A muszlim-arab világban a II. világháború előtt közel 1 millió zsidó élt. Ma számuk pár tízezer, Irakban a hivatalos statisztikák szerint pedig négy azaz 4 (!) zsidó él(t) 2021-ben… A Kneszet elfogadta azt a 2014-es kezdeményezést, miszerint minden év november 30-a legyen az arab országokból elüldözött zsidók emléknapja. Valaha Észak-Afrikában, Irakban, Iránban, az Arab-félszigeten nagy zsidó közösségek éltek, jelentős kulturális értékeket teremtve, s valljuk be: összességében nem kis vagyont felhalmozva. Vannak olyan számítások, amelyek szerint az említett területeken élő zsidók tulajdonában (!) lévő földterület nagysága összességében háromszor-négyszer akkora volt, mint a jelenlegi Izrael Állam területe… Az itt élő zsidók, ha nem is voltak mindenhol és mindig teljes jogú állampolgárok, de lehetett a tulajdonukban földterület, lehetettek iparosok is, de például katonának nem állhattak. Fontos, hogy viszonylag ritkák voltak a nagy és szervezett pogromok a történelemben, összehasonlítva a XVI. századi Spanyolországgal vagy az 1880-as évek Orosz Birodalmával. Elmondható, hogy a zsidó-arab együttélés valóban kétezer évesnek volt mondható… De mi történt, hogy ez a békés együttélés szinte egyik-napról a másikra megváltozott? Természetesen visszamehetnénk a Skyes-Picot egyezményig, illetve a nagyhatalmak I. világháború utáni be nem váltott ígéreteihez, illetve a nácizmus világméretű előretöréséig is. Azonban a közvetlen kiváltó „ok” az ENSZ 1947. november 29-én megszavazott határozata volt a Brit Mandátumterületről, vagyis Izrael Állam létrejöttéről.
Másnap, november 30-án a szíriai Aleppóban nagy tömeg gyűlt össze a Nagy Zsinagóga előtt és zsidóellenes, antiszemita és anticionista jelszavakat skandált. A demonstráció erőszakba torkollott: betörtek a zsinagógába, és megsemmisítették a Tóratekercseket. A kialakult pogromban 150 zsidó tulajdonú ház, 50 üzlet, 18 zsinagóga és 5 iskola semmisült meg, rongálódott meg súlyosan. Három nappal később, 1947. december 2-án 82 zsidót megöltek és további 76-an megsebesítettek Ádenben. December 5-én a bahreini Manamában zsidó otthonokat és üzleteket raboltak ki, a zsinagógát pedig lerombolták. Itt egy halálos áldozata volt a pogromnak: egy zsidó nőt megöltek. Az 1947 novemberében-decemberében az arab államokban történt pogromokat hosszan lehetne sorolni. Ezek az események nyilván sokakban felvetette a kérdést: lehet-a maradni, tovább élni ott, ahol megszülettek, őseiket eltemették. A fiatal Izrael Állam pedig, érthető okokból örült minden zsidó bevándorlónak, örömmel várta az arab országokból érkezőket is, nem csak az európai holokauszt túlélőket. Alig két évtizeddel a függetlenségi háború (1947-48) után törtrészére csökkent az arab országok zsidó lakossága, amely a XXI. század elejére lényegében eltűnt, s vele együtt eltűnt egy egykor virágzó életmód és kultúra. Az iraki Kifl településen található a bibliai Jechezkél (Ezékiel) próféta emlékhelyén lévő zsinagógáját már is alakították mecsetté…
