בְּרֵאשִׁית, בָּרָא אֱלֹהִים, אֵת הַשָּׁמַיִם, וְאֵת הָאָרֶץ
„Kezdetben teremtette I-ten az eget és a földet.”
( I.M. 1/1.)
Bölcseink óva intenek mindenkit, hogy a מעשה בראשית „teremtés művével” foglalkozzon. Mi lehet ennek az oka?
Rabbi Nehonjá háKáná szerint a magyarázat (Báhir könyve 1.):
.וְעַתָּה לֹא רָאוּ אוֹר בָּהִיר הוּא, בַּשְּׁחָקִים וְרוּחַ עָבְרָה, וַתְּטַהֲרֵם
„Most ugyan nem látni a tiszta fényt, mely ragyogó a menyekben.”
(Jób 37/20.)
A „Teremtés művének” titka el van rejtve, mint a tiszta fény, amit mint I–ten dicsősége:
.כִּי לֹא-יִרְאַנִי הָאָדָם, וָחָי
„Nem láthat engem az ember, amíg él.”
( II.M. 33/20.)
I-en יָשֶׁת חֹשֶׁךְ, סִתְרוֹ „Sötétséget tett rejtekévé”,( 18.Zsolt 12.) A מעשה בראשית a „teremtés műve az, ami עָנָן וַעֲרָפֶל סְבִיבָיו felhő és sűrű köd van körülötte. ( 97. Zsolt. 2.)
Rabbi Berachjá szerint, a teremtés, a תֹהוּ וָבֹהוּ „Tohu va Bohu” állapotból a יְהִי אוֹר „legyen világosság”-ba való folyamatos átmenet. És mi a תֹהוּ וָבֹהוּ „Tohu va Bohu”? Tohu az, ami az embereket megzavarja..,
Még mi lehet a Bohu? Ez ami világos, mert két szóra bontható: „bo” ….benne van „hu”…valami.
Mi az ami benne van?
A titok.
Nietzsche állítja, hogy a boldogságnak kell igazolnia a létet. De boldogság nincs, csak boldog pillanatok vannak: illúziója a boldogságnak.
Adamis Anna fogalmazza meg legszebben:
„Valaki mondja meg, miért vagyunk itt,
Anyám azt mondta, hogy boldog légy,
De anyám azt nem mondta, mért nem e földön,
Anyám nem mondta, mondd, miért.”
Amikor Smelke rabbi és bátyja fölkereste a mezricsi Dov Beer maggidot, a következővel álltak elé:
„Bölcseinknek van egy mondása, ami nem hagy nyugodni bennünket, mert nem értjük:
„az embernek ugyanolyan hálásan kell megköszönnie a rosszat, mint a jót, és ugyanolyan örömmel kell fogadnia.”
(Talmud Brachot 54 és 60.)
Mondja meg rabbi, hogyan kell ezt érteni?
A Maggid válaszolt:
Menjetek a tanházba, ott találjátok Zuszját, egy pipás embert. Ő majd megmondja, hogyan értelmezzétek ezt a dolgot. Azok meg el is mentek a tanházba és föltették Zuszja rabbinak a kérdést. Nevetve adta meg a választ: Jóhoz fordultatok! Keressetek másvalakit, ne olyat, mint én, hiszen velem egész életemben semmi rossz nem történt! Smelke és bátyja azonban jól tudta Zuszja rabbinak élete minden percében, születése napjától a mai napig, csak bajban és szenvedésben volt része.
Most már értették mit jelent: a szenvedést szeretettel fogadni.
Válaszul Tisztelt Olvasóink felvetéseire:
Köszönjük szíves érdeklődésüket!
1. Ezt írják:
“Báhir könyve 1.” – ki ez a Báhir, és hol található ez a könyv?
BÁHIR KÖNYVE ספר הבחיר más néven „Tiszta Fény” könyve (publikáció: Ráv Kook Alapítvány, Jeruzsálem 1994). Szerzője az I. sz-ban élt Nehonia ben Káná. A könyv kétszáz Misnát tartalmaz. Az könyvet a XII. században Provence-ban a mai formába szerkesztették. Maga a könyv azt a világot hivatott ábrázolni, amit a „Szent Iratok” elrejtettek és amit a Kabbala forrásának tartanak.
2. Ezt írják:
“És mi a תֹהוּ וָבֹהוּ „Tohu va Bohu”?” – De a héberben nem ez van írva, mint amit oda írnak fonetikusan.
Miért?
Az eredeti I.M. 1/2-ben megjelenő תֹהוּ וָבֹהו askenáz kiejtésben „Szojhu vuBojhu” „Tohu vuBohu”, amit, a közhasználatba levő EMICH kiadások „ puszta és üres”-nek fordítanak. A mindennapi értelmezése a „KÁOSZ”
3. Ezt írják:
“Tohu az, ami az embereket megzavarja…” – ezt elmagyaráznák, hogy mi zavarja meg az embert és mivel, amikor még nincs ember?
Kabbala szerint, a Teremtést, amit a hagyomány ante 5782-re datál, megelőzte a TÓRA, mintegy 2000 évvel. Annak tudatában, hogy a Teremtés hat napja nem időintervallum, hanem szimbolikus idődimenzió. Lényeg, hogy ha a hat napot önmagában és önállóan nézzük, a lényeg, hogy a Tóra 2000 éves volta, annak örökévalóságát és vele örök érvényét hivatott kifejezni.
A Tóra ilyen értelemben egy „lényegű” az Örök I’stenfogalommal.
Más megközelítésben: Arisztotelész Metafizika művében, amire a legnagyobb zsidó filozófus Maimonidész More Nevuchim, művében tételesen hivatkozik a LÉTEZÉS két formáját definiálja. Van „potenciális” létezés és van „aktuális”.
Például: Egy nő petefészkében levő valamikor, a jövőben megtermékenyített petesejtje, amiből majd egy gyerek születik, (csak) potenciális gyerek, ember, aki születése pillanatában aktuális létezővé lesz.
Ilyen értelemben az ember, akár minden ember, már arisztotelészi értelemben a teremtés előtt (is) létezett, mit potenciális létező!
Ahogy V.M. 29/13-14-ben is ki lett hangsúlyozva:
וְלֹא אִתְּכֶם, לְבַדְּכֶם–אָנֹכִי, כֹּרֵת אֶת-הַבְּרִית הַזֹּאת, וְאֶת-הָאָלָה, הַזֹּאת. כִּי אֶת-אֲשֶׁר יֶשְׁנוֹ פֹּה, עִמָּנוּ עֹמֵד הַיּוֹם, לִפְנֵי, יְהוָה אֱלֹהֵינוּ; וְאֵת אֲשֶׁר אֵינֶנּוּ פֹּה, עִמָּנוּ הַיּוֹם
„De nem csak veletek kötöm ezt a szövetséget és ezt az esküt, hanem azzal, aki itt van, itt állva velünk ma az örökkévaló a mi I’stenünk színe előtt és azzal is, aki nincsen itt ma velünk.”
Bölcseink értelmezésében azokra történik a hivatkozás, akik már meghaltak és azokra is, akik még meg sem születtek.
4. Ezt írják:
“két szóra bontható: „bo”… benne van „hu”…valami.” — a “hu”-t miért fordítja “valami”-nek?
A szövegrész amire hivatkozni tetszik, úgy kezdődik: „Rabbi Berachjá szerint”… Nos, nem tettem idézőjelbe az idézett szöveget, mert az eredeti szöveg kicsit meg lett kurtítva, de lényeg az eredeti kiemelt szöveg,
A szöveghez tartozó további magyarázat: „A kietlenség és pusztaság állapotát, a Teremtés könyvében két héber szó jelöli: Tohu és bohu. Együtt kimondva: tohu-va-bohu a magyar nyelvben káoszt, zűrzavart jelent. A bibliamagyarázat többet sejt a két szó mögött, mint kietlenséget, vagy sivárságot és pusztaságot, vagy ürességet. A Misna szerint a Tohu rejtélyes, teremtés előtti ősanyag? És a bohu: A Bohu egyfajta öltözet, ami a Tohunak formát ad. A Széefer Jecira azt állítja, hogy a „Teremté a tuhuból valóságot alkotott, a nem létezőből pedig létezőt!”
…amint fennebb a két potenciális és aktuális létezés kérdésben kifejtettem.
5. Ezt írják:
“Nietzsche állítja, hogy a boldogságnak kell igazolnia a létet. ”
– Miért kell Nietzsche idézet egy Tóra magyarázathoz?
Kedves Olvasóink!
Megértem averziójukat Nietzsche-vel szemben. Sajnálatos módon filozófiájából a fasizmus ideológiát csinált. Nem első és sajnos nem utolsó a kultúra történetében.
De!
Minden filozófiát Nietzschéig úgy definiálták, mint ami (lényegében) Szókratész, Platón és Arisztotelész öröksége. Nietzsche után, már úgy beszélünk, hogy ami Nietzsche előtt volt és ami utána. NIETZSCHÉT nem lehet negligálni. Nietzsche nélkül nincsen kortárs filozófia. Lehet szeretni, vagy nem szeretni, de kihagyni nem lehet.
Nietzsche akkor élt, amikor a világot két újdonság zavara érintette: az evolúció elmélete és a gőzgép. Ez annyira zavarba ejtette a világot és őt, hogy azt feltételezte, hogy ez már egy „I’STEN” utáni világ:
„I’sten meghalt!”
Nietzschében az a nóvum, ami a fizikában Einstein. Nietzsche filozófiai öröksége a leírt szöveg több értelmezhetősége. Egy szövegnek nincs önálló értelme. Minden az értelmezés függvénye, ilyen értelemben relatív. Lényegében (le havdil) az ami a Tóra szöveg is bölcseink értelmezésében.
Ha Önöket az zavarja, hogy Nietzsche az antiszemitizmus ideológusa? Nos, elmondanám, hogy Nietzsche nem volt antiszemita. Sógorával, aki egy antiszemita gyülekezet vezetője volt megszakította a kapcsolatot. Nietzsche keresztény „ellenessége” sokkal erősebb volt, mint a zsidók iránti bármely ellenszenve.
Ajánlom szíves figyelmükbe: „Adalékok a morál genealógiájához” 16. fejezetét. (is)
Végül, idegnyugtató felhőjátéknak, Nietzsche a kereszténységről:
„Bizony, bizony: Túlontúl korán halt meg ez a hebreus, akit a lassu halál prédikátorai tisztelnek; és sokaknak végzetévé vált azóta, hogy túlontúl korán halt meg. Még csak könnyeket ismert és a hebreus búskomorságát és a jók és igazak gyűlöletét- és a hebreus Jézus: ekkor elfogta szívét a halálvágy.
Bárcsak maradt volna a pusztában és távol a jóktól és igazaktól! Talán tanult volna élni és a földet szeretni- és nevetni is.
…Enmaga visszavonja vala tanítását, ha az én koromig él. Elég nemes volt ahhoz, hogy visszavonja! …”
Lezárásképpen:
Minden író vitathatatlan joga az alkotói és gondolatszabadság!
Minden értelmezés joga a (lásd) nietzschei több értelmezhetőség.
Ismételten köszönve olvasóink megtisztelő érdeklődését,
a szerző
és a szerkesztőség
