Izraeli poén: örmény családnév az, amelynek a végződése -ján (ez való igaz), de itt-ott azért persze akadnak kivételek, lásd: Mose Daján… Hasonló a zsidó és az örmény nép sorsa: mindkettőt el akarták pusztítani a XX. században, és mindkettő meglehetősen barátságtalan környezetben él: Izrael, a világ egyetlen zsidó állama Libanonnal, Szíriával, Jordániával és Egyiptommal határos, a keresztény Örményország pedig – Grúzián kívül – három muszlim országgal: Azerbajdzsánnal, Iránnal és Törökországgal.
Az örmény nép és a Szentföld kapcsolata jóval a kereszténység megszületése előtti időktől létezik. Többszáz évvel az időszámítás kezdete előtt már cserekereskedelem folyt zsidók és örmények között. Egyidőben a két ország ugyanazon nagyhatalom része volt: történelmi dokumentumok szerint II. (Nagy) Tigranész örmény király (i. e. 95-55 között uralkodott) bekebelezte a termékeny félhold* északi részének javát Szíriával egyetemben, és rövid időre a Hasmoneus dinasztia uralma alatt álló zsidókra is kiterjesztette politikai befolyását. Ennek köszönhető, hogy az akkori örmény főváros, Tigranokerta** felépítésében zsidók is kivették részüket.
Jeruzsálem óvárosát – hasonlóan birodalmuk minden fontos városához – a rómaiak négy részre osztották az észak-dél irányú (cardo) és a kelet-nyugati (decumanus) főutca megépítésével. Így jött létre később a négy negyed: a muszlim, a zsidó, az örmény és a keresztény. A kereszténység terjedésével az örmény zarándoklat is megindult a Szentföldre. Sokan az ideérkezők közül letelepedtek Jeruzsálemben, az örmény patriarchátus tulajdonában lévő területen. Lényegében ez az a terület, amely ma az óváros délnyugati részén az örmény negyedet alkotja, és amely a városfalakon belüli teljes terület mintegy egyhatodát foglalja el. Ugyanakkor az óváros közelében is vásároltak házakat, ezeknek egy részét mára lebontották. A III. században a püspökeik által irányított örmény vallási közösségek amellett, hogy tulajdonuknak mondhatták a szent helyeiket, döntő szerepet vállaltak az idők folyamán lerombolt és megrongált kegyhelyek helyreállításában.
A IV – VIII. század között a keresztény szerzetesrendek egyre inkább elszaporodtak Kis-Ázsia hegységeitől a Szentföldig. A szerzetesség a tanult hívők tiszteletben álló életformájának számított: sorra épültek a kolostorok, főként a Jeruzsálem környéki dombokon, a Holt tenger mellett és a Sínai félszigeten. Az idő múlásával a létszám- és vagyonbeli gyarapodás a hitélet felpezsdülését és a kulturális igények megnövekedését eredményezte. A legnagyobb örmény jelenlétet Jeruzsálemben mintegy 25 ezer fős közösség jelentette. 1833-ban Jeruzsálemben megalapították a Sion nevű örmény nyomdát, 1841-ben Ramléban az első örmény nyelvű teológiai szemináriumot, amelyet négy évvel később áttelepítettek Jeruzsálembe.
Az ortodox irányzathoz tartozó örmény egyház – a katolikushoz és a görögkeletihez hasonlóan – alapelvei szerint független. Az Oszmán Birodalom uralma alatt a jeruzsálemi örmény pátriárka megválasztásához mégis a szultán jóváhagyása kellett. A brit mandátum idején az örmény önkormányzat kinevezése az angol uralkodótól és a kabinettől függött. 1948. május 14. Izrael állam kikiáltásától a hatnapos háború végéig a jordán királyé volt a döntés joga, mivel Kelet-Jeruzsálem az ő fennhatósága alá tartozott, azóta pedig Izrael, a Palesztin Nemzeti Hatóság és Jordánia egyaránt el kell ismerje az örmény pátriárkát. Az 1948-as függetlenségi háborúban az örmény negyed több lakója a Szent Jakab székesegyházban keresett menedéket, de sokan elhagyták Jeruzsálemet és külföldön – többek között az Örmény SzSzK-ban – telepedtek le. Az üresen maradt házak egy részét az óváros lakosai feldúlták és megrongálták. Jelentős károk keletkeztek a negyedben a hatnapos háború során az izraeli és a jordán erők közötti harcokban is. Ekkor a két tűz közé szorult lakosok arra kényszerültek, hogy elhagyják házaikat, amelyek közül izraeli állampolgárok sokat birtokba vettek. A negyedben ma már csak mintegy 1500 örmény él, becsült összlétszámuk Izraelben mintegy hétezer fő.
* Mezopotámia és Kánaán területe, később kibővült az ókori Egyiptommal
** Lucullus római hadvezér i. e. 69 őszén a város egy részét lerombolta