A szövetség jele és az áldozat — Ros ha’sana tórai szakaszairól

Ros ha’sana első és második napján az év közben Va’jerá címen elhangzó hetiszakasz egy-egy részletét olvassuk fel a Tórából. Az első részlet Izsák (Jichák) megszületéséről szól. Ő volt az első csecsemő (1., lásd alul Jegyzetek), akit az Örökkévaló parancsára nyolcnapos korában apja, Ábrahám körülmetélt:

„Nyolc napos korában metéltessék körül nálatok minden férfiszemély, nemzedékeiteken át; házban született vagy bármely idegentől pénzen vett szolga, aki nem a te magzatodból való… és legyen szövetségem a testeteken örök szövetségül.”
(Mózes I. 17. 12.13.)

Az ún. Hertz-biblia ide vonatkozó kommentárjában hangsúlyozza, hogy a körülmetélés a szövetség külső jele, nem pedig kvintesszenciája. Jel éppúgy, mint ahogy a szivárvány is az, ami a Noéval kötött szövetséget szimbolizálja. Amint szivárvány bizonyára már Noé előtt is létezett, éppúgy ismert volt a circumcisio rítusa Ábrahám előtt más népeknél, talán hitbéli, talán egészségügyi okból. A zsidó nép életében meghatározó szerepet töltött be történelmünk folyamán, amelyet Baruch Spinoza, a zsidó származású holland filozófus is kiemelt: „A szövetség jele… önmagában is elegendő örökké fenntartani egy nemzet önálló létét.” Ábrahám száz, Sára pedig 90 éves volt Izsák születésekor, így nem csoda, ha többen kétségbe vonták szülői mivoltukat. A Misna szerint Ábrahám vendégeket hívott a körülmetélési szertartásra, és Sára a csecsemőkkel érkező nők helyett sorra megszoptatta a kisdedeket, bizonyítva ezzel, hogy Izsák az ő méhének gyümölcse.

Az ünnep második napján folytatjuk a tórai történetet. Itt következik az a sokat emlegetett és annál is többet vitatott rész, amikor Ábrahám… nos, mit is tesz? Merthogy gyakran lehet olvasni ezt a félrevezető címet: Izsák feláldozása. A héber kifejezés, ami a történetet jelöli (akédát Jichák) pontos fordítása: Izsák megkötözése. Való igaz, hogy az Örökkévaló parancsa így hangzott:

„Vedd csak fiadat… és hozd őt ott égőáldozatul a hegyek egyikén, melyet majd mondok neked.”
(Mózes I. 22. 2.)

Ábrahám válaszáról nem esik szó, mert nem is volt válasz, csak azonnali cselekedet: egyetlen fiával és két szolgájával útnak indult. Amikor a harmadik napon a kijelölt hely közelébe értek, Ábrahám így szólt kísérőikhez: maradjatok itt, várjatok, amíg mi leborulunk, „aztán visszatérünk hozzátok.” (uo. 22. 5.) Magyarázók szerint a visszatérés hangosan kimondott reménye arra utal: ha nem is tudta biztosan, de kétségtelenül hitte, hogy az Örökkévaló nem hagyja végrehajtani a parancsot.

A történet befejezése ismert: az Örökkévaló angyala megállította Ábrahám kést markoló kezét, Izsák helyett pedig a közeli bozótban fennakadt kos lett az égőáldozat. Ez a szakasz egyik kapcsolata ros ha’sanához, amelynek a kosszarvból készült sófár a legfőbb jelképe. A fentebb már idézett Hertz biblia magyarázata pozitív tanulságot von le az esetből, kiemelve, hogy Ábrahám Istene a más népek körében akkoriban szokásban lévő gyermekáldozást akadályozta meg:

„…mert az Örökkévaló minden utálatát, amit gyűlöl – azt tették isteneiknek, mert még fiaikat és leányaikat is elégették tűzben az isteneiknek”
(Mózes V. 12. 31.)

Emberi nyelven című könyvében Avrahám Burg (2., lásd alul Jegyzetek) egyéni nézőpontból vizsgálja az eseményeket. Emlékeztet rá, hogy néhány történéssel korábban az Örökkévaló közvetlen párbeszédet folytat Ábrahámmal. A kritikus pillanatban mégis ki az, aki megmenti Izsákot, aki megakadályozza, hogy a fiú áldozatul essék az atyai vakhitnek? „Akkor megszólította őt az Örökkévaló angyala az égből…” (Mózes 1. 22. 11.) Mert attól a perctől kezdve, hogy Ábrahám kezébe vette a kést, az Örökkévaló nem szól közvetlenül ahhoz, akit hol szolgájának („…megáldom és megsokasítom magzatodat Ábrahám, az én szolgám kedvéért” – Mózes 1. 26. 24.), hol barátjának nevezett („…te, kit választottam, magzatja Ábrahámnak, az én barátomnak” – Jesájá 41. 8). A történet lényegében azt bizonyítja – írja Burg –, hogy Ábrahám jobban szerette az Örökkévalót, mint a saját gyermekét, ez pedig, bármi legyen is az oka, nem lehet Istennek tetsző dolog. Az Örökkévaló egymást szerető, egymásért és nem egymás ellen tevő szülőket és gyerekeket szeretne látni fenyegető kések, vérontás és a megkötözöttek könnyei nélkül.

Jegyzetek: