Több mint 75 évvel a II. világháború befejezése után napjainkban az antiszemitizmus, a xenofóbia és a rasszizmus nem kerültek a káros eszmék szemétdombjára, sőt egyre erősebben a mindennapok részei. Hogy lehetséges ez? Milyen módon lehet küzdeni ellenük? A fenti kérdések voltak a mozgatórugói a 2021. november 22-23-án Moszkvában rendezett nemzetközi konferenciának. Az Orosz Zsidó Kongresszus (OZSK) által immár harmadik alkalommal rendezett konferencia ezen témakörökben, Protecting the Future on Combating Xenophobia, Antisemitism and Racism cím alatt.
A kétnapos konferencián mindösszesen 23 panelban folyt a diskurzus, több mint 100 (!) előadóval, illetve hozzászólóval. Pusztán a számok is mutatják a konferencia volumenét, s ehhez hozzáteszem, hogy nem csak Európából és Izraelből, hanem szinte a világ valamennyi pontjáról érkeztek előadók: USA-ból, Brazíliából vagy éppenséggel Ausztráliából, a Dél-Afrikai köztársaságból és az Egyesült Arab Emirátusból (!) is… Már a programból is kitűnt, hogy a konferencia címében szereplő kérdéseket, problémákat nem csak a zsidó közösségi vezetők, történészek, szociológusok érzékelik, immár globálisan, hanem a gyakorló politikusok is. A konferenciát megnyitók között halhattuk – többek között – Sergey Vershinin orosz külügyminiszter-helyettest, Konstantin Kosachevet az orosz felsőház elnökhelyettesét, vagy éppenséggel Vera Jourovát is. A bevezető és nyitó beszédek – természetesen – nagyon szép elveket és eszméket fogalmaztak meg, így például, hogy mind az Orosz Föderációban, mind pedig az Európai Unióban harcolnak a rasszizmus, a xenofóbia és az antiszemitizmus ellen, s hogy az ilyen gondolatok nem elfogadottak a közbeszédben. A panelokban elhangzott előadások és viták már sokkal árnyaltabb képet mutattak arról, hogy a világban vajon mennyit és hogyan változott az antiszemitizmus és a xenofóbia. A kép lehangoló volt. Egyrészt látható volt, hogy az antiszemitizmus formái és jogi definíciója is meglehetősen különböző képet mutat a világ különböző tájain. S ha ehhez hozzávesszük az akár egy adott országon belüli jogértelmezési vitákat, akkor még differenciáltabb a kép. Külön panelok foglalkoztak a közösségi médiával és a hagyományos médiával. De ugyanígy terítékre került a sport is (ebben a szekcióban volt előadó Bienerth Gusztáv, a FTC képviseletében), az ott meglévő és dívó rasszizmus és antiszemitizmus elemzése. Természetesen a „nagy kérdés” minden esetben az volt, nem is lehetett más, hogy miként lehet harcolni, küzdeni a rasszizmus és az antiszemitizmus ellen… Erre viszonylag egyszerű választ adott mindenki: egymás megismerése és az oktatás. A konferencia hangsúlyt fektetett a vallásközi párbeszéd fontosságára is, így nem csak egy rabbi, hanem egy ortodox püspök és egy muszlim imám is megosztotta gondolatait egymás és a másik vallásának megismerésének fontosságáról. Szintén külön teret kaptak a múzeumok is, mint az oktatás – akár direkt, akár indirekt formáról is beszélünk – speciális színterei. Ma már számos városban működik zsidó és/vagy holokauszt múzeum. Vajon ezek az intézmények mennyire tudtak involválódni a helyi tudományos és oktatási életbe? Vajon az ezekben az intézményekben folyó programok mennyi diákhoz, fiatalhoz érnek el. Külön kérdés volt, hogy a mai fiatal generációhoz milyen módszerekkel lehet eljutni, különösen ebben a pandémia sújtotta helyzetben, amelyből a kiút még viszonylag messzinek tűnik. A szervezők tervei szerint a konferencia anyaga írásban is meg fog jelenni. Jelen sorok szerzője abban bízik, hogy a kötet el fog jutni Magyarországra, hogy mindannyian okulhassunk és tanulhassunk belőle.