Marci és Lili unokatestvére és ritkán beszél, mert ő inkább figyelni szeret- szóval a Niszán az a január.

– Nem, Niszán tavasszal van, márciusban, és áprilisban, általában.

– Hogyhogy általában? Január az mindig lucskos, akkor van vége a téli szünetnek és kezdődik a következő év és a nagyi mindig sóhajt, hogy, hát, végül is, ezt is megértük. De mindig ugyanakkor van. Hogy hogy a Niszán nem? És miért van japán neve? – kérdezte hadarva Dani, aki a szomszédban lakik és mindent tud a japán autókról, amit tudni érdemes.

– Nincs japán neve, csak úgy hangzik.- válaszolta Marci – és a zsidó új év, amikor az évszám eggyel több lesz, az nem a Niszán.

– Viccelsz.- szólalt meg nevetve Rézi, aki mindenen remekül szórakozik, nyolc éves és az ébren töltött óráinak a nagy részében szélesen mosolyog, amitől mindenki felvidul körülötte.

– Az első hónap, autóneve van, nem változik az évszám és nem is mindig ugyanakkor van, ez rém mókás, sőt, felettébb szórakoztató! – folytatta Rézi, aki mostanában régi lányregényeket olvas és néha úgy is beszél, mint a szereplők.

– Valóban. Viszont most már érdekelne a többi hónap, szóval haladjunk.- mondta unottan Vilmos, aki utálja, ha Vilinek hívják, főleg, amióta meséltek neki egy ilyen nevű verébről.

– Oké, kövi, azaz következő, tehát a második hónap Ijár, a harmadik pedig Sziván.

– Niszán, Ijár, Sziván, nyilván kijár István!- kacagott fel Rézi, aki  szereti a rímeket is, főleg a rém rosszakat.

– Ha Pészáh volt az első hónapban, akkor Lag BaÓmer van eggyel utána, azaz Ijár hónapban. A kedvenc ünnepem. Rakhatunk tüzet és senki nem mérges. – mondta Borka.

– Hát, igen, végül is, így van, az ómer 33. napja, Ijár hónapban, majd Sávuot, 16 nappal később Sziván hónapban.

– Marci, tudom az első három hónapot, Niszán, Ijár, Sziván!- büszkélkedett Lili.

– Az jó, most jönnek a nyári hónapok: Támuz, Áv és Elul. Támuz és Áv biztosan a szünetre esik, Elul meg a nyár vége körül van.- magyarázta Marci.

– Igen. Most. Sajnos.- szomorodott el Dani.

– Ne szomorkodj! Igaz, hogy a nyárnak lassan vége, de Elul hónap a legjobb hónap mind közül! – vigasztalta Marci a többieket, mert a nyár végének gondolatára még Rézi is abbahagyta a mosolygást.

– Elképesztő gyorsan múlt el a nyár. Tovaszállt hirtelen.- mondta, tudjátok, a lányregények ilyen hatással vannak rá, néha még a nagymamája is elcsodálkozik, pedig ő adta neki a pöttyös könyveket a padlásról.

– Aztán miért is olyan jó az az Elul? Mit tud, amit a többi hónap nem? – kérdezte Vilmos.

– Elul hónapban minden nap megszólal a sófár. Kivéve persze szombaton. Készülünk az új évre.- mondta Marci, aki mindent megtett, hogy a többiek ne keseregjenek tovább.

– Állj, állj, állj!- kiáltotta Dani – mi az hogy új év? De hiszen Niszán az első hónap, az az új év, olvasd el még egyszer, Marci, kezdesz zagyvulni.

– Nem, Dani, nem zagyvulok, a zsidó naptárban nem egy új év van, hanem több. Gondolj a tanévre, az sem januárban kezdődik!

– Mondjuk, végződhetne akkor..- ábrándozott Borka.

– Térjünk vissza Elulra, ebben a hónapban készülünk az őszi ünnepekre, hallgatjuk a sófárt, én meg is tudom fújni.- mondta Marci.

– Én is, csak utánad nem, mert összenyálazod, sőt, tavaly a rágódat átlőtted vele a nappalin! – mondta Lili, erre mindenki nevetni kezdett.

– Mutasd meg, Marci, kérlek, kérlek! A rágós és a nyálas részt kihagyhatod, mutasd meg hogy szól! – kérlelték kórusban a többiek.

– Rendben. Három féle hangot fújok bele a sófárba, rövidet, kicsit hosszabbat és hosszút. Én a rövideket szeretem a legjobban, az olyan, mintha szurkolnék a focicsapatnak.- mondta Marci és megfújta a sófárt, sok kis rövid trá trá trá hanggal, amitől mindenki szétugrott, mert megint elfelejtette kivenni a rágóját. Ide oda gurultak a földön a nevetéstől, Rézi már csuklott is.

– Szerintem is Elul a legjobb hónap.-  jegyezte meg Borka, amikor nagyjából abbahagyták a gurgulázást.

– Anyának van egy gyűrűje, amin egy idézet van az Énekek énekéből, és, ha azoknak a szavaknak a kezdőbetűjét összerakod, akkor ezeket a betűket kapod.- mutatott Elul héber betűire Borka.

– Ez rejtvény! Szeretem a rejtvényeket! Azonnal mondd meg, mi ez a mondat! Valami titkos? – kérdezte izgatottan Vilmos.

– Nem titkos, vagy legalábbis nem tudom, hogy titok-e. Azt jelenti, hogy én a kedvesemé és a kedvesem az enyém. Nem pontosan tudom, hogy ki az a kedvesem, de mindenesetre jól hangzik. Héberül úgy van, hogy “ Áni ledodi vedodi li”. Anya megmutatta a gyűrűjét, pörög a közepe. Úgy vezet, hogy a kormányon visszapörgeti. Vicces. – mondta Borka.

– Vicces, mert ez egy akronim. – mondta Marci, mert ő ilyeneket is tud.

– Mi? Anakonda?- kérdezte Lili, aki az összes hüllőt szereti.

– Nem anakonda, hanem akronim, ha az első betűket összeolvasod, akkor kapsz egy mozaikszót, mint most az Elult.

– Tudok egyet! – mondta Vilmos – Avval utaztok ti Ózdra! – AUTÓ!

– Pontosan, ügyes vagy. Dani, nézd, milyen hónap van még az évből?

– Tisri, az őszi ünnepek hónapja, Hesván az ünnep nélküli hónap, Kiszlev, Hanuka hónapja.

.- Tisri, Hesván Kiszlev, ha elveszed, edd meg! – dalolta Rézi, aki ismét nagyot alkotott a rém rímek terén.

– Igen ezek az őszi hónapok, most jön az utolsó három, a téli  hónapok, amik néha kicsit belecsúsznak a tavaszba, Tévét, Svát, Tubisvát hónapja és Ádár, Purimé, de ezt biztosan tudjátok.

– Naná, hogy tudjuk, mondta Dani – azt várom egész évben, hogy zombinak öltözhessek és még édességet is kapjak.

– Rézi, hol a rém rím? – kérdezte kíváncsian Lili – csak nem kifogytál?

– Ne aggódj! A kérész bogár, vagy madár? Tévét, Svát, Ádár!

Végül mind megegyeztek abban, hogy Elul valóban a legjobb hónap, még akkor is, ha a nyár végét jelzi.

 

Almás kalács, az újévi kedvenc

Sütöttünk hálát, főztünk almavajat, elérkezett az idő, hogy a kettőből és némi almából elkészítsük Ros Hásánára a legújévibb kalácsot, amiben van méz és alma, édes, miközben pikáns, remek magában, kis vajjal, vagy húsos vacsora mellé. A halashoz kicsit merész, de elképzelhető.

Az alap hálá receptünket is használhatjuk, cukor helyett méz hozzáadásával, vagy elkészíthetjük az egyszerű, pohárral mérős könnyen formázható,  fényes, rugalmas, engedékeny tésztájút is. Ennél a receptnél a mértékegység egy pohár, ami 1,3 dl körül van, kapható a közkedvelt svéd áruházban, többek közt, de egy egyszerű mérőpohár is megteszi.

Hozzávalók két kisebb, vagy egy nagy kalácshoz:

• 6 pohár liszt
• 1 pohár langyos víz
• 1 csomag porélesztő
• 1 tojás, plusz 2 sárgája és még egy egész a kenéshez
• ½ pohár méz
• 1 ek. cukor
• só
• ½ pohár olaj

Töltelék

• 2 alma
• ½ pohár méz (vagy barnacukor)
• 1 pohár almavaj (elhagyható, vagy helyettesíthető)

Mivel szárított élesztővel dolgozunk, nem kell futtatni, mehet egybe az összes folyékony alapanyag, összekeverjük, a szitált liszttel, kicsit átgyúrjuk és mehet kelni, meleg helyen egy órát. A tésztát kilapítjuk, négybe vágjuk, megkenjük almavajjal, a kockára vágott, szárazra törölt, mézzel összekevert almát középtájra rendezzük és bezárjuk. Az így kapott kígyókat egy formában egymásra tesszük és kétszer megtekerjük, ha kerek kalácsot szeretnénk és bátrak vagyunk, négyes fonással összefonjuk, vagy kerek tortaformába helyezzük,  kettesével feltekerve.
Kelesztünk rajta még egy fél órát, jól megkenjük tojással, 180 fokon 50 percig sütjük.

Jó étvágyat!