.בְּנֵי בִלְהָה וְאֶת-בְּנֵי זִלְפָּה, נְשֵׁי אָבִיו; וַיָּבֵא יוֹסֵף אֶת-דִּבָּתָם רָעָה, אֶל-אֲבִיהֶם

„Ezek Jákob nemzetségei, József tizenhét éves korában legeltette testvéreivel a juhokat, bojtár volt Bilha és Zilpa atyja feleségeinek fiai mellett, „
(I.M. 37/2.)

Menáhem Mendel rimanovi rabbi tanította: “Mi zsidók, mindannyian Jákob Ősapától származunk, de olyanokká kell válnunk, mint József, mert a név (יוֹסֵף Joszef) azt jelenti: növekedni, gyarapodni, hozzátenni”!
Az életben nem állhatunk egy helyben. Naponta igazolnunk kell I’sten iránti szeretetünket, embertársaink szemben tanúsított megértésünkkel. Növekednünk kell a Tóra iránti elkötelezettségünkben. Mert az helybenállás, meghátrálás. Ha nincs emelkedés, az önmagában süllyedéshez vezet.

A Tóra külön kiemeli: וְהוּא נַעַר ifjú volt. Rási megjegyzi Józsefről: „Olyasmiket csinált, amit az ifjak szoktak” (Rási 1Móz. 37. 2-höz) : haját igazgatta és szemeit ápolta, mivel igen szép volt. „Kedvence” volt apjának. József azonban nemcsak szép volt, bölcs is. Rendelkezett azzal a tudással, amit apja Jákob elődeitől Ábrahámtól és Izsáktól sajátított el. Honnan tudjuk? Olvassuk: Jákob „öregsége gyermeke volt”. A kommentár irodalom ebből következteti. ki: „öregség”, vagyis a „bölcsesség” gyermeke volt.

Talmud Bráhot 42a. : “Ábájé mondta: ha egy Tóra-tudós belép egy házba, áldás lesz azon. Lábán Jákob apósa mondja:

נִחַשְׁתִּי, וַיְבָרְכֵנִי יְהוָה בִּגְלָלֶךָ

“Megáldott az Örökkévaló miattad”
( I.M. 30/27)

Ha akarod, akkor mondd, hogy ez a forrása: amint írva van:

וַיְבָרֶךְ יְהוָה אֶת-בֵּית הַמִּצְרִי, בִּגְלַל יוֹסֵף

“Megáldotta az Örökkévaló az egyiptomi házát József miatt”
(I.M. 39/5)

A TÓRA bölcsességre nevel. Ismerete nem ad megoldást a nehézségekre,…. de jelentősen könnyebbé teszik a nehézségek megtalálását.

;וַיַּחֲלֹם יוֹסֵף חֲלוֹם, וַיַּגֵּד לְאֶחָיו

“József pedig álmodott álmot és tudtára adta testvéreinek…”
( uo.37:5)

„Ámémár, Már Zutrá és Rabbi Ási együtt ültek. Azt mondták: közülünk mindenki mondjon olyat, amit a másik még nem hallott. Egyikük elkezdte és azt mondta: ha valaki álmot látott, de nem érti, akkor álljon oda amikor a kohénok, áldásra emelik kezeiket, hogy megáldják a népet.
Mondja ezt:
“Világ Ura! Én és álmaim a tieid vagyunk. Álmot láttam és nem tudom, mit jelent. Amit én álmodtam magamról és amit rólam álmodtak társaim, vajon jók-e az álmok, vagy rosszak? Erősítsd és bátorítsd, hogy olyanok legyenek álmaim, mint Józsefé. És ha gyógyulás kell, akkor gyógyíts meg, mint a “keserűség vizénél” Mózes mesterünk által, vagy mint Mirjámot a poklosságból, vagy mint Hizkijáhut a betegségéből, vagy mint Jerikó vizeinél Elisá által, vagy ahogy a gonosz Bileám átkát áldássá fordítottad. Úgy fordítsd jóra álmaimat.”
És mondja ezt úgy, hogy akkor fejezze be amikor kohénok is befejezik áldásukat. Azért fejezze be szavait a kohénok áldásával együtt, hogy amikor a közösség erre Áment mond a kohénok áldására legyen érvényes arra is amit mondott.
Ha előbb fejezi be, amikor a kohénok még nem fejezték be az áldást, akkor mondja így:
“Magasság hatalmasa, erősségben lakozó! Te vagy a béke, és neved is béke! Legyen akaratod, hogy békesség legyen rajtunk is”! (Talmudban Bráchot 55b.)