Tisri hónap tizenötödik napjától hét napon keresztül üljük meg a Sátrak ünnepét. Az első két nap teljes ünnepnap az utána következő napok félünnepek, úgynevezett hol hámoédok (halemajdok). Ez azt jelenti, hogy ezek a napok ünnepi jelleggel bírnak ugyan, de nem ünnepnapok. Lehet munkát végezni, például tüzet gyújtani, főzni, utazni. Szukkot egyike a három zarándokünnepnek. Ez azt jelenti, hogy egy évben háromszor a zsidó népnek fel kellett mennie Jeruzsálembe, hogy a Szentélyben áldozatot mutasson be. Az áldozatok bemutatása a kapcsolatot, a közösséget szimbolizálta az Ö-rökkévalóval, míg a felmenetelek célja a részben a nép összefogása és egységes hitének mintegy bizonyítása volt az Ö-rökkévaló felé. Az ünnep megtartását a Tóra rendeli el. Mózes második könyvében olvashatjuk:
„Sátrakban lakjatok hét napon át, mindenki lakjék sátrakban. Tudják meg nemzedékeitek, hogy sátrakban lakattam Izrael fiait midőn kivezettem őket Egyiptomból…”
Tehát Szukkot ünnepének legfontosabb előírása a sátorban lakás. A sátorban lakás azt jelenti, hogy ott kell étkezni, inni, aludni, tehát tulajdonképp ott kell élni hét napon keresztül. A szukát a szabadban kell felállítani, aminek legalább három oldalának kell lennie, de mindennél fontosabb, hogy a tetején ki lehessen látni. Ezért azt általában náddal, gyékénnyel, pálmalevelekkel borítják. Ha az időjárás már hűvösre fordult, rossz idő van, netán esik az eső, akkor ne aludjunk kint, de próbáljunk meg minél több időt a sátorban tölteni! A szuká építését már közvetlenül Jom Kippur után kezdjük meg! Miután felépítettük, szokás szépen feldíszíteni. Sokan gyümölcsöket akasztanak fel. Áldásokat és tórai idézeteket raknak ki. Sok sátor teljesen úgy néz ki, mintha szoba lenne!
Én személy szerint a gyermekeim rajzait is minden évben kitettem. Öröm volt látni az arcukat egy-egy régi rajzuk láttán. Mikor a sátorba lépünk a következő áldást mondjuk:
Áldott vagy Te Ö-rökkévaló I-stenünk a Világ Királya, aki megszentelt minket parancsolataival, és meghagyta nekünk, hogy sátorban lakjunk.
A kabalista hagyomány szerint minden nap más vendég látogat el a sátrunkba. Hogy melyik nap, kit látunk vendégül, azt az uspizin táblán láthatjuk. Vendégeink a következők: Ábrahám, Izsák, Jákob, József, Mózes, Áron és Dávid. Közös e hét férfiúban, hogy életük során vendégeskedtek valahol. Ha vendégeket, rászorulókat hívunk a sátrainkba, hogy mindenki egyformán osztozhasson az ott lakás örömében, biztosak lehetünk benne, hogy a jeles vendégek is tiszteletüket teszik nálunk.
A másik fontos tórai előírás az ünnepi csokor, a luláv használata. Négyfajta növényből (árbáát háminim) kell az ünnepi csokrot összeállítani. Ezek pedig: etrog, luláv, hádász és árává.
- Etrog, egy citromhoz hasonló gyümölcs.
- Luláv, egy hosszú pálmaág mely még zárt.
- Hádász, azaz mirtusz.
- Árává, a fűzfagallyak.
E négy növényből álló csokrot lengetjük meg a négy égtáj felé, majd fel és lefelé. Szimbolizálva azt, hogy az Ö-rökkévaló mindenhol megtalálható. Egy Midrás a négy növényt a zsidó néphez hasonlítja. Az etrognak van íze és van illata is, olyan zsidó emberhez hasonlít, aki ismeri a Tórát és tartja is a parancsolatokat. A lulávnak jó íze van, de nincs illata, ő olyan zsidó emberhez hasonlít, aki ugyan ismeri a Tórát, de nem tartja a parancsolatokat. A hádásznak, nincs illata, de van íze, ő olyan zsidó emberre hasonlít, akinek nem áll módjában Tórát tanulni, de jócselekedeteivel kitűnik a többiek közül. Végül pedig az árává, aminek se íze, se illata nincs. Olyan zsidó emberhez hasonlít, aki sem tudásával, sem pedig cselekedeteivel nem dicsekedhet. De az Ö-rökkévalónak valamennyien fontosak, mindegyiküket szereti, éppen ezért össze is fogja őket egy csokorba. Ők pedig kipótolják egymást! Úgy, ahogy minket is összefog egy csokorba, hogy kipótoljuk egymást! Mikor az ünnepi csokrot a kezünkbe vesszük, ezt az áldást mondjuk:
Áldott vagy Te Ö-rökkévaló, I-stenünk a Világ Királya, aki megszentelt minket parancsolataival és meghagyta nekünk a luláv használatát.
Első alkalommal még egy áldást mondunk, melyben hálát adunk az Ö-rökkévalónak, hogy engedte megérni a mai napot! Szukkotkor vége a betakarításnak, tele van a kamránk. Büszkén nézünk végig a polcokon sorakozó lekvárjainkra, savanyúsággal teli üvegjeinkre. A nyár még édesebbnél édesebb gyümölcsökkel, színpompás virágokkal köszön el tőlünk és adja át helyét az ősznek. Az ünnepi menünkre is legyen jellemző ez a „gazdagság”! Aranyló leveseinket sok zöldséggel tegyük még ízesebbé! Ropogós sültekkel, gazdag köretekkel, roppanó salátákkal, vagy akár töltött káposztával kínáljuk családunk tagjait és vendégeinket! A végén pedig mivel mással, mint a sütemények királynőjével, a Flódnival koronázzuk meg az esténket!
Flódni
- Hozzávalók: 50 dkg liszt, 20 dkg vaj,10 dkg cukor, 3 db tojássárgája, 0.5 dl fehérbor, 1 csipet só, 25 dkg szilvalekvár
- Mákos töltelékhez: 20 dkg darált mák, 20 dkg cukor, 5 dkg mazsola, 2.5 dkg vaj, 2 dl fehérbor, narancshéj
- A diós töltelékhez: 20 dkg darált dió, 20 dkg cukor, 5 dkg mazsola, 2 dl fehérbor, 1 db tojássárgája, 1 csomag vaníliás cukor, reszelt narancshéj
- Almás töltelékhez: 1 kg alma, 10 dkg cukor, 1 dl fehérbor, 1 teáskanál fahéj
Elkészítés:
A tésztához a lisztet szitáljuk át, morzsold össze a margarinnal. Gyúrjuk össze a cukorral, a sóval, a tojássárgájával és a borral. Csomagoljuk fóliába és, amíg a tölteléket elkészítjük, pihentessük hűtőben. A töltelékhez a mákot öntsük le a forró borral, adjuk hozzá a cukrot, a mazsolát, a margarint, és reszeljük bele a narancshéjat. A diós tölteléket is hasonlóan készítsük el. Arra ügyeljünk, hogy jó sűrű legyen, különben kifolyik a tésztából. Az almát reszeljük le, keverjük össze a cukorral, a fehérborral, és ízesítsük fahéjjal. Egy tepsit béleljünk ki sütőpapírral. A tésztát osszuk öt egyenlő részre, és lisztezett felületen nyújtsunk vékony lapokat. Fektessük az elsőt a tepsibe, majd kenjük rá a mákos masszát. Utána ismét egy tésztalap következik, arra pedig az almás töltelék kerül. A következő lapra a diós keveréket egyengessük el. Terítsünk rá még egy tésztalapot, arra kanalazzuk a szilvalekvárt. Végül tegyük rá az utolsó lapot is. Felvert tojással kenjük le, hogy szép színe legyen! A tetejét szurkáljuk meg villával. Előmelegített sütőben, 150 fokon, körülbelül 45 perc alatt süssük aranybarnára!
Következő írásomban még Szukkotról olvashattok majd! Hosánná Rábáról, Szimchát Tóráról, a Bét Hásoéváról! Töltsetek minél több időt a sátrakban!
Boldog vidám ünnepet mindenkinek!
