Itamár Jáoz-Keszt a legnagyobb Izraelben élő magyar-zsidó műfordító volt.
Fáradhatatlanul fordította évtizedeken keresztül a magyar irodalom legszebb verseit, verses köteteit magyarról héber nyelvre. Szenzitív költészete egyedi volt már akkor is Izraelbe érkezése pillanatában is, hiszen a Soá témájával az ötvenes években nem jelentek meg nagy számban komoly izraeli költők.
Az 1934-ben Szarvason született Keszt Ervin Péter néven vidéki asszimiláns zsidó család második gyermekeként. Így emlékezett a költő gyerekkorára:„a család nagy része kikeresztelkedett, de édesapám, aki ismert orvos volt ragaszkodott a zsidó vallásához” Üknagyapja a jeruzsálemi ortodoxia egyik híres haszidja, az ő fia pedig a magyarországi ortodoxia vezetője volt. Egy nagybácsija meg hithű katolikussá vált, szakított a zsidósággal és valahol Chilében telepedett le.
Keszt Pétert tíz éves korában deportálták szüleivel és lánytestvérével együtt, előbb egy ausztriai munkatáborba, majd onnan Bergen-Belsenbe.
Így emlékezett vissza beszélgetéseink során a lágerben töltött időszakra:
„Nem tudom elmondani, mi lehet a magyarázat arra, hogy együtt tudtunk maradni. Apa, anya, nővérem és én. Talán annak köszönhető, hogy édesapám orvos volt és orvosra mindenhol szükség volt. Édesanyámat majdnem elvesztettük, amikor teljesen elborult, hiszen szeme láttára végezték ki a szüleit, azaz az én nagyszüleimet. Biztos vagyok benne, hogy nem éltem volna túl, ha egyedül maradtam volna. Biztosan nem maradtam volna normális, ha egyedül kellett volna átvészelnem mindazt, amin keresztül mentünk.”
Tizenhét évesen érkezett meg nővérével Izraelbe táskájában szocialista versekkel, melyeket még a magyar középiskolában írt. Voltak köztük olyanok is, amelyek az éhségről és a félelemről szóltak. Izraelbe érve egy pillanatot sem vesztegetett el, folytatta az írást és 1958-ban testvérével együtt megalapították Tel Avivban az „Eked”könyvkiadót, amelyen keresztül könyveinek nagy részét kiadták. Több mint 80 kötete jelen meg 45 éves költői munkássága alatt. Izraelben ma már az irodalmi tananyag része Jáoz-Keszt költészete.
Irodalmi, kulturális valamint magyar és izraeli állami díjakkal ismerték el a költészetben betöltött híd szerepét műfordításaiért és egyedi stílusú költészetéért.
Harminc évvel ezelőtt ismertem meg Itamár Jáoz-Kesztet a költőt, akit az Új Kelet, akkor még magyar nyelvű napilap szerkesztője Benedek Pál mutatott be nekem. Kétnyelvű antológiát kaptam tőle, a „Csodaszarvas” ‘צבי-הפלאות’ héber-magyar nyelvű köteteit, amiben 400 év magyar költészetének válogatott verseit adta át pontos és szépen zenélő műfordítással az izraeli közönségnek.
Finom és udvarias karakterét emelte tisztán csöngő hangja és egyenes tekintete. Családja, a Jáoz-Keszt család hagyománytisztelő volt, fokozatosan közeledett a „tsuvához” és a nemzeti vallásos szellemiséggel azonosult leginkább.
Beszélgetéseink őszinték voltak az adott izraeli, sohasem egyszerű helyzetről.
Az izraeli állami rádió, az Izrael Hangja magyar nyelvű adásának vezetőjeként örömmel tartottam Itamárral és feleségével Cháná Jáozzal ז”ל , a Bar Ilan Egyetem Holokausztkutató professzorával a kapcsolatot. Itamár Jáoz-Keszt sok zsidó ünnepen és izraeli állami megemlékezésen, költőtalálkozókon volt ott és mindig beszámoltam a hallgatóknak sikereiről és megérdemelt elismeréseiről. Új köteteinek megjelenése után rendszeresem értesített, nem felejtett el meghívót küldeni a költészetének gyümölcseit bemutató izraeli eseményekre. A Jeruzsálemből sugárzott rádióadásaimban fontos helyet kaptak a költővel készült felvételek, melyeket szívesen ismételtem meg az ünnepi műsorokban is.
A költészet élete elválaszthatatlan része volt egészen haláláig. Az izraelieknek, a héber nyelven beszélő honfitársainak kívánta átadni a magyar irodalom legszebb kincseit. Az izraeli magyar-zsidóság legtermékenyebb és legismertebb műfordítója, költője volt Itamár Jáoz-Keszt ז”ל , aki egy hete február 11-én hunyt el Tel Avivban, életének 87.évében.
Itamár Jáoz-Keszt a magyar-héber (kétnyelvű) költészet legnagyobb izraeli magyar-zsidó mestere, művelője és örök értéket alkotó hagyományozója.
Nyugodjon békében, emléke legyen áldott!
‘יהי זכרו ברוך!’