Ezen parasa központi része Ádám és Chává (Éva) rövid tartózkodásának története a Gan Édenben (Éden-kertben). I-ten engedélyt adott nekik, hogy a kert minden gyümölcsét megegyék, kivéve az (עֵץ הַדַּעַת טוֹב וָרָע) – a „jó és a rossz tudásának fája” gyümölcsét. A kígyó eljött Chávához, és rábeszélte, hogy egyen a tiltott gyümölcsből. A Tóra közli velünk a pontos beszélgetést:
וַתֹּאמֶר הָאִשָּׁה אֶל הַנָּחָשׁ מִפְּרִי עֵץ הַגָּן נֹאכֵל: וּמִפְּרִי הָעֵץ אֲשֶׁר בְּתוֹךְ הַגָּן אָמַר אֱלֹהִים לֹא תֹאכְלוּ מִמֶּנּוּ וְלֹא תִגְּעוּ בּוֹ פֶּן תְּמֻתוּן: וַיֹּאמֶר הַנָּחָשׁ אֶל הָאִשָּׁה לֹא מוֹת תְּמֻתוּן:
És felelte az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséből, amely a kert közepén van, mondta I-ten, ne egyetek és ne nyúljatok hozzá, hogy meg ne haljatok. És mondta a kígyó az asszonynak: Nem fogtok meghalni.
(1M3/2-4)
Biztosan nem fogsz meghalni – tuszkolta addig, amíg hozzá nem ért a fához, majd így szólt hozzá: „Ahogy nem haltál meg attól, hogy megérintetted, úgy nem fogsz meghalni attól sem, hogy eszel belőle”. (Ráshi) A kígyó logikája hibásnak tűnik. Chávát a kígyó a fának lökte, és ennek nem lett semmilyen káros következménye. A kígyó azt állította, hogy ez azt bizonyítja, hogy a gyümölcs önszántából való elfogyasztása sem jár rossz következménnyel. Azonban az érintés elkerülhetetlen volt; az evés pedig szándékos lett volna. Hogyan lehet ezeket összehasonlítani? Bizonyára a következő elvnek kellene érvényesülnie:
A Tóra mentesíti a büntetés alól azokat, akik kényszer hatására cselekednek. (Nedárim 27a). Van egy másik probléma is. I-ten megígérte Ádámnak és Chávának, hogy ha esznek a gyümölcsből, akkor azon a napon biztosan meghalnak. (1M2/17) A kígyó honnan tudhatta (vagy állíthatta Chávának), hogy a gyümölcs elfogyasztása nem fog halálhoz vezetni? Talán csak aznap halt volna meg Cháva, ha megérinti a fát. Hiszen a versben említett „nap”-nak még nem volt vége. Próbáljuk meg ezt a kérdést megoldani Rambam egy fontos idézetének segítségével.
A micvák következményeinek megértése
A micvák többsége távlati tanács, az ember gondolatainak kijavítására és minden cselekedet kiegyenlítésére. (Rambam, Jad, Hilchos Temurah 4:13) Hétköznapi nyelven szólva ez azt jelenti, hogy a tényleges micva több lépcsőfoknyi távolságra lehet a következményétől. Például a tiltott zsír valójában nem mérgező, így egy zsidó, aki megeszi, nem fog hirtelen halálos tünetekkel megbetegedni. Ehelyett a zsír elfogyasztásának van valamilyen csekély hatása, ami viszont valami másra hat, és így tovább, amíg a Tóra által előírt büntetés meg nem jelenik. Minden micva így működik. Összességében a micvák betartásának következménye az, hogy tetteinket és általános szellemi beállítottságunkat a Tóra eszménye felé tolja, és fordítva, a mulasztás és a bűn következménye az, hogy eltávolodunk ettől az ideáltól. Hinni kell abban, hogy egy adott, a Tóra által leírt cselekedet következménye előbb-utóbb megmutatkozik, akár jó, akár nem. De világos, hogy nem szabad azonnali eredményt várni.
A kígyó csavart nézőpontja
A micvák rendszerének és működésének ezt a nézetét a kígyó elvetette. A fenti Rási-idézet elég információt tartalmaz ahhoz, hogy a kígyó teljes, kiforgatott világnézetére következtessünk. A kígyó azt állította, hogy az okoknak azonnali hatása van. Látszólag leegyszerűsítve látta a világot, mint ahogyan azt leírtuk: ha a fa és annak gyümölcse halálbüntetés terhe mellett tiltott, akkor amint valaki hozzáér, vagy eszik belőle, azonnal meg kell halnia. Ha valaki nem hal meg – érvelt a kígyó -, akkor a büntetés egyáltalán nem következik be. Ennek a világnézetnek van ellenkezője is, egy olyan nézet, amelyet nem csak a kígyó, hanem a gonosz emberek is képviselnek minden korban: ha egy micva érvényes, akkor azonnali eredményt kell produkálnia. Ha nem, folytatódik az érvelés, akkor egyáltalán nem érdemes micvákat végezni, egyszerűen nem vezetnek semmire. Természetesen ez teljesen kihagyja a Rambam által kínált, sokkal finomabb érvelést.
A különbségek elmosódása
Ha egy kicsit mélyebben megvizsgáljuk a kígyó állítását, egy érdekes és váratlan következmény derül ki. Vegyük csak azt az esetet, amikor két ember beleesett egy tűzbe. Az egyik szándékosan ugrott bele, a másik pedig véletlenül megcsúszott és beleesett. Mindketten egyformán súlyosan megégtek, függetlenül attól, hogy egyáltalán hogyan kerültek a tűzbe. Hasonlóképpen, ha két ember mérget vesz be, az egyik szándékosan, a másik véletlenül, mindketten meghalnak, függetlenül a körülményektől. A kígyó a micvák betartását ebben a megvilágításban látta. Azaz, egy cselekedetnek azonnali hatást kell kiváltani. Ez azt jelenti, hogy elmosódott a különbség a szándékosan és a véletlenül elkövetett cselekedetek között. Végül a cselekedet eredményt produkál. Ha a tiltott fa gyümölcsének elfogyasztásáért halál járt, akkor milyen jelentősége van annak, hogy a cselekedet szándékos volt-e vagy sem? Ez olyan, mintha véletlenül vennél be mérget – attól még meghalsz! Legalábbis a halálhoz vezető tüneteknek már a tett elkövetése után meg kell jelenniük.
A kígyó logikája
Most már világos, hogy a kígyó álláspontja szerint miért volt helyes a maga logikája. Emlékszünk, hogy azt mondta Chávának: Biztosan nem fogsz meghalni – tuszkolta addig, amíg hozzá nem ért a fához, majd így szólt hozzá: „Ahogy nem haltál meg attól, hogy megérintetted, úgy nem fogsz meghalni attól sem, ha eszel belőle”. (Rási, Beresit 3:4)
A kígyó tulajdonképpen azt mondta Chávának: „Amikor nekilöktelek a fának, láttad, hogy semmi sem történt veled. Ugyanolyan egészséges vagy, mint azelőtt. Ha érvényes az a büntetés, amit I-ten ígért, akkor meghaltál volna, vagy legalábbis azonnal megbetegedtél volna. Mivel ez nem történt meg, nincs mitől félned – nyugodtan megeheted a gyümölcsöt is, nem kell aggódnod.” Azzal tehát, hogy azonnali eredményt várt a cselekedetektől, elmosva a szándékos és véletlen cselekedetek közötti különbséget, a kígyó rábeszélte Chávát, hogy egye meg a gyümölcsöt. Fontos felismerni, hogy a kígyó a valóság teljesen eltorzult szemléletét fejezte ki, hogy egy látszólag logikusnak tűnő érvelést juttasson el Chávához.
Meglátni a finomságot a gyümölcsben
Ez az elemzés segíthet megoldani a történet egy másik nehézségét. Az elbeszélés folytatódik:
וַתֵּרֶא הָאִשָּׁה כִּי טוֹב הָעֵץ לְמַאֲכָל וְכִי תַאֲוָה הוּא לָעֵינַיִם וְנֶחְמָד הָעֵץ לְהַשְׂכִּיל וַתִּקַּח מִפִּרְיוֹ וַתֹּאכַל וַתִּתֵּן גַּם לְאִישָׁהּ עִמָּהּ וַיֹּאכַל:
És midőn látta az asszony, hogy a fa jó táplálékul és gyönyörűsége a szemnek és kívánatos volt, hogy bölccsé tegye őket, tépett gyümölcséből és megette; adott férjének is, aki vele volt, és ő is evett.
(1M3/6)
A nehézség itt nyilvánvaló. Hogyan lehet leírni egy ízt a látás érzékével? Az íz minőségét a nyelv határozza meg, nem a szem. De most, hogy megértettük a kígyó világnézetét, már meg tudunk birkózni ezzel a problémával. Feltételezhetjük, hogy mivel Cháva elment és megette a gyümölcsöt, elfogadta a kígyó állítását, és így a mögötte álló filozófiát is. Úgy vélte, hogy mivel nem volt rá hatással a fa érintése, így az, hogy evett belőle, szintén nem árthat neki. A látásával érzékelte, hogy a gyümölcs ártalmatlan, mivel ez az érzék az, amely a betegség és a halál közeledtével elveszíti teljes képességét. Mivel még mindig látta a fát, látóérzéke teljes kapacitással működött, arra következtetett, hogy a fa gyümölcse valóban „ehető”, azaz teljesen veszélytelen.
A kígyó elátkozása
A gyümölcsös epizód után I-ten a következőképpen átkozta meg a kígyót:
אָרוּר אַתָּה מִכָּל הַבְּהֵמָה וּמִכֹּל חַיַּת הַשָּׂדֶה עַל גְּחֹנְךָ תֵלֵךְ וְעָפָר תֹּאכַל כָּל יְמֵי חַיֶּיךָ:
Átkozott légy minden barom között és minden mezei vad között, hasadon járj és homokot egyél életed minden napjában.
(Ibid. 14)
Rabbi Jonátán ben Uziel rabbi arámi fordításában és e vers kifejtésében megjegyzi:
…és halálos méreg lesz a szádban.
(Targum Yonatan ben Uziel loc. cit.)
Ez a költői igazságszolgáltatás. A kígyó azt állította – mint láttuk -, hogy amikor I-ten büntetést ígér egy bizonyos cselekedetért, az azt jelenti, hogy az adott cselekedet végrehajtása olyan, mintha halálos mérget vennénk be – azonnal megöl. Ezért a legméltóbb, hogy a kígyó büntetése örökre az, hogy a halálos méreg íze állandóan a szájában marad. Azáltal kell ráébrednie elferdült életfilozófiájának gonosz következményeire, hogy az örökkévalóságig ízlelheti a méreg valódi hatását.
Ma egy olyan korban élünk, amelynek egyik legjellemzőbb aspektusa a felpörgetett életvitel, a villámgyors kommunikáció, azonnali döntéshozatal. Sajnos ez az életfilozófia gyakran a minőség kárára megy. A dolgok elveszítik eredeti tartalmukat, jelentésük torzul. A fentiekben foglaltak mély tanulságot hordoznak számunkra.
Ne elégedjünk meg a dolgok felületes – kígyó világnézete szerinti – megvizsgálásával, értelmezésével, hanem tanuljuk meg azokat isteni szempontból megérteni, képviselni, még ha sok időt is kell rá szánni.
