.וַיֵּרָא אֵלָיו יְהוָה, בְּאֵלֹנֵי מַמְרֵא; וְהוּא יֹשֵׁב פֶּתַח-הָאֹהֶל, כְּחֹם הַיּוֹם
“És megjelent neki az Örökkévaló Mámré tölgyesénél, a sátor bejáratában ült, a nap hevében”
(18:1)
A empirikus hatás, amely Ábrahám Ősapát érte, az Ö-való jelenléte. A hatás empirikus megélése három férfi képében való jelenés.
A Tóra előbbi fejezetében (I.M.XVII/24) olvassuk: ”Ábrahám pedig kilencvenkilenc éves volt, amikor körülmetéltetett előbőrének húsa”. A három „férfi” vendég megjelenése Ábrahámnál a körülmetélést követő harmadik napon történt, amikor az Ősapa lábadozott.
Olvassuk a továbbiakban (uo. 18/2.):
.וַיַּרְא, וַיָּרָץ לִקְרָאתָם מִפֶּתַח הָאֹהֶל, וַיִּשְׁתַּחוּ, אָרְצָה
“… meglátta…., eléjük futott a sátor bejáratából és leborult a földre”
Az Örökkévaló és Ábrahám két morális parancsra (micva) tanít: a beteglátogatás (בקור חולים), és a vendégfogadás (הכנסת ארחים) A kettő egy időben történik.
Ebben az esetben az Örökkévaló teljesíti és egyben tanítja a beteglátogatás parancsát. Árahám mintegy bocsánatot kérve I’stentől siet a felbukkanó vendégek elé.
Ábrahám viselkedése nem volt i’stenkáromlás, blaszfémia. Midrás Tanhuma Jásán szerint ezt azért merte megtenni, mert tudta, hogy az Örökkévaló teremtményeinek kiszolgálása (szolgálata) nem egyszerű morális gesztus, hanem egyenértékű i’stenszolgálattal. Egyébként is, Ábrahám leplezi hogy gyengélkedik. hiszen olvassuk Bráhot 55b:
“aki megbetegszik, az első nap ne tegye nyilvánossá, hogy ne legyen balszerencséje, de innentől elmondhatja. Ez olyan, mint Rává szokása: ha megbetegedett, betegsége első napján nem tette nyilvánossá, de onnantól megparancsolta sameszának: menj és hirdesd ki: Rává beteg, hogy aki szeret engem, az imádkozzon értem, és aki utál, az örülhessen”
Egyszer Szimche Bunem, meg akarta látogatni mesterét a pzyshai Jaakóv Jichák rabbit, a „Jehudit” ( „a zsidó). Legnagyobb csodálkozására a rabbi felesége nem engedte be hozzá azzal az indokkal, hogy az orvosok megtiltották, hogy beteg férjéhez bárki is bemenjen. Szimche Bunem már távozni készült, amikor a beteg meghallotta és felismerte az ismert hangot és ragaszkodott, hogy bemenjen hozzá. Bocsánatot is kért, amiért felesége ilyen udvariatlan volt vele. Szó se lehet róla, hogy haragudnék. Hálával tartozom, hogy a rebbecen által megértettem egy Talmudi esetet. Jesájáhu próféta és Hizkijáhu király találkozni akartak, de nem tudták, hogy a protokoll alapján ki mehet a másikhoz. A Király- a legmagasabb világi hatalom- szerint a próféta kell hozzá menjen. A próféta viszont -mint I’sten szószólója- elvárta, hogy a király menjen hozzá. A történet vége az lett, hogy a király megbetegedett, így Jesájáhu próféta I’sten „utasítására” ment a királyhoz…beteglátogatásra.
Erre a pzyshai Jaakóv Jichák rabbi elgondolkodott:
„Most viszont én nem értem! Ha nem volt más megoldás kettejük találkozására, minthogy egyikük betegedjen? És ha igen miért éppen a kriálynak kellett megbetegednie? Ez az, amit felesége jóvoltából megvilágosodott előttem.
Példát kaptam „I’steni bölcsességre”!
Ugyanis, ha a próféta betegszik meg, a király látogatta volna meg. Felesége, aki közismerten házsártos volt, nem engedte volna férjéhez Jesájáhu prófétához a nem kívánt látogatót, ezzel felségsértést követett volna el. Ki tudja milyen következménnyel járt volna ez. Hizkijáhu király viszont nőtlen volt. Senki nem állt útjába Jesájáhú prófétának, hogy meglátogassa, eleget téve a בקור חולים, a beteglátogatás parancsának.
Szimchen Bunem rabbi így tanította:
Ha egy zsidó meglátogatja beteg zsidó felebarátját, akkor két JUD két zsidó és egyben két JUD betű találkozik. Márpedig a két JUD, két zsidó I”sten jelenléte a beteglátogatáskor (is). Az Ámida imában a betegekre mondott imarészlet:
רפאנו יי ונרפא הושיענו ונושעה כי תהלתנו אתה
„Gyógyíts minket Örökkévaló, hogy meggyógyuljunk, ments meg minket, hogy megmeneküljünk, amiért Téged dicsérünk!”
Nos, az imában is ott van a ét JUD betű, I”sten jelenléte akihez a beteg gyógyulásáért imádkozunk.
ברוך אתא יי רופא חולי
„Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki meggyógyítja a betegeket…..”