Ahogy a „Szombatszegő cipellők” történetében, a helyszín továbbra is békebeli: Nyugat-Magyarország egyik járási központja, valamikor a 30-as évek elején. A keresztény többség és a zsidók együttélése békés, példaértékű. A városkában volt ortodox és neológ hitközség is. Az igaz történet a zsidó hitközség tagjait terhelő kötelező hozzájárulásról: a hitközségi adóról szól, így előbb nézzük meg mit is jelent a hitközségi adó. A Magyar Zsidó Lexikon idevágó szócikke szerint hitközségi közjogi kötelezettség, melynek fizetése által a tagok kötelezően hozzájárulnak a hitközség terheihez.

Ezt a történetet is egy kávéházban jegyezték fel, a beszélgetés résztvevői: Béla, a főpincér és a főméltóságú úr:

– Alá’ szolgálja Bélám, leülnék a szokott asztalomhoz!

– Tiszteletem Főméltóságú úr, foglaljon csak helyet!

– Kedves felesége, gyermekei jó vannak, Bélám? Elkezdődött már az oskola?

– Köszönöm, tisztelettel Főméltóságú úr, nejem és a fiúk is jól vannak. Járna az oskolába, meg szabadidejükben kergetik a bőrlabdát, a futball a mindenük. Városházán minden rendben van?

– Igen Bélám, sokat dolgozunk most az adóbevallási időszakban a pénzügyi főosztályon.

– Ha már adókivetésnél tartunk, hallotta Főméltóságúr, hogy mi történt a zsidó hitközségen a hitközségi adók ügyében?

– Nem Bélám, de maga bizton el fogja mesélni, de előbb hozza azt a múltkori mesés kuglófot vaníliaöntettel és a szokásos kávét! Addig belelapozok a helyi újságba, hadd tudjam meg mi folyik éppen a Megyeházán!

– Mindjárt hozom a rendelést Főméltóságú úr, Sári a konyhán éppen most szeleteli a friss kuglófot, én már az illatától megéheztem.

– Itt is vagyok Főméltóságú úr a rendeléssel, no tegye félre azt a helyi újságot, sokkal érdekesebbet mesélek!

– Hallgatom Bélám, hallgatom!

– Nos, mint Városházi magas beosztású vezető, biztos tudja Főméltóságú úr, hogy a zsidó hitközségen is van adó a tagoknak, abból fizetik a rabbit, a metszőt, üzemeltetik a hitközségi irodát, adják a fizetést a hitközségi irodistáknak, ésatöbbi, ésatöbbi.

– Bélám, ezzel tisztában vagyok, mi ebben a nagy történet?

– Igen, igen, szóval, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem: a hitközségen van egy adókivetési bizottság, a bizottság minden évben a tag jövedelmi viszonyai szerint arányosan állapítja meg a tag által a következő évben fizetendő járulékot. A hitközség szabályzata viszont kimondja, hogy a rase kol, a hitközségi elnök ingyenesen végzett munkáját a közösség azzal honorálja, hogy a hitközség mindenkori elnöke, kóvedból mentes a hitközségi adó alól.

– Drága Bélám, ne vegye rossz néven, de maga szerint ezzel, mint a város címzetes főjegyzője nem vagyok tisztában?!

– Jaj, nem akartam megbántani Főjegyző úr, de most jön a lényeg. Képzelje a hitközség elnöke, tudja az a gazdag bányatulajdonos, kérte az adókivető bizottságot, hogy adja meg neki mind a 600 tagra kivetett következő évi összes adóterhet, és a hitközség elnöke egymaga akkora adományt fizetett be a mostani nagyünnepek alatt a hitközség kasszájába, mint a 600 tag együttvéve, az igencsak módos Dr. Szekeres Miksa ügyvéd úrtól kezdve egészen a szerény jövedelmű cipész Brück Manóig bezárólag.

– Nincs mit ezen csodálkozni Bélám, régi igazság: csak az legyen hitközségi elnök, aki nem kivenni akar a hitközség kasszájából, hanem oda betenni. No, szép napot Béla, jövök holnap reggel is a szokásos időben. A konyhán a Sárinak adja át a legmélyebb hódolatomat ezért a pompázatos kuglófért!

– Meglesz Főméltóságú úr, meglesz! Várjuk holnap is!