Hogy kicsoda David Lee Roth? Hogy nem ismeritek? Hohó! Igazán senki sem ismeri őt, mert hol ilyen, hol olyan. Bámulatosan tudja változtatni a stílusát: ha akarja, olyan, mint egy rocksztár, vagy rádiós műsorvezető, vagy örökzöldeket éneklő sármőr. De ha azt mondom, hogy Van Halen: Jump (Ah, might as well jump (jump), Might as well jump, Go ahead and jump (jump), Go ahead and jump, Ow, oh, hey, you), akkor mindenkinek beugrik a szőke – kicsit pozőr –magával ragadó frontember piros kezeslábasban bohóckodva a videóklipben. Roth – művésznevén Diamond Dave – 1954. október 10-én született Bloomingtonban, Indianában, Nathan Roth szemészorvos és Sibyl Roth gyermekeként zsidó családban. David apai és anyai nagyszülei az Azori-szigetekről, Portugáliából és Oroszországból Indianába emigráltak az Egyesült Államokba. Sok családtagja sebész volt: Rothnak van egy nagybátyja, Dave, aki idegsebész; egy nagybácsi, Marty, aki ortopéd sebész és egy nagypapa, aki szintén sebész volt, ennek ellenére nem az orvosi hivatás vonzotta. Viszont az egyik nagybácsi, Manny Roth, egy befolyásos New York-i szórakozóhely tulajdonosa volt. A Cafe Wha?-ban az 1960-as évek elején Bob Dylan és Jimi Hendrix is fellépett, a kicsi Dave itt kapta az első ízelítőt a show-business világából.

Értitek, kedves olvasóim: miközben normál esetben egy 8 éves szülői engedéllyel fent maradhat este fél 9-ig, addig hősünk mit mesélt a suliban: „- Mit csináltál Dávidka a hétvégén? – Semmi különöset tanárnő, Bob Dylan-t néztem meg élőben, utána megittam egy kólát Jimi Hendrix-el.”

Roth 1974 elején a holland származású testvérpár, Eddie és Alex Van Halen akkor még Mammoth néven működő zenekarába szállt be, később a csapat nevet változtatott Van Halenre, és elindultak a világhírnév felé. David Lee Roth énekesi képességei korábban egyáltalán nem győzték meg Eddie-t és Alexet, életfelfogásuk sem tűnt feltétlenül azonosnak, ám ahogy mondani szokás, Rothban „volt valami”. Gyorsan kiderült, hogy nem csináltak vele rossz vásárt, az énekes ugyanis hajmeresztően nagy dumásnak és lehengerlő egyéniségnek bizonyult a színpadon. Roth szikrázó színpadi egyéniségére és Eddie Van Halen formabontó technikájú gitárjátékára elég gyorsan felfigyeltek a hollywoodi klubokban rajzó szakmabeliek is. Egyik első rajongójuk Gene Simmons, a KISS magyar zsidó gyökerekkel rendelkező főnöke volt. Simmons így emlékszik vissza az első találkozásra: „Eddie-ék lenyűgöztek. Gyilkos volt, amit műveltek. Két szám után már ott vártam őket a backstage-ben, és a koncert után azonnal felajánlottam nekik a segítségemet a szerződtetéshez, illetve felajánlottam egy stúdiózást is.”

Michael Anthony basszusgitáros esetében az első benyomás Simmons-al kapcsolatban nem volt túl kedvező: „Amikor Simmons legelőször látott bennünket, a buli után egyből azzal jött oda hozzánk, hogy sztárt tudna faragni belőlünk. Az volt róla az első benyomásom, hogy kitűnő üzletember lehet, habár alig láttam az arcát, hiszen Gene hatalmas ember, én pedig mindössze 168 centi magas vagyok… Látszott rajta, hogy üzleti ügyekben nem lehet vele kibabrálni. Rengeteget tanultunk tőle a későbbiekben, viszont egy óra beszélgetés után komolyan el kellett gondolkoznom azon, hogy tényleg zenész akarok-e lenni, Gene ugyanis minden egyes mondatában könyvelőket és ügyvédeket emlegetett, ami rendkívül félelmetesen hangzott.” Hiába, a KISS főnöke a mai napig legendás üzletember hírében áll.

Friss hír, hogy „cicaharc” bontakozott ki a napokban Simmons és Roth között.

A KISS basszusgitárosa szerint valami megváltozott Roth-nál, aki egykor a világ legjobb frontembere volt, az énekes pedig egy találó fotóval reagált a megjegyzésre. “Mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy amikor Dave a csúcson volt, magasan kiemelkedett az egész mezőnyből. Egyértelműen ő volt a tökéletes frontember – nem Robert Plant, Rod Stewart, vagy bárki más. Új szintre emelte a frontember szó jelentését. Aztán nem tudom, mi történt vele, de valami biztosan, mert a mostani Dave-et össze sem lehet hasonlítani a régivel.” Diamond Dave válaszul egy fekete-fehér fotót osztott meg egy kisfiúról, aki felmutatja a középső ujját, megjegyzésként pedig csak annyit írt hozzá, hogy “Roth-tól Simmons-nak”.

Visszatérve a Van Halenhez: Roth-al a Van Halen első ligás világsztár státuszt ért el, a Van Halen egyike azon ritka együtteseknek, akiknek két stúdióalbumuk is tízmillión felül eladott példányszámot ért el Amerikában, az egyik ilyen albumuk az 1984 volt, amelyen a cikk elején említett világsláger is szerepel. Még ebben az évben Roth távozott a zenekarból, a helyét egy más típusú, de legalább oly kiváló énekes Sammy Hagar vette át, akivel még fokozni is tudták a korábbi világsikereket.  Roth üzletileg sikeres szólókarriert épített, majd a 2000-es évek elején visszatért a Van Halenbe, ezt az inkább a nosztalgiára hangsúlyt fektető második korszakot Eddie Van Halen tragikus halála zárta le 2020 októberében.

Az érdeklődőknek az alábbi lemezeket ajánlom:

David Lee Roth a Van Halennel:

1978 – Van Halen

1979 – Van Halen II

1980 – Women and Children First

1981 – Fair Warning

1982 – Diver Down

1983 – 1984

2012 – A Different Kind of Truth

 

Szólóban:

Crazy from the Heat EP (1985)

Eat ‘Em and Smile (1986)

Skyscraper (1988)

A Little Ain’t Enough (1991)

Your Filthy Little Mouth (1994)

DLR Band (1998)

Diamond Dave (2003)

Diszkográfia forrás: wikipédia

Részbeni forrás: Klasszikushock – Van Halen: Van Halen

Rockbook – Online rock magazin