.וּנְמַלְתֶּם, אֵת בְּשַׂר עָרְלַתְכֶם; וְהָיָה לְאוֹת בְּרִית, בֵּינִי וּבֵינֵיכֶם

„Metéljétek körül előbőrötök húsát és ez legyen a szövetség jele köztem és köztetek.”
( I.M.17/11.)

„És Ábrahám kilencvenkilenc éves volt mikor körülmetéltetett előbőrének húsán”
(17:24).

Ábrahám tehát idős korában kapta a parancsot, mely a Talmud szerint: „A brit mila ( brisz, circumcisió, körülmetélés) jelentősége felér az összes többi tórai parancsolat jelentőségével”.
Mestereink felfigyeltek arra, hogy Ábrahám ősapa több parancsot (micvát) úgy teljesített, hogy nem kapott rá utasítást. Ha ennek ilyen nagy jelentősége van, Ábrahám miért nem hajtotta végre ezt, mielőtt azt parancsba kapta volna? A Talmud bölcse Rabbi Iszráel kihangsúlyozza: „Nagyobb a parancsba adott micva teljesítésének értéke annál, melyet nem adnak parancsba”. Ábrahám tehát ezért várt, hogy a briszt, mint I’tentől kapott parancsolat hajthassa végre. A körülmetélés, I’ten és ember közötti szövetségnek a jele. Márpedig az Örökkévalóval csak akkor lehet megkötni a szövetséget, ha arra utasítást ad.

Rabbi Akibának feltették a kérdést: -Ha a Szent –Áldassék- akarja a körülmetélést, akkor a gyermek miért nem körülmetélve jön ki anyja hasából?
Rabbi Akibá válasza: -Hogy érdemeket szerezzünk a micva végrehajtásával.

I’ten megteremtette a világot, de lehetőséget hagyott az embernek, hogy teremtő tárává válva részt vehessen a világ tökéletesítésében, megjavításában.
Olvassuk a teremtés befejezésekor, a péntek esti liturgiában is szereplő – mondatot: אֲשֶׁר-בָּרָא אֱלֹהִים לַעֲשׂוֹת “amelyet teremtett I’ten, és alkotott”. Ez úgy is értelmezhető: “amelyet alkotásra teremtett I’ten”.
Ilyen kontextusban úgy értelmezhető, hogy a Világ Teremtője elvárja, hogy váljunk részesei világunk állandó újraalkotásának.

Széfer Hinuh magyarázata szerint az előbőr (orla) fölösleges része a testnek, így megszabadulás révén az ember részt vállal a teremtés művének befejezésében.
Rámbám ( 1137-1204) a nagy zsidó filozófus szerint a körülmetélés célja az, hogy „csökkentse a szenvedélyt, a túlzott testiségre való hajlamot”, ugyanakkor kifejezi és erősíti a zsidó nép összetartozásának érzését.

„Az egyik legfontosabb oka a brisznek, hogy legyen a testen lévő, fizikai jele mindazoknak, akik I’tenben hisznek. Egy idegen nem vesz magára ekkora fájdalmat, csak azért, hogy haszna legyen belőle”.

A Jeruzsálemi Talmud Chagiga 2,1, rabbi Elisá elmeséli tanítványának, rabbi Meirnek körülmetélésének történetét:

Apám meghívta britemre Jeruzsálem apraját, nagyját. Ott voltak a bölcsek is, Eliézer és Josuá vezetésével, és egy külön szobában Tóra magyarázatot adtak elő. Miközben a vendégsereg énekelt és verseket hallgatott, olyan hévvel magyarázták a Tórát, hogy úgy tűnt, mintha tűz venné körül őket.
Apám azt kérdezte:
– Uraim, csak nem akarjátok fölégetni házamat?
A két bölcs így válaszolt:
– Mint tudod a Tóra tűzben adatott, hiszen le van írva:

Sináj hegye nagy tűzben égett”
( IV.M. 4/11.)

Most, amikor a Tórával, a Prófétákkal és az Írásokkal foglalkozunk, az akkori örömtűz újra jelentkezik.
Apám erre a magyarázatra azt mondta:
– Ha ilyen nagy a Tóra ereje, neki szentelem fiamat.