Kedves Hittestvéreim!

A szeretet szavával köszöntöm Önöket a SÁBÁSZ SKÓLIM, a Sékelek Szombatjára készülve!
Skólim Szombatja az egyénen alapuló közösség ideálját szolgálja, hiszen az egyén áldozatkészsége nélkül nincs közösség, de Szentély vagy Templom sem. Így válik a félsékel a vallási és a nemzeti összetartozásunk jelképévé.

A Sábász Skólim hetére rendelt tórai szakaszunk a MISPÓTIM.
A legtöbb bibliaolvasó embertársunk tiszteli ugyan a Szentírás vallásos üzenetét, de nem gondolkodik el felette alaposan. Érdemes a Mispótim hetiszakasz textusát alaposabban végig gondolnunk, mert általa a Biblia mélyebb értelmű tanítására, máig ható üzeneteire bukkanhatunk.

“Ezek a törvények, amelyeket eléjük helyezz:” (2M:21,1)

— A mózesi polgárjog első sorát olvassuk. Meglepődhettek a jogtudósok, amikor 1902 – ben felfedezték a Hammurábi – Kódexet, a babilóniai jog kodifikációs gyűjteményét. Erőteljes párhuzamot véltek benne felfedezni a mózesi polgári törvénykezéssel. Számunkra, zsidók számára, nem annyira a jogtudományi vizsgálódás szempontjából érdekes a Hammurábi Kódex.

Az ősatyák történeteit olvasva számos részlet és epizód vált világosabbá, hiszen az évezredekkel ezelőtti világ társadalmi életébe enged bepillantást a Kódex. Ebben az időben az egyszerű ember szabad volt, de köteles volt ingyenes kényszermunkát végezni. Adóssága fejében, vagy ha bűncselekményt követett el, el lehetett adni rabszolgának. A rabszolga, már csak áru volt és csak a tulajdonosának írásbeli engedélyével tehetett bármi olyat, amelyet a szabadok tehettek.
Mózes mesterünk a Tíz igét követően értelemszerűen folytatta a kinyilatkoztatott parancsolatok formába öntését. Az Ö-való Tórája figyelembe veszi az emberi élet minden mozzanatát, így a polgári, a vallási, a fizikai és a szellemi életet.
A mózesi törvénykezés polgári intézkedései közül a legelső: a rabszolga jogait ismerteti.
Igazán zsidós, hogy a mózesi polgári törvénykezés a társadalmi élet legalacsonyabb rétegének jogairól gondoskodik.

“Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon, a hetedik évben pedig menjen el szabadon, váltságdíj nélkül.” (2M:21,2)

— A mózesi törvények szerint tehát a héber rabszolga már nem volt tárgy, így gazdájának sem volt korlátlan hatalma felette. A rabszolgával szemben alkalmazott kegyetlen bánásmód a rabszolga azonnali felszabadulását vonta maga után. A mózesi törvények szerint ez nemcsak a héber, hanem a pogány rabszolgák tekintetében is irányadó volt.
Ráadásul ez az első szabály arra a rabszolgára vonatkozott, akit azért adtak el rabszolgának, hogy munkájának értékével térítse meg a lopása által okozott kárt.
A mózesi polgári törvénykezés, már a Hammurábi – féle jogi kodifikációt megelőzően is lényeges eltérésekkel intézkedik a rabszolgák jogairól.
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy gondoskodott a rabszolgák jogairól.

“Ha egyedül jön, egyedül távozzék, ha felesége van, akkor menjen felesége vele.” (2M:21,3)

— Gazdájának kötelessége, hogy rabszolgája családját lakással és élelemmel lássa el. Természetesen itt zsidó feleségről van szó. Ugyanakkor a feleségnek és az idősebb gyermekeknek is dolgozniuk kellett az ellátásukért.

A szabadságát visszanyerő rabszolgát követhették gyermekei és felesége.

“Ha gazdája ad neki feleséget és ez szül számára fiakat vagy leányokat, a nő legyen a nő gazdájáé és a gyermekei is. Ő pedig távozzék egyedül.” (2M:21,4)

— Itt nem zsidó rabszolganőről van szó.

Ugyanakkor a zsidó jogban a gyermek az anya jogi helyzetét követi. A héber rabszolgának sem volt arra joga, hogy gazdája engedelme nélkül házasságot kössön. Ezt a meghatározott időtartamú házasságot, amelyet a gazdája engedélyével nem héber rabszolganővel köt, a szabadulásáig tartó időre, a Tóra megengedi. A Tóra engedményt tesz, hogy megóvja a héber férfit az erkölcstelen életmódtól.
Közmondásos volt a régi időkben a rabszolgák gátlástalanságig erkölcstelen életmódja. Erről az erkölcsi szintről sokaknak nem volt esélye szabaddá válása esetén sem visszatérni hitsorsosaink szabad, felelősségteljes és erkölcsös világába.

A mózesi polgári törvénykezés, a rabszolgaságból is biztosított visszautat a szabadság világába a polgári jog alanyainak. A Szentírás törvényei, ( így a MISPÓTIM hetiszakaszban olvasható passzusok is) évezredek óta az emberiség rendelkezésére állnak.
A mózesi polgári törvénykezésről pedig elmondható, hogy elsőrendű célja nem a vagyon védelme, hanem az emberi jogok védelme volt.

SALOM!